Update: a Fukushima I erőműben történt robbanás miatt a katasztrófát INES 6-os szintűnek minősítették. Eddig kétszer történt minimum ilyen súlyosságú atomerőmű-baleset, mindkétszer a Szovjetunióban.
Mi tesz egy nemzetet szabaddá? Az elmúlt évek során többször foglalkoztunk ezen a blogon azzal, hogy mi a nemzet, kolbenheyer már vagy két hete elemzi a nemzeti történelemtudatunkat, és az utóbbi hónapokban elég hosszú, gyakran publikus vita folyt a szerkesztők között arról, hogy mitől szabadság a szabadság, avagy hogy mi az, ami miatt aggasztó a jelenlegi kormány féktelen hatalomvágya. Veszélyezteti-e a szabadságunkat, vagy talán már el is vette? Mibe fog kerülni, hogy visszaszerezzük? És megint itt a kérdés: mi tett minket szabaddá?
Március 15-e. A passzív ellenállás és 1867. 1956. 1989. 2004. A magyar demokrácia kialakulásának és megszilárdulásának ezek kulcsfontosságú dátumai, a "censura" eltörlésének követelésétől az EU-csatlakozásig. Közben a szabadság híveinek sokszor, sokat kellett szenvedniük. Most még nem kell, egyelőre még biztosan nem.
Berlinben vagyok, ahová sok rokonom szökött ki a Kádár-korszak alatt - a vonatjegy ide most körülbelül kétszer annyi, mint Debrecenbe, a repülőjegy néha még ennél is olcsóbb: szabadon lehet utazni Európában. Tegnap a Potsdamer Platz környékén jártam. Ahol Európában először volt közlekedési lámpa, most ultramodern toronyházak tömege áll, egyetlen tömbként a legnagyobb berlini liget mellett. A régi közlekedési és kereskedelmi csomópontból csak a metró maradt a régi. A többi ház romba dőlt, miközben Európa a szabadságáért küzdött, és az üres területet a kommunizmus ötven évre konzerválta. Az üvegpaloták mind egyszerre épültek, és most már mindig el fognak ütni a környezetüktől. Vagy ahogy vesszük: Berlin mindenütt ilyen, a város legmagasabb pontja, az Ördög-hegy (Teufelsberg) világháborús romokból épült. Németországnak ezt a szabadságért kellett fizetnie.
És a szabadság még mindig nem minden. Japán nagyon rosszul járt a világháborúban, ott két atombomba pusztított, és csak azután engedte a császár hozzá végsőkig hű népét, hogy feladja a harcot. Ma már a japánok rég szabadok, de úgy látszik, a természet ellen még ez sem elég. A szabadság képlékeny dolog, önmagát is veszélyezteti. Ami a nyersanyagban szegény Japán gazdasági szabadságának fontos, az olcsó energia, a földrengés és a szökőár miatt most évszázadokra lakhatatlanná tehet területeket. A Fukushima I atomerőműben történt üzemzavar már INES 4-es besorolást kapott, a fűtőanyag egy része valószínűleg megolvadt a reaktor belsejében tomboló hőtől. Mintha nem éppen a japánok érdemelnék meg a leginkább, hogy a Nagaszakira és Hirosimára ledobott bombák után soha többé ne kelljen atomszennyezéstől tartaniuk.
Hát ma én kitűzöm a kokárdát itt, külföldön is, és közben abban reménykedem, hogy Japán, amely bizonyos szempontból a legborzasztóbb árat fizette a szabadságért, most legalább ettől a katasztrófától megmenekül.
