Ha valaki Amerikában a West Wing különböző részeiből leszűrte a megfelelő konzekvenciákat, tudhatja: csakis demokratára szabad szavazni. 2008-ban ez is volt a helyzet: a Demokrata Párt jelöltje történelmi jelentőségű lépést jelentett - mind az amerikai kétpártrendszer, mind a demokrácia történelmében.
De nem volt ez mindig így, és nyilván nem is lesz. Amikor Ronald Reagan 1980-ban szembesítette ellenfelét az energiaválság és a gazdaság terén elkövetett hibáival, Amerika tudta, hogy a republikánusokra kell szavazni. Azóta Jimmy Carter hollywoodi fogsorát villogtatva keresi a médialehetőségeket. Próbál minden háborút tárgyalásos úton megoldani - ahogyan a hidegháborúval is próbálta, amíg a szovjetek be nem vonultak Afganisztánba. Keresi a barátságot Fidel Castróval, majd alig 8 évvel a terroristavezér Jasszer Arafat után ő is megkapja a Nobel-békedíjat. (Nem mintha Mandela vagy Roosevelt nem érdemelte volna meg ezt a kitüntetést - de a kitüntetettek listájából kiderült, hogy nem baj, ha az ember ártatlan gyerekek megölésével szerez érvényt a békének - a lényeg csak a béke.) Ezután megjelentet egy könyvet, mely Izrael palesztinokkal kapcsolatos politikáját az Apartheidhez hasonlítja, és ezzel megüti szélsőségesebb kommentelőink szintjét.
És most odaáll az Egyesült Államok első fekete elnökéhez, akinek mandátuma magában hordozza a hagyományos demokrata értékeket - a társadalmi mobilitást, a szabadelvűséget, az antirasszizmust -, és azt javasolja, hogy ezentúl a Hamaszt, az Izrael elpusztítására felesküdött terrorszervezetet kategorizálják politikai pártnak.
Ez a lépés megint csak a nyilvánosságot keresi. Hiszen aki kicsit is utánanézett a legutóbbi palesztin választásoknak, tudja: az Egyesült Államok és Izrael hajlandó lett volna politikai pártként, győztes pártként elismerni a Hamaszt, és ennek egyedüli feltétele Izrael létjogosultságának elismerése lett volna. A Hamasz erre nem volt hajlandó.
Vajon ha egy szervezet rakétákkal lövi Izraelt, és politikai párttá kiáltjuk ki, majd ettől abbahagyja a lövöldözést? Nem. Először el kell fogadnia az alapvető politikai szabályokat, és csak azután lehet tárgyalni vele. Jimmy Carter ismét tett a demokráciáért. Az Egyesült Államok sokszor lebutázott háromszázmillió lakosa azonban tudja, hogy időnként elnököt kell váltani. Ezt megtették lassan harminc éve. Bele kellene törődni.