A poszt egy négyrészes sorozat harmadik darabja. Az első két rész Jézus és a csillagok és Jézus, a Napisten címmel jelent meg. Folytatása vasárnap (01.24.) következik.
A poszt első részében megcáfoltam a Zeitgeist első állítását, miszerint Jézus története, de tulajdonképpen az egész Biblia csillagászati jelenségek allegóriáinak a félreértése, Jézus valójában a Nap megszemélyesítése. A második részben azt a második állítást cáfoltam, hogy Jézus alakja megegyezik számos más napistenével, de leginkább az egyiptomi Hóruszéval, hiszen valójában a kereszténység Hórusz kultuszának változata. Most nézzük a harmadik állítást: Jézus nevű személy nem létezett, alakjának semmilyen hiteles történelmi bizonyítéka nincsen. A Zeitgeist állításait dőlten, a cáfolatot normál betűkkel írom.
A kortárs történetírók elsöprő többsége nem is említi Jézust, pedig ha élt egy csodatévő Istenfiú, akkor fel kellett volna tűnnie nekik. Huszonhárom név úszik át a képernyőn bizonyítékként.
Nézzük magát a listát. A huszonhárom igazából huszonegy, hiszen egy név két alakban szerepel (Rufus Curtius és Quintus Curtius), egy pedig azonosíthatatlan: Aulus Perseus talán Aulus Platius lehetett, de ő hadvezér volt.
Miért nem írt Jézusról ez a huszonegy állítólagos történetíró? Ketten azért nem, mert már nem éltek Jézus korában: Livius és Statius Caelicius (utóbbi egyébként Kr.e. 166-ban halt meg!).
Tizenhárman pedig azért nem, mert nem történetírók voltak. Hatan költők és szónokok (Lucanus, Petronius, Valerius Flaccus, Phaedrus, Quintilianus és Silius Italicus), négyen filozófusok (Seneca, Dio Chrysostomus, Philon és Smyrnai Theon), ketten természettudósok (az idősebb Plinius és Pomponius Mela) voltak, Columella pedig mezőgazdasági szakíró volt.
Maradt a hat történetíró. Mi a helyzet velük? Tiberiasi Justusnak nem maradt fenn egyetlen műve sem, személyét is csak Josephus említi meg. Plurakhosznak nem maradt fenn erről a korról szóló műve. Lucius Florus és Valerius Maximus csak a korábban élt Liviust másolták. Phlegon az olimpiák történetét írta meg, Curtius Rufus pedig Nagy Sándorról írt könyvet.
Kinek kellett volna Jézusról írnia?
Négy történetíró említi állítólag Jézust. De az ifjabb Plinius, Suetonius és Tacitus valójában csak Krisztust említ, ami nem név, hanem cím (a felkent), ez tehát nem bizonyíték. Josephus Flavius híres sorai, az ún. Testimonium Flavianum pedig egyszerű hamisítvány. Jézusról nincs hiteles beszámoló.
Suetonius és Tacitus a Nero-féle keresztényüldözésekről ír, illetve ennek kapcsán Krisztus állítólagos kereszthaláláról és feltámadásáról. Az ifjabb Plinius bithyniai kormányzóként a keresztényekkel kapcsolatos politikához kér tanácsot a császártól. Valóban, a történettudomány egyik forrást sem tekinti Jézus életéről szóló megdönthetetlen bizonyítéknak, de arra nézve igen, hogy az 1. században spontán terjedő vallás volt a kereszténység.
A Testimonium Flavianum pedig a tudomány jelen állása szerint valóban átesett némi keresztény utószerkesztésen, de valamilyen Jézus életére vonatkozó eredeti szöveg az alapja. Ráadásul Josephus egy másik helyen is említi Jézust, ezt a szöveghelyet pedig autentikusnak tartják.
A Zeitgeist nem említi, de a babiloni Talmud is ír Jézusról.
De megint elsiklik a Zeitgeist a legfontosabb mellett: Jézus életéről van majdnem-kortárs beszámoló: az apostolok levelei és a szinoptikus evangéliumok. Mint már mondtam, ezek nem egy könyv fejezetei, hanem egymástól független művek (pl. a levelek), ill. közös és egyedi forrásokat is felhasználó feldolgozások (a szinoptikusok). A páli levelek Kr.u.50 körül keletkeztek, azaz húsz évvel az események után. Márk evangéliuma valamikor a 60-70-es években, de Mátéé és Lukácsé is az 1. században. A kérdés nem az, hogy az evangéliumok és a levelek minden állítása tényszerűen megfelel-e a valóságnak, hanem csupán annyi, hogy egy valós személy életének valós eseményeit örökítették-e meg. A történettudomány válasza egyértelmű igen.
A Biblia maga szolgáltat példát arra, hogyan cserélik ki egy létező csodás történet főszereplőjét. József Jézus bibliai előképe: a név megváltoztatásával a történet számos elemét egyszerűen megtartották. Ilyenek a csodás születés, a tizenkét testvér illetve tanítvány, a húsz illetve harminc ezüstért való eladatás története, Júda illetve Júdás árulása és a harminc éves korban kezdett működés.
A felsorolás imponáló, de közelebbről megnézve egyik esetben sincs egyezés. József csodásan késői gyermek, de természetesen módon fogant, míg Mária a Szentlélektől esett teherbe. József a tizenkét testvér egyike, míg Jézusnak tizenkét tanítványa volt (vele együtt tizenhárman ültek az Utolsó Vacsoránál). Mindkét esetben a szám a tizenkét törzsre utal: a testvérek a törzsek ősapjai, az apostolok a képviselői. A vételár nem egyezik, ráadásul Józsefet rabszolgának adják el, míg Jézus „vételára” csak képletes, Júdás nyomravezetői jutalmat kap. A Júda elég közönséges név, lévén a legnagyobb törzs neve. A harminc éves kort egyedül Lukács evangéliuma említi (3,23), és nincs semmilyen kultikus jelentősége.
Összegezzük. Jézus valós történelmi személy volt, akiről több kvázi-kortárs beszámoló tudósít. A Zeitgeist történetíró-listája rosszindulatú összeállítás, hiszen objektív okok miatt nem írtak Jézusról. A korai kereszténység viszont hamar megjelenik a római forrásokban. József és Jézus figurája sem azonosítható.