A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

A Mennyei Birodalomban – I.

2009.11.27. 18:00 R_John

Ebben a cikksorozatban nem írunk sárdobálásról. Többünk egyik legfontosabb tanárára emlékezünk amiből egyúttal kiderül az is, hogy szerkesztőségünk egyik legfőbb összekovácsoló ereje az, hogy egy gimnáziumba jártunk. Nos, a közös gimnázium éppen az olyan tanárok, olyan hatások miatt igazán lényeges, mint a három évvel ezelőtt meghalt Varga E. Tamás tanár úr. A következő napokban ugyanebben az esti órában egy-egy szerzőnk róla fog írni.

Több mint három éve halt meg. A legjobb tanárom volt. Ugyan csak hullámokban érdekelt, amit tanított és az osztállyal sem tudott bánni, mégis ő volt a legjobb tanárom. Észrevette, amikor bajom volt, hozta az engem érdeklő cikkeket a világból és tudott lelkesíteni. Színes krétával rajzolt a táblára és olyan beleéléssel magyarázott, hogy semmilyen digitális tábla sem venné fel vele a versenyt.

Minden érdekelte a világból. Zene, film, gazdaság, történelem és persze a témája, a földrajz. Sok dologban nem értettünk egyet, főleg politikában. Én még kicsi voltam, mégis partnerként fogadott el, sőt végiggondolta az álláspontomat. Mindig mindent meg lehetett vele beszélni. Amikor komoly konfliktus volt az osztály és a tanári kar között, ő vállalta a mediátor szerepét és segített nekünk - a probléma megoldódott.

Ő volt az első tanár, aki valódi közösséget kovácsolt belőlünk. Tényleg kicsit voltunk, amikor hatodik után elvitt minket táborozni Kismarosra. Azóta sem jártam olyan lepusztult, ocsmány és szétrohadt helyen. Azonban ahogyan szervezte, kitalálta a tábort, abban csak a gondoskodás nyilvánult meg. Számháborúzott velünk (azóta sem láttam embert olyan beleéléssel ellentámadást vezetni), lehajolt érdekes kövekért és tanított bennünket.Tőle tanultuk azt, amit több blogger azóta is betart, hogy a zsíros kenyeret csak is vegetával szabad fogyasztani.

Aztán kilencedik után már nem vitt táborozni - bár a program napra pontosan kész volt hónapokkal korábban -, mert megbetegett. Azt hittük, hogy meggyógyul és megint fog inni egy sört a finom székelykáposzta után, miközben hallgatja a Kör közepén állok-ot. Mindenki látta, hogy egyre rosszabbul van, aztán már nem járt iskolába, mégis tudtuk, hogy vissza kell jönnie, mert nem lehet, hogy ne legyen ott.

Annak ellenére, hogy nem tanított olyat, amivel foglalkozni fogok, mesterem volt. Tanított szeretetre, szervezni, lelkesíteni, lelkesedni, érdeklődni, harcolni a nekem fontos dolgokért, a másik elfogadását. Alapvetően fontos dolgokat az életről - remélem, egy keveset sikerült megtanulnom.

Egy rosszul sikerült műtét miatt nem hallott az egyik fülére. Ezen sosem szomorkodott (legalábbis előttünk nem), hanem csak mosolygott és röhögve hívott át a másik oldalára beszélgetni. Mindig arcán ülő csalhatatlan, érdeklődő és rosszcsont mosolyát sosem fogom elfelejteni.

Két gyereke és felesége maradt itt, róluk nem sokat tudok. Pedig, amikor meghalt, elhatároztam, hogy megpróbálom követni az életüket - nem tartottam meg. 

Pedig nekem iszonyatosan hiányzik. Igazán szerettem volna, ha ott vonul velünk a ballagáson, ha elbúcsúzhatok tőle, ha bemehetek tőle tanácsot kérni, amikor nem tudtam, hogy mi legyen velem az érettségi után. Biztosan tudom, hogy segített volna dönteni, sőt a lehetőség megtalálást is elősegítette volna. Igazi tanáregyéníség volt, valóban hiszem, hogy aki nem ismerte és nem tanult tőle, sokat veszített.

Nem tudom, hogy vallásos volt-e, a temetése miatt azt gondolom, hogy valószínűleg nem. A cím nem is erre utal. Kínában járt a '80-as években, és akart írni valamit az évkönyvbe, búcsúzóul a mi osztályunktól. Annak az írásnak a címe az lett volna, hogy Utazás a Mennyei Birodalomba. Nagyon remélem - akár hol is van, ha egyáltalán van valahol -, hogy a Mennyei Birodalomba jutott.

Nagyon hiányzik.

1 komment

Címkék: gyász szeretet varga e tamás a mennyei birodalomban

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr381550483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.