A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas CLXXIX.: Magyaróra Westeroson

2015.06.20. 07:00 kolbenheyer

300px-beyond_the_wall_cover.jpgHa nincs e-book, és nem olyan könnyű könyvekhez hozzájutni, akkor ezt biztos nem olvasom el. De egy rakás szakkönyv után (amik persze roppant érdekesek voltak, ahogy az elmúlt hetekben a kedves olvasó is megtudhatta), átfutottam a James Lowder szerkesztette Beyond the Wall című antológiát (A Fal mögött; Dallas, Ben Bella, 2012). Az első néhány írásba csak belelapoztam, sőt később is akadt néhány hasonló: na, ez az, ami nem érdekel, amatőr rajongók tejesen érdektelen véleménye G. R. R. Martin amúgy nagyszerű A tűz és a jég dala ciklusáról. Volt, hogy a téma láttán lapoztam rögtön: a képregény-alkotás nehézségei, vagy a könyvgyűjtők viszontagságai az elektronika korában sajnos hidegen hagynak. De aztán az egyik írás elkapott, és onnan kezdve sorjáztak azok, amik miatt mégis megérte az egész. Mint egy jó magyarórán. Azt ugyanis nem bánom, hogy Martin műve is a fantasy gettó rabja, ezért az akadémikus esztétika nem vesz róla tudomást, hiszen ilyet nem nagyon olvasok. Annak viszont nagyon örülök, amikor egy jó értelemben vett műkedvelő a kedvenc regénye értelmezéséhez új szempontot ad, gyakran saját szakmájából, élettapasztalatából merítve. Ilyennek találtam az elbeszélés történetiségének, a kitalált világ erkölcsiségének és a karakterek pszichológiájának kérdését.

Adam Whitehead a regényciklus mögött kibontakozó kitalált történelmet veszi szemügyre. Már Tolkien is sokat szöszmötölt Középfölde mitológiájának megalkotásával, csakhogy A Gyűrűk Ura annyira nyilvánvalóan mitikus maga is, hogy a konkrét időbeliség teljesen irreleváns. Martin ezzel szemben egy realisztikus világot épített fel, ahol az ál-középkori szereplők számára kevés dolog fontosabb, mint az ősök, az öröklés, a múlt. Éppen ezért zavaró a múlt iszonyatos mélysége, a szereplők sok ezer évvel korábbi dolgokról beszélnek, sok ezer évre vezetik vissza családjuk történetét. Whitehead egy egyszerű kérdést tesz fel: honnan tudjuk? Maguktól a szereplőktől, hiszen Martinnál nincs mindentudó elbeszélő. Egy alapvetően szóbeli kultúra önérdektől sem mentes közléseit kapjuk. Ami aztán nem is egyezik a töredékes írásbeliséggel, ahogy a kevés írni-olvasni szereplő ebbe bele is botlik. Martin egész egyszerűen jó író, és mi is kinőhetnénk a szó szerinti olvasásból. Gary Westfahl a regényciklushoz kapcsolódó előzménynovellákat vizsgálja. Dunk és Egg története a komor fantasy-ciklus (Közeleg a tél!) komikus párjának indult: tavasszal kezdődik és egy kivételesen alacsony születésű antihős szemszögéből íródik. A második és harmadik novella azonban megállíthatatlanul mélyíti a dimenziót. A cselekménye egyre jobban beleszövődik a Hét Királyság nagypolitikájába és Dunk minden botladozása ellenére is epikus hőssé növi ki magát.

Susan Vaught érdekes választ ad az egyik leggyakoribb kérdésre: miért tűnik teljesen erkölcs nélkülinek Martin világa? Mert a realisztikus karakter- és történetépítés azt is jelenti, hogy a szereplők nem egyértelműen jók vagy rosszak, sőt, hogy erkölcsösnek hitt tetteik gyakran más szempontból erkölcstelenek, és hogy a szereplők lojalitási viszonyai nem esnek egybe a jók és rosszak csoportjával (már csak azért sem, mert az előzőekből fakadóan ilyenek nincsenek is). És legfőképpen nem érvényesül a fantasy (mese!) alapszabálya, a jók jutalma és a gonoszak bűnhődése. Mi van azonban akkor, ha ennek a világnak mégiscsak van erkölcsi mércéje, és ahhoz mérten logikus a történetvezetés jutalmazási és büntetési mechanizmusa? Vaught szerint ez a mérce a legnagyobb fenyegetéssel (Közeleg a tél!) szembeni összefogás és küzdelem, vagy az ezt megakadályozó önérdek érvényesítése közti választás. Az előbbit választók a „jók”, és számukra bűneik ellenére is van remény, utóbbiak a „rosszak”, akiket naiv ártatlanságuk sem menthet meg. Caroline Spector egy másik kényes kérdést vet fel. Martin világában a nők alárendelt, a férfiak erőszaka által állandóan fenyegetett lények, akiknek ráadásul a lovagi világ hazugságait is el kellene hinniük. A regényciklus alapvetően brutális, ennek része a nők menetrendszerű megerőszakolása. Nem visszataszító ez? Dehogynem, és ez a lényeg. Martin egyéni nézőpontokból láttatja a világot, és a nők szemével egyértelműen az elnyomás, az erőszak megengedhetetlenségét, védhetetlenségét látjuk. Kifejezetten feminista fantasyt írt.

Martin regényeinek egyik fő erénye a karakterek pszichológiai kidolgozottsága. Myke Cole veterán katonaként a poszttraumatikus stressz szindróma leírását ismeri fel legalább két szereplőben. Az amerikai hadsereg által használt színkódban a normális, békés lelkiállapotot nevezik fehér állapotnak, amiből a stressznek kitett személy vagy a sárgába, vagy a feketébe csúszik át. Arya Stark a sárga állapot megjelenítője, amikor az állandó készenlét, a veszélyek mindennapossá és természetessé válása alakítja át a személyiséget. Arya erősebb lesz, de ennek hatalmas az ára, az eredeti személyiség jelentős részének elvesztése. Theon Greyjoy a fekete állapotba került, teljes korábbi személyiségéről és a világ értelmezéséről lemondva önpusztítóvá és önfeladóvá vált. A teljes üresség az, amiben már nem érheti több fájdalom. Matt Staggs egyetlen szereplőt, Petyr Baelisht járja körül alaposan, mégpedig mint pszichopatát. A köznyelv gyakran és pontatlanul használja ezt a kifejezést, de Martin pontosan írja le a tüneteket. Az érzelmek teljes hiányát, az én kóros túlértékelését, az állandó manipulációt, a megnyerő modort, azaz a normalitás álarcát. Martin szereplői nem tolkieni, mesei értelemben jók vagy rosszak, és legtöbbjük erkölcsiségének magyarázata – mint mindannyiunké – a múltjukban rejlik. Baelish múltja is tele van megaláztatásokkal, de a magyarázat itt nem ez. Ő bizony beteg, pszichopata.

P.S.: Jó nyarat mindenkinek, szeptemberben újra találkozunk!

Kolbenheyer kommentpolitikája

Szólj hozzá!

Címkék: martin kolbenheyer olvas trónok harca

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr937378226

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.