Szerdánként focizunk. Meccs után, este nyolc körül felszálltam egy barátommal az ötös buszra a Cházár András utcai megállóban. Ahogy becsukódott az ajtó, felharsant az "Oi, oi, oi!". Aztán következett a teljes műsor: "Mocskos zsidók, takarodjatok! Kampósorrúak! Ölitek a magyar nemzetet!". A busz hátuljában öt sakálrészeg szkinhed ült. Mire észbe kaptam, az egyik már ott állt mögöttem, és nem csak hallgatnom kellett, de a tarkómon éreztem a lehelletét. Egyik társa is odajött, reméltem, csitítani, de inkább csak uszította. Lefelé néztünk, kerülve a szemkontaktust, és meg sem szólaltunk, nehogy provokáljunk. Ahogy mindenki a buszon.
Az első megállóban, a Dózsa György útnál, nem mertünk leszállni, mert kihalt volt az utca. A Keletinél gyorsan elindultunk, de a kisebbik elém lépett. Automatikusan felnéztem. A nagyobb rámüvöltött, és már jött is az orrbavágás. Szinte leestem a buszról, ömlött a vérem, az egyik fogamból letört egy darab. Utasok szálltak le és fel, a busz pedig továbbment a röhögő szkinhedekkel.
Harmincnyolcéves, magas, szemüveges, szőke férfi vagyok. Tiszta ruhában, szótlanul, lesütött szemmel utaztam. Te sem vagy biztonságban.
Milyen szerencse, hogy Magyarországon nincsenek nácik.