Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

19.
Sokszor panaszkodtak az emberek Galadriel úrnőnek, hogy milyen rövid az életük, bezzeg a tündék örökké élnek. Galadriel csak annyit mondott: A Világmindenség legnagyszerűbb teremtménye az ember, hisz mi is csak az ő álmain keresztül létezünk.

20.
Elassar királynak volt egy furcsa szokása. Ha valamilyen nagy problémát kellett megoldania, nem tanácsadói véleményét kérte, hanem hű apródjához, Tuk Peregrinhez fordult. A derék Pippin meg is kérdezte egyszer, hogy – bár ő nagyon örül a megtiszteltetésnek – a király miért nem tanult szolgái tanácsát hallgatja meg ilyenkor. Elassar azt mondta: A nagy kérdéseket nem a tanultak oldják meg, hanem a bölcsek. A bölcsesség pedig az egyszerűségből fakad.

21.
Bilbó már régóta ismerte Gandalfot, és bár tudta, hogy nagy mágus, ennek külső jelét még nemigen látta. Nagyon fúrta az oldalát a kíváncsiság, milyen is lehet egy olyan igazi csoda. Addig-addig töprengett, míg végül már nem bírta tovább és óvatosan megkérdezte a Szürke Gandalfot, nem mutatna-e neki egy csodát. Gandalf rögtön bólintott, majd azt mondta, másnap hajnalban eljön Bilbóért. Még harmatos volt minden, mikor kocogott az ablakon, és elindultak az erdő felé. Egy tisztáson megálltak, Gandalf széthúzta egy bokor ágait, majd odamutatta Bilbónak is.
Bilbó három foltos, kis tojást látott, amelyeket éppen akkor törtek fel a kikelő fiókák.

22.
A világ egyre sietősebb lesz. Mindenki rohan, nyugtalan. A hobbitokat azonban nem lehet kihozni a sodrukból. Nem szeretnek futni, gyorsan menni, de szeretnek bőségesen és kényelmesen falatozni, csendben pipázgatni. Az emberek sokszor a szemükre vetik, hogy nem tudnak időt spórolni, csak fecsérlik azt. A hobbitok azonban úgy tartják, hogy az időt sem elfecsérelni, sem spórolni nem lehet, csak eltölteni. A kérdés tehát az, hogyan töltöd el.

23.
Természetesen morbid maga a fogalom: jó halál. De mégis: van, amikor a halál egy nagy pillanatban jön és megmerevíti azt. Balin elindult álmai után, hogy visszavívja ősei barlangjait. Küzdött, elesett, de sírköve áll. És az utókor számára mindig az marad, ami abban az utolsó pillanatban volt: Balin, Mória Ura.

24.
Vannak különös kapcsolatok. Ott van mindjárt Galadriel úrnőé és Gimli törpé. Lehet azt, amit Gimli érzett szerelemnek nevezni? Van rá más szó? Gimli mindenesetre csak annyit tudott, hogy Galadriel nagyon fontos neki, nagyon jó, ha vele van, bár jól tudta, mindig neki kell őt megkeresnie és, hogy neki fontosabb, mint a tündeúrnőnek ő. És mégis: végül Gimli vállalta azt, amit még egyetlen törp sem tett meg. Persze barátjával, Legolas-szal hajózott el, de az ok valahol mélyebben van. Remélt valamit? Akart valamit? De hát, hogy tehetünk fel mi kérdéseket, amikor ezeket még ő sem válaszolta meg magának.

25.
Mindannyian tudjuk, hogy Szürke Gandalf kezdetben nem akarta elengedni Csavardi Samut a Gyűrűhordozóval a nagy útra. Azt azonban már kevesen tudják, mit is mondott valójában akkor Samu:
Kedves Gandalf, mágus vagy, tehát megakadályozhatod, hogy elmenjek, erőszakkal visszatarthatsz, azt azonban nem akadályozhatod meg, hogy válasszak, hogy döntsek. Én pedig már választottam. Mennem kell.
Gandalf csak bólintott, hisz a lélek döntései felett a mágusnak sincs hatalma.

Kolbenheyer kommentpolitikája