Választások lesznek és a Fidesz fog nyerni. Hogy mikor, az még kérdés, de minél előbb, annál jobb. Nem értek egyet Duffman-nal: a választás és kormányalakítás ugyan időt igényel, de egyrészt már többször ennyi időt eltökölt a mostani kormány, másrészt vagy van olyan parlamenti többség, ami keresztül tud vinni bármit is, vagy nincs. Mivel nincs, új választások kellenek. Ilyen egyszerű. De ki legyen a miniszterelnök, ha a Fidesz nyer? Milyen stratégiát követhet a Fidesz és elnöke, Orbán Viktor? Végezzünk el néhány gondolatkísérletet. Mivel Magyarország nagyhatalom autópálya-építési ígéretekben, írjuk le autós metaforákkal az egyes stratégiákat.

A legkézenfekvőbb természetesen az lenne, ha maga Orbán Viktor lenne a miniszterelnök. Mivel (főleg hallgatásával) könnyű száguldást ígér, nevezzük ezt a lehetőséget sportkocsi-stratégiának. Nyilvánvalóak az előnyei. Van már tapasztalata, ráadásul olyan, amit ma már mértékletesebb ellenfelei is részben elismernek (az 1998-2002-es ciklus első felének szakszerű kormányzása). Nagyon biztos a helyzete pártjában, azaz várható, hogy a fájdalmas és/vagy váratlan törvényjavaslatokat is át tudja vinni a parlamenten (ez nem mondható el a jelenlegi kormányfőről, és nehezen tételezhető fel bármilyen konszenzusos szakértőről is). A szimpatizánsok istenítik, ami egyben kényszert is jelent, nehezen vagy sehogy sem fogadnák el, ha mégsem ő vezetné őket. Végül jelenleg országos népszerűsége is nagy, így a többség könnyebben nyelné le a keserű pirulát az ő kezéből, mint azéból, aki eddig cukrot osztogatott, most viszont az orrukat tekergeti (igen, Gyurcsány Ferencre gondolok). Hátránya viszont ennek a stratégiának, hogy az új kormány nem tud olyat tenni, ami ne okozna érdeksérelmet (sőt: egyenesen olyat kell tennie), Orbán mai népszerűségét viszont az okozza, hogy elkerül minden konfrontatív konkrétumot (semmi nem fog változni, csak minden jobb lesz). A másik hátrány pedig maga a személyiség: Orbán kevéssé mértékletes ellenfelei számára maga a patás ördög. De ez aligha befolyásolja a Fideszt.

Ha mégsem Orbán, akkor kicsoda, és miért pont ő? Ha a Fidesz mégis komolyan venné a legutolsó szempontot, vagy ha … (erről még később), szóval akkor a sportos száguldás helyett valami „normálisabb” jöhetne: a sedan-stratégia. Azaz olyan jelölt, aki egyértelmű Fidesz-programot visz, de csak egyszerűen gurul. Erre a legkézenfekvőbb jelölt Navracsics Tibor lenne. Bár frakcióvezetőként üt-vág, azért még mindig van valamilyen konszenzusos, értelmiségi imázsa, de legalábbis semmiképpen nem az a nemzeti vizionárius típus. Ez persze a hátránya is, hiszen a tábor nem igazán fogadná el, legfeljebb a főnök kifejezett és indokolt kérésére. Hogy ez mi lenne, arról, mint már említettem, később.

Ha viszont a választások tényleg csak egy év múlva lesznek, és addig történik valami (pl. Orbán súlyos hibát ejt, vagy újra tapintható lesz a Fideszen belül valamilyen törésvonal), akkor az is előfordulhat, hogy mérsékelten újítani kell. Olyan Fidesz-jelöltre van szükség, aki nem csak egyszerűen nem Orbán Viktor, hanem kifejezetten eltér tőle. Ez lenne a cabrio-stratégia, ami friss levegőt ereszt a rendszerbe. Na, nem teljesen frisset, de mondjuk olyan politikust, aki letett már valamit az asztalra, mégis komolyan eltér az eddigi vonaltól és személye kifejezetten gesztus a törzsközönségen kívüli szavazóknak. Ilyen lehetne Kósa Lajos debreceni, vagy Pokorni Zoltán XII. kerületi polgármester. Ez persze már egy másik Fidesz lenne. Vagy mégsem?

A két utóbbi lehetőség ugyanis Orbán kifejezett egyetértésével is megvalósulhat, ha az ő célja nem a miniszterelnökség, hanem valami más. Ez a limuzin-stratégia: 2010-ben köztársasági elnököt is kell választani, és ha a Fidesz nyer, ezt is megteheti. Sólyom László jó volt arra, hogy kiüsse Szili Katit, és borsot törjön az MSZP-SZDSZ-koalíció orra alá, de senki sem szagolgatja önként a borsot. 2010-től lehetne Orbán a köztársasági elnök, a konfliktusos miniszterelnökséget pedig átengedheti másnak. Ez akár a törzsgárdát is kielégítené, de kérdés, hogy Orbán már most meg akarja-e koronázni pályafutását, hiszen ez egyben lezárása is lenne. Persze elvileg kitölthetne két ciklust, de ha elveszti a Fidesz irányítását (ami elnöksége esetén biztos így történne), akkor a második ciklus fennmaradó jobboldali többség esetén sem biztos.

De az is elképzelhető, hogy mire a Fidesz kormányra kerül, sokkal rázósabb lesz a terep: azaz a kormány nagyon gyorsan, nagyon fájdalmas intézkedéseket kényszerül hozni (vagy mondjuk úgy: ez már ma is igaz, de esetleg a Fidesz is úgy ítéli meg, hogy ez sürgős és veszélyes). Ez a terepjáró-stratégia. Amíg a sáron átevickélünk, használjunk célszerszámot. Egyszer-használatos szakértői kormány és miniszterelnök. Ez szinte bárki lehet, akit neves közgazdásznak kiáltanak ki. Ezért spórolok a nevekkel.

Ennek egy másik változata az, ha olyan valakit bíz meg a Fidesz, aki már bevált (többször-használatos szakértő), bár ez azt is jelentheti, hogy annyira azért mégsem szakért. Ezt nevezzük suv-stratégiának, ránézésre terepjáró, de csak a benzinfogyasztása egyezik vele, értelme semmi. Reméljük, ez nem következik be, és nem lesz miniszterelnök Matolcsy György vagy Járai Zsigmond.

Végül tényleg csak a játék kedvéért azt is elképzelhetjük, hogy a Fidesz kénytelen úgy tenni, mintha nemzeti egységkormányt alakítana (pl. a többsége nem stabil, vagy nincs is, mert a következő egy évben valaki csodát tesz). Akkor szükség lehet arra, hogy egy nagyon mérsékelt, úriemberesen konzervatív öregurat húzzanak elő a kalapból. Boros Péter valószínűleg már nem jöhet szóba, de Mádl Ferenc vagy Solymosi Frigyes esetleg használható. Oldtimer-stratégia.

A válságból a Fidesznek kell kivezetnie az országot, mert a jelenlegi támogatottság mellett csak a Fidesz képes rá. És a válság most van. A kérdés, hogy milyen autón jutunk ki az alagútból.