Sokszor vetik a szemünkre, hogy igaztalanul általánosítunk. Hogy nemlétező veszélyt nagyítunk fel. Hogy nácizunk.
Szerintem jóval ritkábban teszünk ilyet, mint ahányszor ezzel vádolnak. Abban pedig egészen biztos vagyok, hogy sohasem szándékosan.
Szeretném azt hinni, hogy mindig meglátjuk a vitapartnerben az embert. Mint például most. Most ne engem olvassatok, hanem kivételesen Molnárgörényt. Érdemes.