A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rukverc (15) rükverc (11) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas LXIX.: Holokamu

2011.02.19. 07:00 kolbenheyer

Még egy könyv a holokausztról? Lehet még újat mondani? De még mennyire, és messze nem csak a holokausztról. Timothy Snyder Bloodlands (Véres vidék; Basic Books, New York, 2010; magyar fordítása remélem csak még nincs) című könyve az 1932 és 1945 között Közép- és Kelet-Európában lezajlott tömeggyilkosságok történetét meséli el és helyezi kontextusba. A könyv kiindulópontja az, hogy a hitleri és a sztálini birodalmak kettejük ütközőzónájában, azaz a lengyel-fehérorosz-balti-ukrán térségben vitték végbe tömeggyilkosságaik zömét, itt – a „véres vidéken” – irtottak ki mintegy tizennégymillió embert. Az ukrán éhínségtől a holokausztig ívelő tömény gonoszság nem valamilyen történelmen kívüli botrány, de nem is a térség öntörvényű perverziója, hanem két birodalomépítő diktátor terveinek következménye. Olyan terveké ráadásul, amelyek nem eleve a tömeggyilkosságra törtek, de azok bekövetkeztét nem csak tudomásul vették, de aktuális politikai érdekeik szerint maguk alakították. Snyder józanul szikár, de nem tudálékosan száraz szöveget tett le az asztalra, amely nem szorul rá a moralizáló eszmefuttatásokra: maga a történet és annak tudományos interpretációja zúdítja az olvasóra a döbbenet újabb és újabb hidegzuhanyát. Pedig Snyder kicsinyesen konzervatív: nem kerekít fel, nem bocsátkozik becslésekbe, csak számol. Nézzük mi is a hátborzongató bodycount-ot.

Sztálin 1928-ban megkezdte a gazdasági modernizációt, a tervgazdaság kiépítését. A mezőgazdaságot kollektivizálták, hogy előteremtsék az iparfejlesztéshez szükséges tőkét és munkaerőt. Bár a termelés csökkent, a begyűjtési kvótákat növelték, hogy a gabonaexportból szerezzenek devizát. Az eredmény ötmillió ember éhhalála az 1932-33-as éhínségben, ebből 3,3 millióé Ukrajnában. Sztálin veszélyben érezte a kommunizmust és a saját hatalmát, és belehajszolta országát az 1937-38-as nagy terrorba. Ennek során kb. hétszázezer embert öltek meg (közülük háromszázezret a „véres vidéken”): a legtöbben kuláknak minősített parasztok és/vagy a lengyel kisebbség tagjai voltak. Sztálin kiegyezett Hitlerrel és 1939-ben lerohanták, majd felosztották egymás között Lengyelországot. Közös tervük volt a lengyel ellenállás ellehetetlenítése, ehhez a lengyel vezetőréteg likvidálása: közösen meggyilkoltak kb. kétszázezer embert (ennek az akciónak volt híres fejezete a katyni mészárlás). Természetesen mindkét totális állam deportált is tömegeket: a szovjet gulágok milliószámra nyelték el az elítélteket, ehhez képest a náci koncentrációs táborok mérete elhanyagolható, a lengyel hadjárat után azonban a gettókban már milliókat őriztek. Ezek az intézmények azonban nem tömeggyilkosságra szolgáltak, ezért Snyder is csak érintőlegesen foglalkozik velük.

1941-ben aztán szembefordult egymással a két szövetséges: Hitler lerohanta Sztálin birodalmát. A náci tervek villámháborúról, majd több tízmillió ember halálra éheztetéséről szóltak. Egyik sem valósult meg, de a fogságba esett szovjet katonákat tudatosan hagyták éhen halni, és Leningrádot is évekig éheztették: 4,2 millió embert öltek meg így. A háború során a német hadsereg partizánokba ütközött, a megtorlások azonban szintén tömeggyilkosságokba torkolltak: Lengyelországban és Fehéroroszországban összesen hétszázezer embert lőttek agyon vagy akasztottak fel emiatt. Ebben benne van a Varsó kétszeri lerombolása során meggyilkolt százezer ember is. Végül a nácik levezényelték a „végső megoldást”, lelőttek és elgázosítottak 5,4 millió európai zsidót (román szövetségeseik még háromszázezer embert gyilkoltak meg Transznyisztriában). Legtöbbjük eredetileg is a „véres vidéken” (Lengyelországban, Fehéroroszországban és Ukrajnában) élt, aki meg nem, azt is odaszállították.

Hitler antiszemitizmusa kezdetektől alapvető, de a zsidók meggyilkolása nem volt eredendően eltervezett. A „végső megoldás” deportálás formáját ölthette volna, ha a németek diplomáciai és katonai sikerei lehetővé teszik a Madagaszkár-tervet vagy a Szovjetunió ázsiai területeire való száműzetést. Mivel nem így történt, a Szovjetunió megtámadása után megkezdődtek a tömeggyilkosságok: az Einsatzgruppék a hadsereg és helyi milíciák segítségével tömegsírokba lőtték a zsidókat, így halt meg a holokauszt áldozatainak fele. A Molotov-Ribbentropp-vonaltól nyugatra azonban nem állt rendelkezésre a megfelelő személyi állomány, így itt más megoldáshoz folyamodtak. Az ún. eutanázia-program keretében szénmonoxiddal gázosították el a német elmebetegeket. Ezt a tiltakozások miatt le kellett állítani, de a technikát és a szakembereket nem hagyták veszni. Felálltak a halálgyárak: Bełżec, Sobibór, Chełmno, Treblinka, Majdanek majd végül Auschwitz.

A holokausztról jórészt a túlélőktől tudunk. És éppen ez torzít. Ők a koncentrációs táborokat élték túl, ahol kevés volt az élelem, a ruha, a gyógyszer, és embertelen a munka, de ahol dolgoztatni és nem megölni akarták őket. Az amerikai hadsereg őket szabadította fel, az ő történeteiket lehetett szabadon mesélni. A halálgyárak (nem táborok, hiszen nem lakott bennük senki: az érkezőket rögtön elgázosították) és az agyonlőttek tömegsírjai a szovjet zónába estek, és hallgatás övezte őket. Túlélni gyakorlatilag lehetetlen volt.
A tömeggyilkosságokat két totális diktátor hajtotta végre, bár eredeti céljuk nem ez volt. Sztálin hatalmas birodalmat örökölt Lenintől, de a modernizációhoz belső gyarmatosításra, a parasztság kizsigerelésére volt szüksége, ennek volt következménye az éhínség és a terror. Hitler hatalmas birodalmat akart építeni, ahol megtalálja az áhított életteret, azon az áron is, ha az eredeti lakókat el kell űzni, vagy meg kell ölni. Az eredeti tervek meghiúsulása után a zsidók kiirtása maradt az a győzelempótlék, ami a náci ideológia rendszerében a kudarcokat magyarázta (zsidó világ-összeesküvés) és egyben praktikus is volt (létszámcsökkentés a fogyó élelmiszerkészletek miatt). Ezek a tények, és ez a magyarázat.

Kolbenheyer kommentpolitikája


 

3 komment

Címkék: történelem holokauszt hitler sztálin snyder kolbenheyer olvas

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr312605828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VendégTroll 2011.03.06. 08:46:52

@kolbenheyer:
Azt hittem ezt a cikket széjjel szedik minden oldalról, erre ni, sehol senki.

Pedig mennyire jó.

Egy dolgot kicsit hiányolok: a blogger viszonyulását a könyvhöz. Nem derül ki, hogy ez a könyv véleménye, vagy a bloggeré, esetleg ez egybeesik.

Nekem közel áll az eddig kialakult képemhez, de korántsem vagyok kellően tájékozott a témában, ezért nem merészkedem messzebbre.

kolbenheyer 2011.03.06. 09:23:19

@VendégTroll:
Ami nincs címlapon, az nincs. :-(
Amúgy egybeesik, és még milyen jó!

VendégTroll 2011.03.06. 10:19:31

@kolbenheyer: Szomorú. Tényekre manapság sajnos kevés a kereslet. A barátnőmmel ezt a vitát rengetegszer megfutottuk, kötelező olvasmányként elé is fogom tenni.