A Sárdobáló – a jóval korábban beharangozottaknak megfelelően – az egyik nagy szabadkőműves páholy elnökével beszélgetett egy kiadósat. Íme.

– A szabadkőművesség vallás? Miben hisznek a szabadkőművesek?
– Nem vallás, és minden szabadkőművest egyenként kell megkérdezni, hogy miben hisz. Vannak olyan szabadkőműves szervezetek, ahol ezt meg is teszik. A mi páholyunkban – hiszen én csak a mi páholyunk nevében beszélhetek – senki ilyet a másiktól szabadkőműves minőségében nem kérdez. Tehát sem a páholy előtt, sem a páholytagok előtt senki nem hozható olyan helyzetbe, hogy meg kelljen vallania, vagy titkolnia kelljen a világnézetét. Mindenkinek magánügye, hogy miben hisz, és hogy erről kinek mit mond.
– És ha nem vallás, akkor mi a szabadkőművesség célja?
– A szabadkőművesség célja az, hogy olyan jóravaló férfiakat gyűjtsön össze, akik ezek mellett az úgynevezett szabadkőműves eszmék mellett valamilyen szinten elkötelezettek, és ezekért hajlandóak tenni is, … betartani bizonyos szabályokat. Természetesen arról, hogy mik ezek a célok pontosan, és mik ezek a szabályok pontosan, csak bizonyos korlátok között beszélhetek.
– Na de mégis, mi az, ami elmondható ezekből a célokból és szabályokból?
– A szabadkőművesség az én olvasatomban tulajdonképpen a felvilágosodás hagyományainak továbbvitele. Az általános meggyőződés az, hogy a felvilágosodás valamiféle múltbeli dolog, amely átvezette az emberiséget a középkorból a modern korba, és hogy ez egy lezárt folyamat, és erről már csak múlt időben lehet beszélni. De ha elkezdünk beszélni bárhol, akár az interneten a felvilágosodásról, akkor rögtön kiderül, hogy a társadalmunkban van egy jó pár ember, aki szerint a felvilágosodás eszmerendszere nem általánosan elfogadott, sőt, egyátalán nem von maga után pozitív asszociációkat. És bizony, hogyha körbenézünk a világunkban, akkor azt vesszük észre, hogy a szép elvi deklarációk mellett búvópatakként tovább él még az a korábbi, egyenlőtlenségre, alávetettségre, irracionalitásra alapuló társadalmi rend, amely a felvilágosodás előtt jellemezte a világot.
– Azt értem, hogy Európán belül alapvetően a felvilágosodás bekövetkezett, és csak búvópatakként léteznek a régi rend maradványai, de hát vannak más részei is a világnak, például Afrika felvilágosodásával mi a helyzet?
– Igen, ez egy nagy vita, hogy a felvilágosodás értékei egyetemesek–e, vagy pedig csupán a nyugati civilizációnak az értékei. Nagyon érdekes kérdés az, hogy ha jön valaki, aki olyan civilizációból érkezik, ahol ezek az értékek többnyire ismeretlenek, akkor mennyire tud beilleszkedni a mi nyugati típusú világunkba. Ez a kérdés amúgy az interjú keretein túlmutat, de éppen azért, mert a szabadkőművesség egy egyetemes intézmény, nagyon sok olyan szabadkőművessel találkoztam az évtizedes szabadkőműves múltam során, aki olyan országból vagy kultúrából jött, amelyre nem igaz, hogy maximálisan a nyugati mezsgyén járna. És ezeket az embereket is nagyon hasonló gondolatok foglalkoztatták, nagyon hasonló gondolatok vezették el a szabadkőművességhez, mint azokat, akik mondjuk Magyarországon vagy Franciaországban születtek.
– Azt mondtad: férfiakat gyűjt egybe a szabadkőművesség. És mi van a nőkkel?
– Nők is lehetnek szabadkőművesek természetesen, de erre külön rendek léteznek. Ahogy mondtam, én csak a saját páholyom nevében beszélhetek, és ez a páholy egy olyan magyarországi és nemzetközi szabadkőműves szervezetrendszer része, amelyik csak férfiakat fogad soraiba. Ez nem azért van így, mert szerintünk a nők ne lennének egyenrangúak a férfiakkal, ezt senki nem is gondolja így a szabadkőművességen belül. Ez egyszerűen hagyomány, amelynek praktikus okai is vannak.
– Mindig azt mondod, hogy csak a saját páholyodról beszélhetsz. Nincs rálátásod a szabadkőművesség egészére, a többi páholyra?
– Van rálátásom természetesen, de általában egy szervezet nevében az arra jogosultak beszélhetnek csak. Én a saját páholyom jelenéről, múltjáról, elfogadott értékeiről tudok csak nyilatkozni; a nemzetközi szabadkőművességről egészen más szinten lehet csak véleményem. Ez természetesen nem jelent semmiféle elhatárolódást. Az én páholyom az egyik legnagyobb és legrégebbi magyarországi páholy, és integráns része a modern, francia bázisú szabadkőművességnek.
– Ezek szerint bármelyik nagykorú férfi lehet szabadkőműves mondjuk a
ti páholyotokban?
– Legalábbis az, akit a szabadkőművesek méltónak találnak erre.
– Mitől lesz méltó az ember? Ez egy kiváltság? A szabadkőművesek jobbak, mint a többi ember?
– Bizonyos szempontból minden, magára valamit is adó társadalmi szervezet úgy érzi, hogy valamennyire szűri a társadalmat. Egy sakkörbe is azok jöhetnek, akik tudnak és szeretnek sakkozni, és ugyanígy a szabadkőművesek közé is az általános erkölcsi és érettségi kritériumok mellett kizárólag azokat várjuk, akik mentesek a szélsőséges politikai eszméktől, és szeretnének olyan társadalmat látni, amely jobban hasonlít a nyugati típusú társadalmakhoz. Ez persze egyátalán nem jelenti azt, hogy a nemzeti értékek negatívak lennének a mi szemünkben.
– Mit jelent szabadkőművesnek lenni gyakorlati szempontból? Mit csinálnak a szabadkőművesek?
– Tulajdonképpen a szabadkőműves páholyban folyó munka képezi a szabadkőműves titok egyik elemét, de annyit elárulhatok, hogy a szabadkőművesek alapvetően nem a páholyban fejtik ki tevékenységüket, hanem mindenki a saját társadalmi helyén tesz azokért a célokért, melyeket fontosnak tart. Ennek a munkának a páholyban tulajdonképpen az elvi összehangolása folyik.
– Összehangolás?
– Hát, valamilyen szinten. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a szabadkőművesek globális összeesküvéseket szőnek, bár nyilvánvalóan a történelem során nagyon sok olyan dolog történt, amire ez ráhúzható lett volna. De nem szeretném megerősíteni azok téveszméit, akik szerint Magyarországon minden rossz azért van, mert a szabadkőművesek összeülnek, elhatározzák a dolgokat, és aztán közgazdászként, jogászként, orvosként tesznek ezekért a dolgokért valamit. Annyi igaz a dolgokból, hogy ezen eszmék mentén éljük az életünket, és nyilvánvaló, hogy az adódó döntéshelyzetekben a társadalmi pozíciónknak megfelelő döntéseinket áthatja az, hogy el kell számolnunk a cselekedeteinkkel a szabadkőműves énünk felé is.
– Beszéltél nyugati típusú civilizációról, nyugati országokhoz való hasonlóságról, elvekről, melyekhez hűnek kell lenni. Melyek ezek az elvek?
– Csak példálódzásképpen a társadalmi egyenjogúság a leglényegesebb, tehát az, hogy a társadalom minden egyes polgára azonos szabályok mellett élhessen. Vagy a vitatottabb értékek közül itt van például a szekularizáció. Nagyon sok probléma származik abból, hogy a szekularizációt csak elvben vitték végbe akár a nyugati társadalmakban is.
– Minden szabadkőműves szervezetnek alapelve a szekularizáció?
– A szabadkőművesség nagyon sokféle. Más szervezetek is különböző ideológiák mentén elágaznak. Én csak a modern francia típusú szabadkőművességről beszélhetek, a GODF és a GLDF által vezetett irányzatról.
– Milyen egyébként ennek az irányzatnak a szerepe a világban? Milyenek az erőviszonyok a szervezetek között?
– Mivel ezek diszkrét társaságok – sokan nem szeretik titkosnak nevezni őket –, a pontos taglisták nélkül nehéz felmérni az erőviszonyaikat. Európai, latin–amerikai és afrikai országokban a francia típusú szabadkőművesség elterjedtebb. Azt szoktam mondani, hogy az angol típusú szabadkőművesség ott elterjedtebb, ahol baseballt játszanak, ahol pedig fociznak, ott a latin irányzat erősebb, persze pont Anglia kivételt képez ez alól.
– Mondod, hogy diszkrét ez a társaság. Miért kell titkolózni? Ahogy egy kommentelőnk kérdezte: miért kell titkos társaság, hogy a Biblia igazságát kissé elferdítve bár, de az "emberiségért" dolgozzatok?
– Én nem mondanám, hogy "a Biblia igazságát kissé elferdítve". A Bibliának annyiféle olvasata és értelmezése van, ahány ember, akár keresztény, akár nem keresztény. Én azt gondolom, hogy a nyugati civilizáció alapértékei ezek, és ezeken nem ferdít senki semmit.
– Na de a nyugati civilizációnak vannak keresztény gyökerei is.
– Persze, persze, hogy vannak. A nyugati társadalmaknak erős civilizációs összetevője a zsidó és keresztény kultúra. Nem kizárólagos, de fontos.
– És akkor miért is van szükség a titkolózásra?
– Azért, mert a társadalomban általában a megbélyegzés egy nagyon erős kifejezési forma, és a szabadkőművesség legföljebb elméletben törekedhet arra, hogy az egész társadalmat magában foglalja, hogy egyszer „testvér lészen minden ember”. Ez egy olyan utópia, amit soha nem fogunk elérni. Így azonban mindig lesznek szabadkőművesek és nem–szabadkőművesek. És a szabadkőművesség sokkal hatékonyabban tudja kifejteni a saját tevékenységét akkor, ha nem lehet valakit megbélyegezni a tetteiért azzal, hogy szabadkőműves.
– Gazdagok a szabadkőművesek?
– Vannak köztünk gazdagok és szegények, ahogyan a társadalomban is.
– És van valamilyen speciális etnikai eloszlás a szabadkőművességen belül? Tehát például mennyi cigány van közöttetek?
– Ismerek cigány származású szabadkőművest, ugyanúgy, ahogyan ismerek cigány származású jogászt és újságírót is. Társadalmunkban majdnem mindenki majdnem mindenkiről feltételez valamilyen származást, de mi egyáltalán nem törődünk a származással.
– Magyarországon és a világban mi köthető a szabadkőművesekhez? Milyen múltbeli vagy jelenlegi eredmények vannak?
– Ennek nagyon széles szakirodalma van. Példákat mondhatok: ilyen volt a nyelvújító mozgalom, a Lánchíd, a reformkor számos eleme, szabadkőműves volt a Kiegyezés több szereplője. Nem szeretnék neveket mondani, már csak azért sem, mert oldalakon át tartana a felsorolás.
– Mekkora politikai befolyással rendelkezik a szabadkőművesség?
– Ez országfüggő. Vannak olyan országok, ahol rendkívül naggyal, más országokban pedig nemzetbiztonsági kérdésnek tekintik a szabadkőművességet, és a betiltás határán van. Magyarország a két véglet között valahol félúton van.
– Mi bizonyítja, hogy nem igazak a szabadkőművességgel kapcsolatos összeesküvés–elméletek?
– Semmi sem bizonyítja, de sok mindent nem lehet bizonyítani. Itt nem várhatunk olyan bizonyítékra, mint például, hogy a Föld körbehajózható. Akit felvettek a szabadkőművesek közé, az tudja, hogy nem veszünk részt semmilyen összeesküvésben. Akit pedig nem vettek fel, az vagy elhiszi ezt, vagy nem.
– Egy utolsó kérdés egy kommentelőnktől: "ha a szabadkőművesekről a sok rossz, vagy bármi rossz igaz volna, ön bevallaná nekünk?"
– Nem, legfeljebb nem vállalnám az interjút.