Kronológia
1844 Novoarhangelszkben megszületik Nyikolaj Szergejevics Ljukanov, Szergej Alkeszejevics Ljukanov és Tugidang (Én Holdam) gyerekeként, anyja belehal a szülésbe
1846 Pekingben megszületik Eje (Bika), Jelu (Makacs) baki és Gerel (Fény) gyerekeként
1850 trónra lép a Hszien Feng Császár
beiktatják a hetedik Bogd Gegent
1850-64 a tajping felkelés (a Nagy Béke Mennyei Királysága)
1853 Nankingot elfoglalják a tajping felkelők, Eje szüleinek halála
1856-60 a második ópium-háború: brit-francia győzelem Kína felett
1857 Ik Hürétől keletre, Dzsirgal vang zászlójában megszületik Engke (Béke), Badma (Lótusz) tajcsi és Szarnáj (Rózsa) gyerekeként
1858 az aiguni egyezmény: az Amurtól és az Usszuritól északra fekvő területeket Kína átadja Oroszországnak
1860 a pekingi egyezmény: az európaiak és amerikaiak különleges jogokat kapnak Kínában
Ejét mandzsusítják, új neve Donggo hala-i Ajan (Nagy a Donggo klánból)
1861 trónra lép a Tung Cse Császár
Nyikolaj Ljukanov az Orosz-Amerikai Társaság szolgálatába áll prémvadászként (promüslennik)
1861-65 az amerikai polgárháború
1862-77 a kínai muzulmánok (huik) lázadása
1864 Nankingot visszafoglalják a császáriak, köztük Ajan baki
Nyikolaj Ljukanov egy bajdarka (20 fős legénységű aleut csónak) parancsnoka lesz
1867 Oroszország eladja Alaszkát az Egyesült Államoknak
Kanada domíniummá válik
Nyikolaj Ljukanov amerikai állampolgár lesz Nick Lucas néven
1867-70 Jakub Beg turkesztáni állama
1868 meghal a hetedik Bogd Gegen
Nick Lucas Kínába utazik és őrmesterként belép az Anhui Hadseregbe
1870 beiktatják a nyolcadik Bogd Gegent
Engke befejezi tanulmányait Ik Hürében, a Gandan kolostorban
1871 Ajan és Nick fogságba esnek a Dadu-folyónál
1875 trónra lép a Kuang Hszü Császár
Nick Lucas az Északi Óceán Hadsereg hadnagya lesz
1876 Ajant niru edzsenné nevezik ki
Engke befejezi tanulmányait Kantonban, a jezsuita misszióban
1880 meghal Badma tajcsi
1881 találkozás az Ili-folyónál
A Csing-dinasztia
A Kínai Birodalom felett 1644 és 1912 között uralkodó, mandzsu eredetű dinasztia, nevének jelentése tiszta. Alapítója Nurhacsi, aki Kína meghódítása után felvette a Tieng Ming Császár nevet. A kínai császároknak volt ugyan saját személynevük (a Csing-dinasztia idején kezdetben mandzsu, majd egyre inkább han kínai), de alattvalóik nem így, hanem a trónra lépésükkor felvett ún. korszak-nevükön emlegették őket.
A Csing-dinasztia 19. századi uralkodói:
1796-1820: a Csia Csing Császár (személyneve: Jung Jen)
1820-1850: a Tao Kuang Császár (Min Ming)
1850-1861: a Hszien Feng Császár (Ji Csu)
1861-1875: a Tung Cse Császár (Caj Csun)
1875-1908: a Kuang Hszü Császár (Caj Tien)
A Tung Cse és a Kuang Hszü Császárok helyett valójában Ce Hszi régens anyacsászárnő uralkodott.
A Nyolc Zászló
A Csing császárok legfőbb hatalmi támasza, elit hadereje. Egy-egy zászló (gusa; parancsnoka a gusa edzsen) négy vagy öt ágból állt (dzsalan; parancsnoka a dzsalan edzsen), és minden ág 15-20 nyílból (niru; parancsnoka a niru edzsen). Egy nyíl 3-400 fős volt, így egy teljes zászló kb. 20-30.000 harcost (baki) számlált. Mivel a zászlókba a bakik teljes családja beletartozott, a valóságban ez a szám jóval nagyobb volt, több mint százezer. A Nyolc Zászló 1-2 milliós népessége egyben a Kínát irányító nemesi réteget is jelentette. A zászlókba a Kínát meghódító mandzsukon kívül mongolok és hanok (kínaiak) is tartoztak: minden ágban voltak mandzsu, mongol és han nyilak. A mandzsu, mongol és han megjelölés azonban inkább rang volt, semmint valódi etnikai származás: a kitüntetés egyik formája volt a mandzsusítás, az átsorolás egy mandzsu nyílba. Ekkor az illető mandzsu nevet kapott, és besorolták egy mandzsu klánba (hala) is (Ajan teljes neve ezért Donggo hala-i Ajan).
Az egyes zászlók állomáshelyei történetünk idején (természetesen kisebb, a zászlóhoz tartózó helyőrségek máshol is voltak):
Tiszta Sárga, Szegélyezett Sárga és Tiszta Fehér: Peking
Tiszta Piros: Mukden
Szegélyezett Piros: Ürümcsi
Szegélyezett Kék: Nanking
Szegélyezett Fehér: Sanghaj
Tiszta Kék: Kanton
A Csing császárok hadserege
A Nyolc Zászló:
Eredetileg a hódító mandzsu, majd egy vegyes mandzsu-mongol-han elit haderő. A dinasztia alapításakor íjas lovasság, de a kínai nyilak teljesen, a mandzsuk pedig részben átalakultak tűzfegyveres gyalogsággá, sőt a kínai nyilaknak tüzérsége is volt.
A Zöldlobogós Hadsereg:
A meghódított Kína hadseregéből szervezett han haderő. Főleg gyalogosok. A tajping felkelés során sok egysége a lázadókhoz csatlakozott, ezért jelentősége egyre csökkent.
területi alapon szervezett egységek
A 19. század második felének lázadásaiban és háborúiban a mandzsu Zászlók vereségei és a Zöldlobogós Hadsereg bomlása miatt egyes tartományokban új hadseregeket szerveztek a császári hatalom helyreállítására. Ilyen volt pl. a délen szervezett Hunan Hadsereg, vagy a keleti Anhui Hadsereg.
új mintájú hadseregek
A tajping felkelés leverésére szervezték meg az első, európai és amerikai tisztek által képzett és vezetett, tűzfegyverekkel felszerelt egységet, az Örökké Győztes Hadsereget. Ez ugyan később feloszlott, de tisztjei nagyrészt átléptek az Anhui Hadseregbe, majd a belőle szervezett Északi Óceán Hadseregbe (nevét a Sárga-tengerről kapta, melynek kikötői vámjövedelmeiből finanszírozták). Tűzfegyveres gyalogság és tüzérség.
segédcsapatok
A Kínai Birodalom nyugati peremterületeiről (Mongólia, Turkesztán, Tibet) toborzott alkalmi csapatok. Főleg hagyományos könnyűlovasság.
Halha közigazgatása
A Csing császárok Birodalma a szűkebb értelemben vett Kínán kívül Mandzsúriára, Mongóliára, Turkesztánra (a mai Ujgúria, Hszincsiang) és Tibetre is kiterjedt. Mongóliát a császárok kettéosztották, a Pekinghez közelebbi Belső-Mongóliára, és a távolabbi Külső-Mongóliára vagy Halhára. Belső Mongólia törzseit 6 ligára, azon belül pedig 49 zászlóra (hosun) osztották, de a lakosság egyre nagyobb részét han (kínai) telepesek tették ki.
Külső-Mongólia (Halha) 4 tartományra (aimak) oszlott, ezek nevüket a mandzsu hódítás korának kánjairól kapták: a Szecsen Kán, a Tüsetü Kán, a Sain Nojon Kán és a Zanagtu Kán tartománya. Az tartományokat a káni családokon belül folyamatosan felosztották, így jöttek létre a zászlók. A későbbi kánok hatalma csak formális volt tartományuk felett, valójában ők is csak a saját zászlójukat vezették. A hatalom elaprózása a Csing császárok tudatos törekvése volt. Egy-egy tartomány 20-25 zászlóra tagolódott történetünk idején (összesen 84 zászlót tartottak számon Halhában).
A zászlók vezetői tehát a kán, vagy a vang, bejle, bejsze, kung címeket viselték. A mongol nemesség Dzsingisztől származtatta magát, mindannyiukat megilletette a tajcsi cím. A dzsingiszidák összefoglaló neve volt az Altan urag.
Mongol buddhizmus
Mongóliában a 16. századtól a buddhizmus Mahayana („nagy szekér”) irányzata terjedt el. A térítők Tibetből érkeztek, így Mongóliában is a tibeti buddhista iskolák dominánsak, leginkább a gelugpa („sárga sapkás”), melynek vezetője a Dalai Láma. Szintén a tibeti kulturális hatást mutatja, hogy történetünk idején a mongolok többsége tibeti eredetű nevet visel.
A mongol buddhista egyház legmagasabb rangú vezetője, a gelugpa irányzat harmadik méltósága, a Bogd Gegen (tibeti nevén: Dzsebcun Damba Kutuktu). Székhelye Ik Hüré (hétköznapi nevén Urga, a mai Ulánbátor) kolostor-együttese, azon belül is a Gandan kolostor (az azonos nevű tibeti gelugpa anyakolostor után). Ik Hüré eredetileg nomád, azaz vándorló kolostor volt, csak 1778-ban telepedett le mai helyére.
Az első két Bogd Gegen a mongol főnemesség soraiból került ki, de egy mongol felkelés után a Csien Lung Császár 1758-ban elrendelte, hogy a Bogd Gegen köteles Tibetben újjászületni. Ettől kezdve a tibeti származású főpapok nem válhattak a mongol függetlenségi törekvések támogatóivá. Ennek ellenére, amikor 1911-ben a forradalom megdöntötte Kínában a mandzsu Csing-dinasztia uralmát, és Külső-Mongólia függetlenné vált, a nyolcadik Bogd Gegen lett az új állam uralkodója Bogd Kán címmel.
A Bogd Gegenek a 19. században:
1775-1813: a negyedik Bogd Gegen
1815-1841: az ötödik Bogd Gegen
1843-1848: a hatodik Bogd Gegen
1850-1868: a hetedik Bogd Gegen
1870-1924: a nyolcadik Bogd Gegen
