Még kiutazásom elött Lacza blogjából megtudtam, hogy az Egyesült Királyság területén több, mint 4 millió kamera fogja figyelni a lépteimet, ebböl csak Londonban 500.000. Aztán szeptember végén megérkeztem és libertárius értékekkel átmosott fejjel ijesztönek találtam, hogy a nem otthon töltött idö 99%-ában figyel a CCTV [Closed-Circuit TeleVision]. A lakás ajtajától 20 lépésnyire már egy tábla figyelmeztet arra, hogy ne focizzunk és ne parkoljunk a ház mögé, mert a CCTV mindent rögzít.
Eltelt jó egy hét, amikor a Piccadillyn sétálva egy óriási graffitire lettem figyelmes: One Nation Under CCTV. Ez nagyon megtetszett és persze a gondolat is, hogy nem csak nekem szúrja a szemem az a félmillió kamera, ami a város lakóit figyeli. Még aznap este két dologra is rákerestem: 1: Ki festette a graffitit [A megoldás az egyik kedvenc müvészem: Banksy], 2: Milyen a témakör társadalmi visszhangja a szigetországban. Így találtam meg a Guardian májusi cikkét, ami azzal nyit, hogy a CCTV rendszer eröteljes fejlesztése - annak érdekében, hogy megelözzék a büncselekményeket az Egyesült Királyságban - a beleölt font milliárdok ellenére elbukott. Az utcai rablások 3%-át sikerült a CCTV segítségével megoldani. A nyomozásokban részt vevö rendörök nem szivesen keresgélnek bizonyítékok után, mert elképesztöen kemény munka az adott felvételt megtalálni. Amennyiben mégis megteszik - és találnak is valamit - a rendszer felvételei a rossz minöség miatt ritkán bizonyító erejüek. Ezzel persze kalkuláltak, mert preventív eszköznek szánták, csak épp semmennyivel nem csökkentette a büncselekmények számát [ez az érték 2003 óta stagnál], arra nem készültek fel, hogy a felvételeket fel is kell majd használni.
Értem én, hogy a szabadság és biztonság közti határvonalat mindenki az értékrendjétöl függöen máshol húzza meg, de a fentiek alapján egyértelmü, hogy a feladott szabadságért nem kapott a lakosság semmit [söt, súlyos pénzt fizettek érte]. De az angolok nem félnek a CCTV-töl, a többség - tévesen - azt hiszi, hogy a kamerák nem is müködnek. És hogy én miért félek, ha nem vagyok bünözö? Biztosra veszem, hogy az Egyesült Királyságban nem lesz a közeli, de még a távoli jövöben sem szélsöséges fordulat, viszont azt nem tudhatom, hogy ezekhez a felvételekhez kik férhetnek hozzá [akár legálisan, akár illegálisan] és azt mire használhatják majd fel. Pontosan lehet tudni, hogy melyik nap mikor és merre jártam, kikkel találkoztam és mit csináltam.
Veszélyesnek tartom azokat a gondolatokat, melyeket a Victim's Voice alapítvány [gyilkosságok áldozatainak családját támogatják] egyik kurátora fogalmazott meg: Minden, ami segít a bünözöket eltakarítani az utcáról és megelözi a bünt, az jó. - Biztos vagyok benne, hogy bövebben kifejtve tudta volna árnyalni a képet és az elszenvedett veszteség miatti fájdalmát is öszintén sajnálom, de átesni a ló másik - illetve bármelyik - oldalára nem megengedhetö.
