A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas CLXXII.: Salamon király és a barna M&M’s-ek

2015.03.28. 07:00 kolbenheyer

think-like-a-freak.jpgSteven D. Levitt és Stephen J. Dubner megírta a harmadik Freakonomics-könyvet (a Freakonomics és a Superfreakonomics után) Think Like a Freak címmel (Gondolkodj lökonómusként; New York, William Morrow, 2014), amit lelkesen elolvastam, és most egy kicsit kevésbé lelkesen ismertetek. Az első két könyv roppant szórakoztató és egyben elgondolkodtató történetek füzére volt, arra a közös szálra felfűzve, hogy az emberek mindig reagálnak az őket érő ösztönzőkre, de ezek a reakciók nem feltétlenül előre kiszámíthatók, hatásuk viszont elegendő adatfelvétel esetén utólag mérhető, így mégiscsak megpróbálhatunk tudományosan tervezni a társadalmi-gazdasági életben is, nem pedig csupán erkölcseinkre hallgatva az általános elfogadott sémákat követni. A Think Like a Freak azt ígéri, hogy a történetek leírásán túl tanácsokat is próbál adni, hogyan és hogyan ne közelítsünk meg problémákat. Miközben nagyon dicséretesnek tartom, hogy ilyen módon megpróbálták az egyes fejezeteket tematikusan jobban felépíteni, nem tagadhatom csalódásomat. A könyv rövid: az eddigieknél kevesebb esetet dolgoz fel. Másrészt arra hivatkozva, hogy most tanácsadás zajlik, gyakran visszautalnak az előző két könyv legnagyszerűbb történeteire. Ez így együtt már nagyon emlékeztet a kopaszodó rókára. Amit viszont elmesélnek, az tényleg és újra ragyogó.

Hogyan gondolkodik egy igazi lökonómus? Levitt és Dubner szerint először is meri kimondani, hogy valamit (nagyon sok valamit) nem tud. Vagy mert nem is lehet tudni (szerintük ilyenek a gazdasági és politikai előrejelzések, mérhetően ugyanannyira nem tudnak semmit a jövőről a „szakértők” mint mi), vagy mert nem jól tettük fel a kérdést és így nem is tudjuk, mit akarunk megmérni. Egy amerikai üzletlánc rendszeresen hirdetett újságban, mert az olcsó, és ritkán a tévében, mert az drága. Levitt és Dubner próbálta megtudni, mennyit ér a hirdetés. A cég szerint az újságbeli keveset, de a tévés megnégyszerezi a bevételt. Honnan tudják? Minden hirdetés után ez történik. Mikor hirdetnek? Évente csak háromszor: karácsony, apák napja és az ún. fekete péntek előtt. Hm. Tényleg a hirdetések miatt mennek el vásárolni az emberek karácsonykor? Megtudhatnánk, ha a cég vállalná, hogy egyszer nem hirdet, de ezt a döntést senki sem meri meghozni. Kiderült ugyanakkor, hogy az újsághirdetéseket az egyik alkalmazott elfelejtette megrendelni az egyik régióban egy hónapra, az illetőt persze kirúgták, de azt csak Levitt és Dubner vizsgálta meg, hogyan alakultak az eladások ebben a „néma” hónapban. Kitalálták: nem változtak.

Amikor valaminek az okát kutatjuk, fel kell készülni arra, hogy a hatások nagyon hosszú távúak, és elsőre érthetetlenek is lehetnek. Az amerikai feketék pl. gyakrabban szenvednek szívbetegségekben, amit a magas vérnyomás okoz. Ez részben életmódbeli kérdés, és a szegénységgel párosul, de ez nem magyarázza a teljes különbséget. Másrészt az afrikai feketékre mindez nem igaz. A megoldáshoz egy több száz éves rajz vezetett el: egy rabszolga-kereskedő megnyalja a rabszolga izzadtságát. Miért? Minél sósabb, annál valószínűbb, hogy túléli a tengeri utat: a sóérzékeny emberek inkább képesek visszatartani testük só- és így víztartalmát, nehezebben száradnak ki. Csak épp magasabb a vérnyomásuk, és könnyebben halnak meg szívbetegségben. A rabszolga-kereskedelem nagyon sajátos kiválasztási mechanizmust eredményezett. Egy másik példa szerint a mai Németországban a protestánsok pár százalékkal többet keresnek a katolikusoknál. Miért? Mert általában többet dolgoznak, nagyobb arányban önálló vállalkozók és nem alkalmazottak, és nagyobb arányban vannak állásban a nők is. A protestáns munka-etika négyszáz éves hatása.

De hogy jött a címbe Salamon király és a barna M&M’s-ek? Azt mindenki tudja, hogy Salamon király milyen trükkös módon derítette ki, hogy melyik asszony a vitatott gyermek igazi anyja. Azt már kevesebben, hogy a Van Halen együttes 1980-as évekbeli turnéján a helyi szervezőknek egy ötvenhárom oldalas szerződést kellett aláírniuk és betartaniuk. A cél az volt, hogy elkerüljék a balesetet az akkor még szokatlan méretűnek számító technikai felszerelés felépítésénél. De honnan tudhatjuk, hogy a helyiek elolvasták a szerződést? Onnan, hogy a negyvenedik oldal kikötötte, hogy David Lee Roth öltözőjében lennie kell egy tál M&M’s-nek, de a barna szemek tilosak. Aki ezt hajlandó volt kiválogatni, az a technikát is jól építette fel. Néha tehát trükköznünk kell, ha az emberek viselkedését meg akarjuk változtatni, nem szabad mindent elárulni. Levitt és Dubner súlyos kritikát kapott, mert előző könyvükben megírták, a tipikus terroristának nincs életbiztosítása, de ha venne, azzal elkerülné a gyanút. Miért árulták ezt el? Állítólag azért, mert eközben futott az az algoritmus, ami a terrorista-gyanús ügyfeleket kiszűrte, különösen azokat, akiknek nem volt életbiztosításuk – aztán hirtelen vettek egyet.

Kolbenheyer kommentpolitikája
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr717054095

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.