A bámulatos mosolyú Morvai Krisztina nyílt levelében fakadt ki az Index ellen. A vizsgaidőszak szorításában csak néhány megjegyzést tudok hozzáfűzni ehhez a levélhez, amely pontosan mutatja be a magyarországi szélsőjobb értékeit, de bizonyos szempontból a szélsőjobb általános jellemzőinek is gazdag tárháza.

Az első, legfontosabb tulajdonsága a levélben kifejtett gondolatmenetnek, hogy a demokráciát a saját értékeivel támadja. Az Európai Parlament működésének pontos szabályai, talán éppenhogy túl sok szabálya és törvénye van. Morvai Krisztina egy meghallgatáson, ahol a kérdezők személye - nyilvánvalóan időkímélési szempontból és a többséget tömörítő, nagy frakciók előnyben részesítésének elvéből kiindulva - előre egyeztetve volt, többször kifakadt, és elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy ezúttal ő nem tehet föl kérdéseket. A Képviselőfunky cikke Morvai pattogását, majd az őt ért kritikát úgy festette le, mint a házszabállyal szembehelyezkedő izgágaságot. Ebben Morvai szerint nem volt igaza, ugyanis szerinte az Európai Parlament egy "korrupt és diktatórikus intézmény". Hát, valószínűleg ezért kapott az MSZP olyan sok mandátumot.

Emellett Morvai kilátásba helyezi, hogy a Jobbik képviselői, ha bejutnak a Parlamentbe, ugyanezt a bekiabálós módszert fogják alkalmazni, természetesen szigorúan a demokrácia védelmében. Szerintem ki kéne terjeszteni a Morvai-elvet, és ha valakinek nem tetszik az, hogy a szomszéd nem veszi be a péntek esti póker-partiba, menjen át hozzá, és lője le, az a legegyszerűbb.

Morvai Krisztina az izgágaság-politikáról azt írja: ezt a Jobbik egyesek bosszúságára, de a többség örömére fogja követni. Én ezt erősen kétlem. Szerintem a többség nem hülye, hogy az Országgyűlést összekeverje egy focimeccsel. A szabályok a demokráciát védik, és ki kell tartani mellettük. Hitler felgyújtatta a Reichstagot, hogy mindenki azt lássa, milyen védtelen a demokrácia a kommunistákkal szemben - valójában annyiban volt igaza, hogy aki felrúgja a parlamenti szabályokat (bár nem hiszem, hogy Morvai Molotov-koktéllal járna az EP-ülésekre), az a demokráciát rombolja.

A képviselő asszony a kormányt eposzi jelzővel folyamatosan "szemkilövetőnek" titulálja. Olyan élesen él az emlékezetemben a kép, amikor először láttam őt mosolyogni, éppen azt mondta, és közben láthatóan valóban boldog volt: "a tüntetőket a rendőrök szemen lőtték." Ez az ő igazi eleme, ezt élvezi igazán.

Egy bizonyos. Morvai Krisztina komolyan gondolja a szavait. Azt mondja: "én ebben nem veszek részt", és valóban, most láthatjuk, milyen hátrányokkal is jár az, ha az ember az európai demokrácia egyetlen képviselőcsoportjával sem tud együttműködni. A független képviselőknek sanyarú az életük az Európai Parlamentben. Hát még ha annyira szeretnének ugrálni, mint Morvai Krisztina.