A Nyugat hidegháborús ellenségei az utóbbi években új erőre kaptak, így a leggazdagabb országok polgárait az arab világgal kialakult konfliktus mellett ismét Oroszország, Kína és Észak-Korea is egyre erősebben fenyegeti. Ez a sorozat rendre az hidegháború zombiszerű újjáéledésének jeleire hívja fel a figyelmet.

Oroszország ismét járatja a Tu-95-öseit. Néha beficcennek egyik-másik idegen légtérbe; ilyenkor visszafordítják őket. Szerintem nem vissza kéne őket fordítani.

Ha valaki fellök a villamoson, morcos leszek, esetleg odamondok neki, netán visszalökök. Ha viszont egy pisztolyt dug a torkomba, akkor nem kérdezem, hogy töltve van-e az a pisztoly, hanem - ha túléltem - megpróbálom eltulajdonítani a lőfegyvert. Mert az olyan kezébe nem való.

Ha egy sportgép sérti meg egy ország légterét, azt vissza kell kísérni, ezt elhiszem. Ha egy felderítőgép teszi ugyanezt, akkor - feltéve, hogy valószínűleg nem látott meg semmi fontosat - szintén ez a helyes cselekvési stratégia. De egy Tu-95-ös ("Bear") más tészta. Azon atombomba lehet. És miután nem látunk bele a gépvázba olyan távolságról, feltételezhetjük, hogy van is atombomba rajta. Különben minek repülne. És egy atombombával nem kell pontosan célozni. Egynémely nukleáris fegyvernek csak a magja is több kilométernyi átmérőjű, hát még a lökéshullám és a sugárzás! Atomfegyver már van, lesz is, sokaknak van, ezen nem nagyon lehet változtatni. Amin lehet változtatni: hogy ezek az atomfegyverek teljesen kihasználatlanok legyenek. Atomfegyverekkel nem lehet határvillongást provokálni, nem lehet diplomáciai erőfitogtatást gyakorolni. Ez egy másik korszak, itt az atomhatalmak kivétel nélkül mind demokráciának képzelik magukat.

Mindegy, hogy konkrétan a vadászgépek kényszerítik földre ezeket a sorozatos határsértő tömegpusztító repülőket, vagy a diplomácia oldja meg a kérdést. A lényeg, hogy ezek a gépek nem repülhetnek így. A hidegháborúnak vége, mostantól nem fenyegetünk atommal.