A posztot 2008. november 18-án módosítottam.

A politikában a dolgoknak általában nem egy okuk van. Minden több más dologból származik, és több más dologra van hatással. Ezt szokás összetéveszteni azzal a hibás megállapítással, hogy a világban nincsen tiszta fekete és fehér, csak szürke. Valójában szürke nincs. Ha szürkének látunk egy jelenséget, az csak azt mutatja, hogy nem látjuk benne a fekete-fehér részleteket.

Szlovákiában a DAC-Slovan-meccsen magyar állampolgárságú szurkolókat vertek meg szlovák rohamrendőrök. Valamiért őket a média kommandósoknak hívja, hogy talán így jackbaueresebbek lesznek. De itt nem volt szó száloptikás kameráról, műholdas központi irányításról, és helikoptert is csak a mentősök használtak. Itt csak gumibot, pajzs és szimpla erőszak volt. Aki ennyit tud, azonosulhat is rögtön a magyar szurkolókkal, akik a túlkapást elszenvedték.

De a magyar szurkolók Szlovákia önálló államiságát megkérdőjelező jelképekkel érkeztek, és ugyanahhoz a kemény maghoz tartoztak, akikre Dávid Ibolya belügyminiszterségétől a TV-székház ostromán át a nyári melegfelvonulásig sokszor tett utalást a média. Ennek szellemében szórták tele a pályát petárdákkal.

Akkor kik mellett álljunk ki? A szlovák drukkerek mellett? De hiszen ők is dobáltak petárdákat, és ők is randalírozó nacionalisták. Mellettük sem lehet kiállni.

A szlovák kormány az elmúlt időszakban egyre növekvő magyarellenességet mutat, ez sem tipikusan úniós irányelv. A szlovák parlamenti pártok pedig egyként támogatják őket.

A magyar kormány pedig máig nem tudta lemosni magáról a 2006-os rendőri túlkapások emlékét, és a rendőrség azóta sem lett hatékonyabb. (Új módszerekkel persze kísérleteznek, időnként elő is állítanak embereket, de a nyári atrocitások melegek ellen, vagy Sirályt ért támadás nem volt túl régen.)

Magyarországon a szlovákiai túlkapással szemben nem érdemes tüntetni, mert akkor az embert rögtön jobbikosnak néznék, a szlovákiai magyarok pedig így nem kapnak lakossági támogatást Magyarországról, egyáltalán, hagynák a fenébe az egészet, mert attól tartanak, hogy az ő hátukon csattan minden Budapesten elégetett szlovák zászló. Pedig pontosan azoknak kellene tüntetniük, akik nem szólalnak meg. A szlovákiai magyaroknak, akik státuszukat a szlovák államon belül határozzák meg, tehát nem tűrhetik sem a szlovák rendőrség túlkapásait, sem a szlovák állammal szembeni agressziót, illetve azoknak a magyaroknak, akik nem Szlovákia, hanem a szélsőséges nacionalizmus létjogosultságát kérdőjelezik meg.

Ha azt mondom: a magyarság ideológiai háttere éppolyan zavart, mint az arab világé, nem túlzok. Budapesten minden tizedik autón ott a nagy-Magyarország matricája. Aki ezt kirakja a kocsijára, az azt vallja, hogy Szlovákiának ma is magyar felségterületnek kellene lennie. A szlovák állam létét tartja problémának. Szerencsére a magyarok életszínvonala összehasonlíthatatlanul jobb, mint a ciszjordániai és gázai palesztinoké, ezért itthon a fanatizmus sem olyan súlyos, mint a még ki sem kiáltott Palesztinában. De ha az átlag palesztinnak volna pénze autóra, biztosan rárakná az 1948 előtti Palesztina sziluettjét.

Pedig Szlovákiában demokrácia van. Van rengeteg probléma az ottani magyarság helyzetével kapcsolatban, és a Fico-kormány magyarellenessége felháborító, de mégis rendeződni fog a helyzet: senkinek a jogai nem fognak súlyosan sérülni. Izraelben is van sok probléma a palesztinok szociális helyzetét illetően, de az is megoldódna, ha az ország külpolitikailag nyugodt helyzetbe kerülne. Mégis a palesztinok és szövetségeseik rasszista államként állítják be és létében kérdőjelezik meg Izraelt. Magyarországon pedig a Szlovákiát démonizálják, és az egész országukat Magyarországhoz csatolná a lakosság jó része (már ha hinni lehet a matricáknak.

Szlovákiának most nincs jó vezetése, és Magyarországnak sem. Hátha legközelebb Slota majd nem kerül be a parlamentbe. A nagymagyarok pedig abbahagyhatnák végre a tömeges Szlovákia-ellenességet. Helyezkedjenek szembe a szlovák kormány politikájával. Ezzel a szlovákoknak arra adnának lehetőséget, hogy tisztességes vezetőket válasszanak, a magyar diplomáciának pedig arra, hogy a DAC-Slovan-meccshez hasonló esetekben számon tudja kérni a történteket a jelenlegi szlovák kormányon is. Persze ehhez itthon is új politikai erőre volna szükség, amely hitelesen tudja képviselni a magyarok nemzeti érdekét anélkül, hogy cigány- és zsidó-, szlovák- és idegengyűlölőkkel kellene barátkoznia.