A kormányzó Szocialisták kétségbeesetten keresik az új miniszterelnököt. - írják, majd idézik Gyurcsány szavait arról, hogy nem kiván a változások akadálya lenni. A lemondást kikényszerítö válság legfontosabb okaként a Szocialista kormányzat az ország éveken át tartó koncepciótlan (félre)menedzselését jelöli meg, valamint, hogy a gazdasági összeomlás szélére sodorták az országot azzal, hogy nem voltak képesek a nyugdíjterheket enyhíteni, illeve kudarcot vallottak a költségvetés kiadási oldalának rendben tartásával is.
Lehetséges utódokról annyit írnak, hogy valószínuleg párton kivuli ember veszi át a hatalmat és három személyt név szerint is megneveznek: Surányi György, korábbi jegybank elnök és válság menedzser, Glatz Ferenc, az MTA elnöke, valamint Bokros Lajos, a 90es évek reformer pénzugyminisztere. Az útobbi két napban (de már az Economist lapzártája után) világossá vált, hogy Surányi nem vállalja a felkérést, Glatz Ferenctöl meg a madarak fanyalognak. Jelenleg úgy néz ki, hogy Bokros lesz a legkisebb közös többszörös. - Személy szerint az elörehozott választások után ezt tartom a legjobb megoldásnak. Az öreg MSZ(M)Psektöl rég nem várom el, hogy az ország érdekét a sajátjuk elé helyezzék, de a legkisebb kárt talán úgy okozzák, ha Bokros kezébe adják a gyeplöt. Sokaknak fog sokminden fájni – ugye – de legalább elkerulhetö az összeomlás.
Arról is megemlékeznek, hogy Gyurcsány anno még a fiatal reformer szerepében tetszelgett, majd a 2006 öszi utcai tuntetések után sosem tudott már igazán magához térni. Tett ugyan egy félénk kisérletet a magyar adóterhek könnyítésére, de ennek szinte semmilyen erdeménye nem volt. Ebben a hónapban a forint az IMF 25 milliárd dolláros mentöcsomagja ellenére is rekord alacsonyan verte a padlót, a munkanélkuliség 8.4%-ra nöt, és a kormány elörejelzéseit a 3.5%-os GDP csökkenésröl a Capital Economics think-tank erösen vitatja és 7.5%-ot jósol. Ez nagyjából 10 évet jelent visszafele az idöben, ha csak a GDP értékét nézzuk. Ha a többi makrogazdasági mutatót is, akkor egészen a 90es években érezhetjuk magunkat. A retro a divat.
A következö bekezdés a helyi szinten intézményesult EU pénzek köruli korrupcióval indul [mert ugye senki nem hiszi el, hogy a Zuschlag az egyetlen aki ilyenekkel szórakozott?]. A krízis ellenére – írják – realitásukat veszetett vélemények jelennek meg, föleg 'nacionalista értelmiségiek' tollából, akiknek nyelvezete erösen emlékeztet a 30as évek töke- és 'kozmopolita' ellenes hangulatára. Rögtön ezután idézik Orbán Viktort, amikor azt hozta fel, hogy a pénzugyi rendszer 80%-a "kulföldiek" kezén van.
Mindezek ellenére ök úgy látják, hogy Gyurcsány távozása egy jól koreografált szinjáték volt – pártelnökké választása is iszonyú simán ment. A kisebbségi kormány a két kis párt [liberális Szabad Demokraták és 'pro-business' Demokrata Fórum] támogatásától fugg – és egyik sem akar elörehozott választást. A cikk utolsó gondolata pedig: Az új miniszterelnök hagyhatja, hogy a Szocialisták eljátszák az áldozat szerepét, akiket belekényszerítettek a népszerutlen kiadáscsökkentések megszavazasába, miközben a (újra)éledezö Gyurcsány a háttérböl irányíhatja a bábjátékot.
