Új világrend közeledik, melyben nagyobb embercsoportok vesznek részt és többen, mint bármilyen múltbeli világváltozásban. Újdonság ez? – nem hiszem. Az emberiség folyton nő, és ahogyan újabb és újabb embercsoportok kapcsolódnak össze, a problémák is újabb és újabb módon jelennek meg. Már nem csak egy nyelvet beszél a civilizáció magja, mint a görögök idejében, és már száz éve sem telt fél évbe átutazni egy kontinenst. Most ismét valami új készülődik.
Google, kínai internetcenzúra, Al-Dzsazira: mind jelzik, hogy mindenki törekszik a világ összes információjának elérésére. Rengeteg embernek áll rendelkezésére akkora műveltség, amekkorát egy élet alatt sem képes befogadni, olyan gyorsan, amilyen gyorsan régen egy levelet sem kézbesítettek. Ennek pedig áldozatául esnek a régi rendszerek, és sok régi érték is.
Az arab világ és Afrika ma már komoly külpolitikai tényező a leghatalmasabb országok számára is. Kína a legyőzött birodalom szerepéből a világ élvonalába került, ám szokásához híven minden egyéb országtól gyökeresen eltérő módon. Oroszország ragaszkodik a régi játékszabályokhoz, és talán valóban így nyer a legtöbbet, pedig ezzel időnként szörnyű dolgokat okoz más országoknak.
És persze itt van az energiapolitika is – a környezetvédelem ma már nem pusztán ideológia, de gazdasági kényszer és technológiai lehetőség is. Ez pedig a régi politika utolsó maradványait is eltüntetheti egyszer, amikor az olaj és a földgáz nem akadályozza meg, hogy a demokratikus országok tisztességes külpolitikát folytassanak.
Kis országoknak is nagy szerep juthat ebben az átrendeződésben. Izrael eleve ilyen pozícióból indult, hogy az ezekben az évtizedekben születő Palesztináról ne is beszéljünk. De Türkmenisztán és Azerbajdzsán a Nabucco-vezeték kapcsán kap fontosságot, és itt Grúzia a jelenlegi válságövezet. Magyarország elsőrangú történelemmel állt a változások elébe – ezer éven keresztül a félperifériához tartozott, és sohasem volt igazán rosszabb civilizációs színvonalon, mint a szomszédos birodalmak. A NATO koszovói intervenciója kapcsán stratégiai fontossága is bebizonyosodott, és nyilvánvaló, hogy igen fontos része az Európai Uniónak.
Ahhoz, hogy szerepét betöltse, le kell győznie a múlt hagyományát, az elmúlt száz év bűneit: a Monarchia elnyomó politikáját a kisebbségekkel szemben, a Horthy-korszak hamis nemzeti öntudatát, a Második Világháború és az azutáni negyven év alatt elkövetett rémtetteket és pusztítást. Éppolyan zavart ma a magyarság ideológiai háttere, mint az arab világé, ahol nem lehet összeegyeztetni a lakosok érdekeit vagy létszükségletét sem a nyugati világgal szembeni engesztelhetetlen gyűlölettel; vagy mint az Egyesült Államoké, ahol a múltban a stabil demokratikus hagyományok mellett a botrányok, a kirekesztés és olyan hibás döntések állnak, amelyek akár emberek tízezreinek életét is követelték. Rengeteg ideológia, rengeteg hibás megközelítés, rengeteg érdek és nem utolsósorban rengeteg ember vesz részt ebben a nagy átrendeződésben, ahol a tőzsdék helyzete tízezer kilométernyi távolságból is döntően hathat egymásra.
Egyetlen dolog segíthet megoldani ezt a helyzetet: a türelem. Blogunk fiatal szerkesztőgárdája semmi többet nem vállal, mint hogy türelmes lesz a világban megtalálható ideológiákkal szemben, és türelmetlen csak azokkal szemben, akik a helyett nyúlnak erőszakhoz, hogy megpróbálnák megérteni a többi álláspontot. Ők dobálják a sarat, mi nézzük őket és tudósítunk róla. Ennek szellemében van köztünk jobboldali, liberális, baloldali, néppárti, katolikus, ateista és kereső, és nem szólunk bele egymás dolgába, hanem megpróbáljuk megérteni egymás értelmezését a világról. Az pedig, amikor kizökkenünk a béketűrésből, annál szórakoztatóbb lesz.
