Most nem egy könyvet szeretnék ismertetni, hanem egy egész műfajról írnék, vagy legalábbis annak egy manapság méltán népszerű válfajáról. A skandináv krimikről. Nem állítom, hogy rengeteget olvastam, de Henning Mankell, Håkan Nesser és legfőképp Arnaldur Indriđason néhány regénye talán már feljogosít az írásra. A krimi – mint szinte az összes lektűr-műfaj – angolszász találmány. Edgar Allan Poe A Morgue-utcai kettős gyilkosság-át szokás a műfajteremtő első kriminek tartani, de azóta is a nagy klasszikus szerzők főleg amerikaiak és angolok voltak. Meg is szoktuk, és el is várjuk, hogy a szellemi kirakóshoz hasonló detektívtörténetek ódon angol kisvárosokban, míg a kiábrándult, kemény bűnregények lepukkant amerikai nagyvárosokban játszódjanak. A magyar, de még az európai krimiket is gyanakodva fogadjuk, és nevetségesnek tartjuk. Ehhez képest az utóbbi években a német könyvpiacot valósággal elárasztották a skandináv krimik, sőt jó néhányat már magyarra is lefordítottak. Valami miatt Észak bűnei kapósakká váltak. De mitől skandináv egy krimi?

A skandináv krimik az amerikai ún. „hard boiled” krimikre hajaznak, de néhány lényeges ponton mégiscsak mások. A hasonlóság a környezet és a szereplők hétköznapisága, és a bűn realizmusának rettenete. De éppen ezekben nagyon különböznek is. Ezekben a regényekben maga a bűn hétköznapi, de ettől még se nem unalmas, se nem banális, se nem kiábrándult. Azt értem ezalatt, hogy hétköznapi emberek hétköznapi okokból ölik meg hétköznapi rokonaikat, barátaikat, szomszédaikat. De ez a hétköznapiság van úgy ábrázolva, hogy ettől nagyon is érthető, átélhető, ijesztő lesz. Az elkövetők nem bűnözők, hanem az élet tragikus fordulatai sodorják őket a gyilkosságba. Ez természetesen nem felmentés, sőt, éppen az derül ki, hogy saját rossz döntéseink okozzák a vesztünket. De olyanok vesztét is okozhatják, akikről ezt álmunkban sem gondolnánk. De mégsem az a végkicsengés, hogy az élet csupa bűn, és mindenkiben állat lakik. Mindig van remény, az élet mindig megy tovább, néhány szereplő élete megoldódni látszik. Ez nem a fertő és mocsok világa, és nem is elvont egzisztencializmus, hanem az élet maga.

A környezet és a szereplők megrajzolása is éppen ennyire fontos. Skandinávia egzotikus világ: ritkán lakott, ami miatt egyszerre családias és fullasztó; és mindenütt jelen van a természet a szépségével és zord veszélyeivel. Esik az eső vagy a hó, fúj a szél, hamar sötétedik, hideg van, szürke a tenger, de az egészben van valami fenséges is. A detektívek pedig imádnivalók. Ők is hétköznapiak: nem zsenik, és nem pojácák. Vannak legendás alakok, ők általában a regénysorozatok állandó szereplői, de eredményeiket nem Poirot-szerű agyvelejüknek, hanem tapasztalatuknak, megérzéseiknek, emberismeretüknek, szorgalmuknak és szerénységüknek köszönhetik. Nem lepattant, kiábrándult alakok, hanem tisztes családapák és -anyák, ambiciózus pályakezdők, az öregedéssel küzdő nyugdíjasok. Megismerjük a családjukat, barátaikat, drukkolunk, hogy megoldják problémáikat, és együtt örülünk velük. Indriđason krimijeiben általában a múlt családi tragédiái kerülnek felszínre, nem véletlenül, hiszen Erlendur felügyelő is folyamatosan a saját múltjával küzd, és ez akadályozza abban, hogy felnőtt lányával rendezze viszonyát. Legalább annyira várom az újabb regényekben azt, hogy mi történt Eva Linddel, mint az újabb izgalmas nyomozást.

A skandináv krimik egyszerre profitálnak az országimázsból, és építik azt tovább. Mindig megtudok valami újat belőlük, különösen a számomra legtávolibb Izlandról (pl. savanyított birkafejet esznek, brrr). És ez lehet a siker titka is. Nem véletlenül skandináv krimikről beszélek (Mankell és Nesser svéd, Indriđason izlandi): négy aprócska ország (a lakosságra gondolok) közös piacra termel. Közös irodalmi díjjal jutalmazzák a legjobbakat. És együtt meghódították Európa legnagyobb könyvpiacát, a németet. Németországból nézve Skandinávia az ismerősnek és az ismeretlennek az ideális elegye. Olyan, amilyen Németország szeretne lenni, ha nem lenne olyan nagy és bumfordi. A skandináv közvetlenség (tegezés szemben a német címkórsággal), az egyszerű formák (szemben a nippkultuszal), a természet közelsége és érintetlensége (szemben az iparral és az autópályákkal) azok az értékek, amik divatossá teszik Skandináviát, és amik a krimiket is eladják. Magyarország általában követi a német kultúrát. Ha skandináv krimiket kezd el olvasni, akkor jól teszi.