A múlt héten olvashattuk többfelé ezt a hírt: Visszavonták a 25 milliárdos Microsoft-tendert, a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság azon ígéretével, hogy később további tájékoztatást adnak arról, hogy miért is írtak ki egy tendert január 10-én, majd vonták azt vissza 20-án. A jámbor magyar, aki megszokta, hogy a kormányzati kommunikáció mindig tökéletesen működik, és mindent előbb-utóbb megtud, szépen várt is. Csakhogy és ellenben. A KSzF-nek esze ágában nem volt tájékoztatni, és bizony azt mind a mai napig nem tette meg. A tender egy közbeszerzési keretszerződés, amely az állami szervek számára biztosítana kedvező szoftverbeszerzési lehetőséget. Az idén kiírt tender ugyanúgy tartalmazta a Microsoft és a Novell márkaneveket, ahogy a tavalyi is, ami miatt már egy szép hosszú pereskedés folyik lassan egy éve.
Ez eddig agyrohasztóan unalmas azon szerencsés emberek számára, akiknek a Microsoft név puszta hallatától nem tódul rögtön másfél liter szén-dioxid-dús vér az agyukba, és nem veszítik el az eszméletük mellett (fájó!) józan ítélőképességüket is. Csapjunk tehát a lecsóba!
Végül gyorsan kiderült, hogy „Politikai villongások miatt állíthatták le a Microsoft-tendert”, tehát az egésznek semmi köze a valósághoz már megint, üdv Magyarország belpolitikájában.
De ennek kapcsán másról is szeretnék írni. A 2004-es év jelentős volt az Európai Unió számára. Nem csak azért, mert 10 ország csatlakozott a Közép-Kelet Európai- és egyéb peremrégiókból, de azért is, mert az Európai Bizottság először ekkor szabott ki büntetést a fentebb nevezett szoftvercégre (aprócska, 497 millió eurós tételben), mivel az uniós monopóliumellenes törvényeket nem tartotta be. Azóta már több alkalommal kapott a vállalat ugyanezen okból megrovást és ismételt (egyre növekvő) pénzfizetési lehetőséget, de az nem igazán akarja beadni a derekát.
És mit csinált eközben Magyarország, a friss EU-s államocska? Sok mindent, például szoftverbeszerzett. Kovács Kálmán, az azóta már megszűntetett Informatikai és Hírközlési Minisztérium négy lovasa közül a legrosszabbik feje, még a belépésünk előtt leperkált párszáz milliót Bill Gates kezébe, hogy úgymond „A magyar közoktatás jogtiszta és korszerű szoftverekkel léphet az Unióba”. Abba a Tutijóba, amely még abban az évben rekordösszegre bűntette Gates cégét. Mellényúlás, mondhatnánk. De nem, októberre már ígéretet tett Steve Ballmer, a Microsoft ügyeletes orángutánja CEO-ja, hogy „segíteni” fog a kormányzati rendszer fejlesztésében. Ez persze mind-mind szép és jó lehetne, ha nem létezne már réges-rég a Microsoft összes termékére szabadforrású alternatíva. De bizony.
Az OpenOffice.org például az egyik legnagyobb ilyen kezdeményezés, amely gyakorlatilag az összes kormányzati célokra használt programot tartalmazza, és bizony teljesen ingyenes. Nem Campus-szerződés, nem keretszerződés, hanem 0 jó magyar forint. És nem kell nagyon messzire menni a jó példáért, mert kicsiny hazánkban is rengeteg van, hogy egyet említsek, a Fővárosi Bíróság 1500 példányban használja az ingyenes terméket. Miért nem jó az államnak az, ami a bíróságnak jó? Miért van az, hogy ha a magyar államnak van két lehetősége, egy ingyenes meg egy fizetős, akkor mindig a fizetőset választja? Miért kell minden gépkocsipark-bővítési lehetőségnél n db Audit venni, ahol az n egy szükségtelenül nagy szám? És főleg: miért kell tudatosan szembemenni az EU-s trendekkel, meg egyáltalán, azzal, amit a józan ész diktál?