Pert nyert az Élet és Irodalom című hetilappal szemben Martonyi János. Ezért a mostani számban a következő közlemény jelent meg:
"A bíróság megállapítja, hogy az I-II. rendű alperesek azzal, hogy a II. rendű alperes által kiadott Élet és Irodalom című lap 2007. évi 17. és 23-i számában az I. rendű alperes által írt Egy polgár vallomásai, illetve Egy polgár vallomásai II című cikkben
azt a valós tényt, hogy 1967-1968-ban Martonyi János felperes az állambiztonsági szervek képviselőjéne zsaroló jellegű felhívására korábbi és akkor bekövetkezett külföldi útjairól megadott instrukciók alapján írásos jelentést készített, valamint
azt a valós tényt, hogy a Belügyminisztérium III/I-es ún. Nyilvántartó könyvében "Magasdi" fedőnévvel Martonyi János szerepelt, továbbá
azt a valós tényt, hogy az NBA számítógépes nyilvántartásában Martonyi János felperes "Magasdi" fedőnévvel 1989-ben, mint "élőhálózat" szerepelt
olyan hamis színben tüntették fel, mintha Martonyi János ténylegesen hálózati személy lett volna, ilyen minőségében 1969. után is végzett volna munkát a titkosszolgálatok részére megsértették a felperes jó hírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. A bíróság az I-II. r. alpereseket eltiltja a további jogsértésektől.
A jogsértésért sajnálkozásunkat fejezzük ki."
Tehát, ugye mindeki érti? Martonyi együtt működött, de nem volt hálózati személy. A kutatásokból lehet tudni, hogy a fent leírtak alapján Martonyi esetében ez együttműküdést jelentett, de a mai cinikus törvények szerint ez nem számít annak. A mostani törvények ebben a tekintetben nem a demokráciát és a diktatúra áldozatait védik, hanem a múlt rendszer kiszolgálóit.
Ugyanis a törvény szerint a következő esetben számítana hálózati személynek, illetve esett volna az átvilágító bírák hatásköre alá:
„A magyar átvilágítóbíráknak a vonatkozó törvény rendkívül szűk értelmezési lehetőségeket adott ítéleteik meghozatalában, annak során a levéltári anyagnak csak csekély részét vehették figyelembe, mérlegelési lehetőségük az érintettek tényleges hálózati tevékenységét illetően nem volt. A kritériumok, amelyek alapján elmarasztaló megállapításokat tehettek, a potenciálisan átvilágítandók kevesebb mint 0,1%-ánál álltak fenn, mivel a magyar jogszabály csak saját kézzel írt, illetve saját kezűleg aláírt hálózati jelentés (ami nem volt kötelezően előírva), vagy aláírással igazolt anyagi juttatás átvétele (ami viszonylag ritkán fordult elő), illetve aláírt beszervezési nyilatkozat esetében (amelyeket majdnem teljes körűen megsemmisítettek) tette lehetővé annak megállapítását, hogy az érintett hálózati személy, de a vizsgálandó iratok köréből eleve kivette a hírszerzés, kémelhárítás és a katonai elhárítás, illetve felderítés iratait.”(kiemelés tőlem) (Kenedi-bizottság jelentése, Ungváry, 180. oldal).
A probléma tehát az, hogy a törvény szerint nem lehet hálózati személynek nevezni azt, aki nem felel meg a fenti kritériumoknak (az összesnek), vagyis hiába jelentett ugyanúgy, mint egy sima besúgó, ha hiányzik valamelyik a törvény által elvárt dokumentumokból. Ha a meglevő dokumentumok alapján kétségtelenül bizonyítható, hogy rendszeresen jelentett, még akkor sem. (Például: ha engem beszerveztek és rendszeresen jelentettem, ezek a jelentések megvannak, azok alapján egyértelműen azonosítható vagyok, de hiányzik a 6-os kartonom, akkor aki leírja rólam, hogy besúgó voltam, azt nyugodtan beperelhetem, mert a törvény szerint nem számíoók annak, és meg is fogom nyerni a pert, mint most Martonyi.)
A Kenedi-bizottság jelentése már réges-rég megjelent, de az egészből nem lett semmi, mindösszesen egy kis hiszti volt a tévében. Az egész összesen Ungváry Krisztián, Gulyás József és Tóth Károly vitája volt, ennyivel nagyjából el is lett téve az ügy, azóta semmiről sem hallani. Rémisztő a dolog, hogy ennyire senkit nem érdekel a téma, ennyire senkit nem bánt, hogy a különböző titkosszolgálatok állományának jelentős része még ma is a Kádár-rendszerből maradt itt. Érdekes kérdés, hogy a politikát miért nem zavarja, miért van ekkora közös kussolás a kérdésben. Nekem lennének ötleteim.
És a végére még egy idézet a jelentésből, Kenedi János előszavából, Martonyi esetére is érvényes:
"Egyetlen állampolgár se érezhesse úgy, hogy a diktatúrában róla titokban gyűjtött adatokat a jogállam a „magasabb érdekekre” hivatkozva tovább rejtegeti. Egyetlen társadalomtudós se adhasson ki a kezéből tanulmányt, monográfiát úgy, hogy a forrásai ne lehetnének összevethetők az állambiztonsági szolgálat adataival, amelyek számos alkalommal megbízhatóbbaknak bizonyulhatnak, mint pl. a Statisztikai Hivatal jelentései. Egyetlen becsületes bíró se kényszerüljön a volt hálózati személyek által cinikusan megindított perben azon az alapon ítéletet hozni, hogy állambiztonsági ügyekben csak egy biztos: semmi sem biztos."
(A fenti képen Kőszeg Ferencet üldözik az állambiztonság emberei.)
