Ma este mentőt hívtam a Nyugati aluljáróban egy hajléktalanhoz. Mielőtt odaértem hozzá próbált bekúszni a jóval megelegebb metróba, de onnan az egyik ellenőr egy egyszerű kézmozdulattal kiküldte. Nem tudtam megállapítani a korát, általában nem is lehet ilyen esetekben. Remegett, úgy tűnt, hogy bepisilt, nem bírt felállni. Minden cucca vizes volt, a hálózsákja is, amit előcibált a hátizsákjából Amikor odamentem hozzá, nem tudta, hogy hol van, mit keres itt, alig lehetett érteni, hogy mit beszél. Részeg nem volt különösebben, bár ezt az életformát nem lehet alkohol nélkül kibírni. Megkérdeztem, hogy kér-e segítséget, először kért, másodszorra nem tudta mit akar. Úgy döntöttem, hogy segítséget hívok, zavart volt és láthatóan rosszul érezte magát.
Először a Menhely alapítványt próbáltam hívni, valamiért technikai okok miatt nem működött a diszpécser szolgálatuk. Ezek után hívtam a mentőket. Rövid, kicsit több, mint 3 perces beszélgetés következett. Elmondtam, hogy hol vagyok, és miért keresem őket, miért kell, hogy segítsenek. Ekkor teljesen elképedtem. A mentős diszpécser megpróbált lebeszélni arról, hogy kihívjam őket. Kérdezte, hogy nem csak a lelkiismeretem miatt hívom-e őket (miért hívnám, nyilván azért, mert féltem, hogy meghal az az ember), mondta, hogyha fázik az nem mentési feladat, meg egyébként is, az alkohol is csak ront. Erre mondtam, hogy nem tudom megítélni, hogy beteg-e, megint elmondtam, hogy mit látok. Ezek után nagy nehezen felírta, hogy hol vagyunk, majd azt ígérte, hogy küld egy mentőt. 30 percen belül. Fura volt, mert előtte azt mondta, hogy a mentők 10 percenként járnak a Nyugatiba összeszedni a hajléktalanokat, akik-állítása szerint, amit biztos részben igaz is- elküldik őket. Nem nagyon értem, hogy akkor most 10 percenként vagy fél óránként járnak a mentők a Nyugatiba.
Miután letettem a telefont két rendőr sétált arra. Először elmentek mellette, nyilván látták, hogy ott ácsorgunk. Majd visszajöttek, és mondták a földön ülő embernek, hogy "el kellene menni" és még integettek neki. Mondtam nekik, hogy mentőt hívtam. A következő kérdést tette fel: miért, beteg? Erre mondtam, hogy nem tudom, de látványosan rosszul van. Egyszerű vállrándítás közeppette közölte: az alkohol. Majd elsétáltak. Mikor a hajléktalantól eljöttünk (közben kiderült, hogy Ferencnek hívják), megköszönte a segítséget.
15-20 perccel később sétáltunk visszafele. A hajléktalan már be volt takarózva a vizes hálózsákjába és feküdt. Nem volt körülötte senki. Persze belül voltunk még a fél órán, a 10 percen már biztos, hogy nem. Nem tudom, hogy végül érte mentek-e a mentők, remélem, hogy igen, mert ma nagyon hideg volt.
Értem a mentőket is. Ezek az emberek piszkosak, büdösek, nehéz velük kommunikálni és még csak nem is izgalmas esetek. De emberekről van szó. Nekik az a feladatuk, hogy megmentsék azokat, akik segítségre szorulnak. A segítség ígéretét is elég nehéz volt elérni.
Utcai szociális munkások többször mondták nekem, hogy ha lehet előbb őket hívjuk, mert a mentők nem bánnak túl finoman a hajléktalanokkal. Valószínüleg ez sem igaz úgy általában, de azt is tudom, hogy úgy általában nem szeretik az ilyen eseteket ellátni a mentők, sokszor morognak. Ha máskor nem, most a diszpécser biztosan ezt tette.
UPDATE: Ha valakinek van valamilyen élménye mentőkkel vagy kórházakkal kapcsolatban, akár jó, akár rossz, azt küldje el nekünk a call104.blog@gmail.com e-mail címre. Rémtörténet, ijesztő gondatlanság, betegek hülyesége, bármi jöhet. Mi kitesszük majd egy nemsokára induló blogra.
