Szeretnék megint Iránról írni. De nem hagyhatom ki a többi hírt, mert már valamikor szerdán írtam a jelenleg legproblematikusabb közel-keleti államról. De azért mégis Iránnal kezdem, aztán jöhetnek az elnökválasztások. Tele bántó dilettantizmusokkal, hogy lehessen jól kommentálni.

Update: Basescu megvédte magát, Geoana kis különbséggel vesztett. Most már csak egy kormány kell, és Románia ismét sínen van. Közben Teheránban könnygázas oszlatás van, és az újságírókat is hazaparancsolták.

Perzsia

Én már másfél hete megmondtam, hogy Európa is bekeményíthetne Iránnal szemben. Kissé utópisztikus volt persze a feltevés, hogy ezzel a Jobbikot is ártalmatlanná lehetne tenni, de a remény csak közvetlenül a reménykedő előtt hal meg, és az utóbbiról egyelőre nincs szó.

De Hamenei – a legfőbb vezető – miért sietteti az európai szankciókat? Egy nappal a múltkori írásom után, november 28-án egy iráni konzervatív képviselő megpendítette, hogy országa kilépne az atomsorompó-egyezményből, és addig is csak a kötelező mértékben kíván együttműködni a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel. Ez válasz volt az ügynökség elítélő határozatára; ugyanakkor a tegnapi beszéd, amelyben Hamenei finom antiszemitizmussal (a perzsák nem arabok!) bírálta a Nyugatot, rátett egy lapáttal a képviselő szavaira.

Iránnak kétféle célja lehet ezzel a politikával. Vagy az ellenzéki vezető Muszavi támogatását próbálja leszerelni a kormány, túllicitálva az előbbi nacionalizmusát, vagy tényleg atombombát akar. Az utóbbi esetben arra játszik, hogy a nemzetközi közösség úgysem lesz hajlandó fegyveresen beavatkozni a nukleáris fejlesztések leállításának érdekében (hiszen Oroszország következetesen kiáll Irán mellett). Az esetleges pénzügyi szankciókat az iszlámista vezetés, úgy látszik, mindenképpen kevésbé tartja veszélyesnek, mint az atomtechnológia elvesztését.

Mindkét esetben igaz, hogy Irán ragaszkodik a nukleáris programjához. Ennek elvesztése ugyanis kormányválságot, újabb tömegmegmozdulásokat, újabb véres rendőri intézkedéseket (náluk a rendőrséget hívják "Gárdának") okozna. A világ most Európára tekint, hogy tényleg végrehajtja-e az "Irán elleni szigorúbb szankciókat", valamint Izraelre, hogy tényleg bombázni fog-e, ha úgy hozza a sors. Ha bombázni fog, majd mindenki jól leszidja, az USA fejcsóválás mellett küld tartalék bombákat, és a világ fellélegezhet: nem lesz továbbra sem fundamentalista iszlám atomhatalom.

Elnökök

Két, Magyarország szempontjából lényeges elnökválasztás is történt. Az egyik keleti szomszédunknál, Romániában: ha igaz, amire az exit pollok arányából következtetni lehet, Traian Basescu elnök megbukott. Románia vezetése a korrupció miatt egy EU-jelentésben már kikapott Bulgáriától, és a kormánykoalíció végülis megbukott. Ez mind csak azért érdekes, mert láthatjuk: Magyarország zilált politikai helyzete nem egyedülálló a térségben. Régebben Csehországhoz hasonlítgattuk Magyarországot – hajh, a régi szép idők. Minden esetre érdekes, hogy október elején nem látszott még érdemi kihívója a román elnöknek, most pedig Geoana valószínűleg nyert – az eredményt elvileg még ma közzéteszik. És ha már megvan az elnök, jöhet lassan a kormányalakítás is. Mert a kisebbségi kormány Romániában – hazánkkal szemben – azt jelenti, hogy a kormány tényleg nem működőképes, és csak ügyvezetői feladatokat tud ellátni. Az ilyen esetek elkerülésére tartjuk az SZDSZ-t.

Bolívia a másik elnökválasztó ország. Itt Morales elnök rápirított román kollégájára: egész biztosan hatalomban maradt, nem kis győzelmet aratva ellenfelei fölött. Az elnök leginkább arról nevezetes nálunk az utóbbi időben, hogy a rendőri akció során meghalt Rózsa Flores és Magyarosi Árpád a bebörtönzött Tóásó Előddel egyetemben állítólag meg akarta ölni. Akár van ebben valami, akár nincs, az elnök az indián-nemindián-szempontból két félre szakadt országban leginkább az őslakosságot képviseli. Ami szép is volna, hiszen nagyon nagy a társadalmi, vagyoni különbség a két fél ország között. Azonban Tóásó Elődről még a kinti magyar konzul sem képes naprakész adatokat szerezni: valószínű, hogy még a vádemelésig sem jutott el az ügye Bolíviában. Morales elnök riválisai már a repülőjegyet is előre megvették, és egypártrendszertől tartanak. Akárhogy is alakul a távoli, latin-amerikai ország sorsa, a helyzet némiképp nyugtalanító, mint mindig, amikor nincs igazán rokonszenves lehetőség egy választáson. Ez a tény megint csak hazánkat juttatja eszembe. De ennyi téma elég egy posztba, nem kezdek el még a választásról is írni.

Szolgálati közlemény: ez éppen a hetedik Reggel-poszt. A próbaidő lejárt, és a rendszer működik. Hát folytatom, és továbbra is minden reggel – Sárdobáló Reggel!

És még egy szolgálati közlemény hátra maradt. A Humanitas szabadkőműves páholy vezetőjével (fogalmam sincs, hogy hívják ezt ők [vagy hazudok]) előreláthatólag még ma elkészítem az interjút, hát talán hamarosan látható lesz a blogon. Mindenesetre akit érdekel az interjú, nyugodtan menjen ki az Erzsébet-híd budai hídfőjéhez délután 3-kor; én és az illető szabadkőműves biztosan nem leszünk ott, pláne nem akkor, de így legalább az érdeklődők egymással megoszthatják várakozásaikat, kételyeiket, aggodalmaikat a készülő cikkel kapcsolatban.