A hétfői Süddeutsche Zeitung-ban (Németország vezető baloldali napilapja) egész oldalas publicisztika jelent meg Magyarországról „Nem, nem, soha“ címmel. A cikk feletti fényképen egy szögesdrót kerítésen keresztül láthatjuk a magyar zászlót. A képaláírás szerint húsz évvel a vasfüggöny lebontása után Magyarország új határt készül húzni maga és Európa közé. A publicisztika alcíme pedig: Válság és európai parlamenti választás között: a populizmus és a nacionalizmus határozzák meg a magyar politikát. A szerző bizonyos Richard Swartz, állítólag író és publicista, amúgy Bécsben élő svéd, aki Közép-Európára specializálódott. A meghökkentő kezdetek után lássuk, miről is tájékoztatja a német nagyérdeműt Swartz úr.

A cikk személyes hangvételű úti beszámoló-féleség, hat fejezetre tagolva. A kulcstézisek a következők. I. Magyarországon a válság már testközelből érzékelhető: bedőlő hitelek, bizalomvesztés a politikában és romló közbiztonság. II. Az utca embere Gyurcsányt szidja és a globalizációt, miközben persze nyilvánvaló, hogy a rendszerváltás előtti hiánygazdaság a múlté. III. Az utcát a Jobbik, és paramilitáris szerve a Magyar Gárda uraljak, jelképük a nyilasok árpádsávos zászlaja. A párt nyíltan antiszemita, cigányellenes, irredenta. IV. Magyarország még mindig nem heverte ki a trianoni traumát. Ebből táplálkozik a populizmus, a “legveszélyesebb populista” pedig Orbán Viktor, aki valamikor szemtelen politikai csodagyerek volt, ma viszont olyanokat mond, hogy a nép nem lehet ellenzékben. V. Morvai Krisztina, a Jobbik európai parlamenti képviselőjelöltje sajtótájékoztatóján bizonyítja, hogy okos asszony, egészen máshogyan beszél, mint az utcán. Szó sincs szalonképtelen eszmékről, csak a problémák kibeszéléséről és egy kis euroszkepticizmusról. VI. Ma még Magyarország Közép-Európa része, de a Balkán lassan utoléri és bekebelezi.

Ezt olvassa tehát rólunk a baloldali német értelmiség. Egyrészt meglepően sokat, három magyar politikus neve is le van írva helyesen (a negyedik nem sikerült: Nyers Reszö), az alapvető információk helyesek, sőt mintha az olvasótól jelentős háttérismereteket is elvárna az újság. A Jobbik-jelenség árpádsávval és Trianonnal pedig nyilván olyasmi, ami érdekli a németeket. És azt is kár lenne tagadni, hogy oltári ciki, tehát egy szavunk se lehet, ha erről írnak. Akkor mi a baj? Bár a szerző sokat tud a térségről, néhány dolgot ugyancsak differenciálatlanul lát.

Vannak csupán unalmas közhelyek, mint a hitel- es politikai válság és a Balkán fenyegető réme. A romló közbiztonság viszont pont az ostorozott szélsőjobb hamis vesszőparipája. Ne riogassunk! Felületes az utca emberének nevetségessé tétele is: az nyilvánvaló, hogy jó volt a rendszerváltás, de ebből nem következik sem az, hogy ne lehetett volna jobb is, sem az, hogy Gyurcsány szidalmazása igazságtalan lenne. Disztingváljunk, kérem. Morvai es a Jobbik bemutatása Gárdástul stimmel. Esetleg meg kellene említeni azért a közvéleménykutatási adatokat, nehogy már itt egy osztrák Szabadságpártot vizionáljanak a német olvasók. Na most, ha már Trianon-trauma, akkor viszont állampolgársági népszavazás is. Azaz nem eszik olyan forrón a kását: senki nem akarja vissza Erdélyt, ha ez egy petákba is kerül. Másrészt viszont hogy jön ebből a populizmus? A logikai bakugrás után egyszerű kinyilatkoztatás, hogy Orbán populista, ráadásul a legveszélyesebb. Kik közül? A hétéves szocialista osztogatós ámokfutás után pontosan mit értünk populizmuson? Swartz annak idejen megvédte Haidert, hogy nem náci, csak populista. Orbánt szidhatja tőlem nyugodtan, de azért nem egy kategória a karintiai nép egyszerű gyermekével: ott van mindjárt az 1998-2002 közötti kormányzás, amit a cikk meg sem említ.

Ilyen a hírünk a világban. Megérdemeljük? Részben. De kár telesírni a zsepit Európa igazságtalansága miatt. Tessék nyelvet tanulni, hírnevet szerezni, aztán okosakat írni és nyilatkozni. Mások is így csinálták.

(Németországból írok, ha esetleg valahol hiányzik ékezet, azért elnézést és otthonról majd pótlom.)