Bunyakovszki vendégposztja
A Republikon Intézet Kire szavazzanak a liberálisok? címmel vitát szervezett szerda délután a Millenáris Parkban. A Fideszt Navracsics Tibor, az LMP-t Schiffer András, az MDF-et Bokros Lajos, az MSZP-t pedig Lendvai Ildikó képviselte, a vitát Baló György moderálta.
Az első felmerülő kérdés az volt, hogy melyik politikus hogyan definiálná a liberális választópolgár fogalmát.
Schiffer szerint ilyen kategóriák a XXI. században nem léteznek, csak annyit lehet mondani, hogy valaki bizonyos kérdésekben liberális értékek mellett dönt. Elmondta, hogy ha valakinek fontosak a demokratikus jogállam értékei illetve az emberi méltóság védelme, akkor az LMP-ben politikai otthonra talál.
Bokros a definícióba az emberjogi vonatkozásokon kívül beemelte azt is, hogy egy liberális szavazó fontosnak kell, hogy tartsa a szabad piacgazdaságot. Véleménye szerint az MDF azért képviseli a liberális választók érdekeit, mert egyszerre találhatók meg a programban a piaci és a politikai liberalizmus értékei.
Navracsics szerint a liberális szavazók két nagy csoportra bonthatók, az egyik csoport (főleg a vidéki városi liberálisok) ’98 óta Fidesz-szavazók. A másik csoportba a volt SZDSZ-szavazókat sorolta, akik, ha nem értenek egyet például Gergényi kitüntetésével, és egy független, erős Magyarországot szeretnének, akkor a Fidesz a megfelelő választás számukra.
Lendvai 15 percet késett, majd azzal viccelődött, hogy azt mondják, a liberálisok sosem érnek oda sehova időben. Miután komolyra fordította a szót, megnevezett 4 alapvető liberális értéket, amelyet véleménye szerint az MSZP képvisel: a szuverenitás érdekében a demokratikus szerkezet védelme (elmondta, hogy ezzel kapcsolatban a fő veszélyek az egyik oldal túl nagy hatalma valamint a szélsőségek megerősödése lehetnek); a modernizáció; a szociális integráció, a társadalmi különbségek csökkentése és az állampolgárok felnőttként való kezelése.
A vita következő részében a gazdasági és emberjogi témákról esett szó: Bokros szerint a válság oka egyáltalán nem a túl szabad piac, hanem a torz állami beavatkozások voltak. Elmondta, hogy az MDF egy konzervatív-liberális gazdaságpolitikát tervez, azaz csökkentenék az állam méretét, csak arra költenének, amire nagyon muszáj, a munkahelyteremtést nem az állam oldaná meg, hanem a vállalkozókat támogatnák például olcsó hitelekkel, hogy ők tudjanak majd sok embert foglalkoztatni.
Ezzel szemben Schiffer a válság okának a piaci kudarcot tartotta, és a megoldást egy a ’30-as évekbeli programhoz hasonló Green New Deal gazdaságpolitikában látta, támogatnák a hazai kis- és középvállalkozásokat. Véleménye szerint állami beavatkozásra lenne szükség azzal kapcsolatban, hogy 1,5 millió ember tartósan munkanélkülivé vált: olcsóbbá tennék a társadalom alsóbb rétegeibe tartozók foglalkoztatását. A fedezetet az energiagazdálkodás gazdaságosabbá tételéből valamint a luxuscikkek áfáinak, illetve a társadalom felsőbb rétegeit érintő egyéb adók emeléséből biztosítanák. Arról is beszélt, hogy félbűnöző csoportok lepték el a politikát, és a politikai korrupció megnövekedése rettenetes károkat okozott. Így ők nagyon fontosnak tartanák az állam átláthatóbbá és ellenőrizhetőbbé tételét, növelnék a nyilvánosságra hozandó dokumentumok számát, transzparenssé tennék a közpénzeket kezelő személyek céghálóját.
Bokros szerint hibás felfogás az, hogy azt tekintjük tragédiának, hogy 1,5 millió ember munkanélkülivé vált, mert erre a tisztulásra szüksége volt a magyar gazdaságnak. A probléma az, hogy nem teremnek új munkahelyek. Szerinte a szakképzetleneket lehetetlen érdemben foglalkoztatni, így a munkába állításuk helyett a szakképzésükkel kellene foglalkozni.
Schiffer megpróbált egyet csúsztatni: Bokros szociális érzéketlenségére hívta fel a figyelmet: azt idézte, hogy Bokros szerint nem tragédia 1,5 millió ember munkanélkülivé válása. Baló rögtön rászólt, hogy hiányzik a gondolatmenet második fele, és Schiffer láthatóan beismerte, hogy ez egy kicsit gyenge volt.
Lendvai és Navracsics gyakorlatilag nem mondtak semmit a pártjuk programjáról.
Az emberjogi témákkal kapcsolatban szóba került a homoszexuálisok ügye, Lendvai felrótta az LMP-nek, hogy nem álltak ki egyértelműen azokért, akiket a 2009-es melegtüntetésen atrocitás ért. Fel is olvasott egy részletet Schiffer egy interjújából, amelyben azt nyilatkozta, hogy nem állapodtak még meg bizonyos kérdésekben a melegek ügyével kapcsolatban. Schiffer elmondta, hogy a melegfelvonulás előtt közzétettek egy levelet, amelyben a szolidaritásukról biztosították a homoszexuálisokat, és az idézett interjú pedig az EP választások után júniusban készült, így nyilvánvalóan nem vonatkozhatott a melegfelvonulásra, hiszen az szeptemberben volt.
Téma volt még az esetleges alkotmánymódosítások ügye: Schiffer jónak látná egyes szereplők hatalmának csökkentését, illetve olyan intézkedések meghozatalát, amelyek növelnék az állampolgári részvételt a döntéshozatalokban. Lendvai feltett egy csomó kérdést a Fidesz terveivel kapcsolatban (pl. tervezik-e a polgármester választás közvetetté tételét?). Navracsics először kitért a válaszadás alól, arról beszélt, hogy az államnak nem lenne szabad korlátoznia a szabadságjogokat, büntetnie kellene azokat, akik bűnöznek, védenie kellene a becsületeseket. Ezek után Lendvai körülbelül 10 kérdésére a következőképpen válaszolt: nem, nem, … , nem, lehet, nem, … nem, és nem volt hajlandó elárulni, hogy melyik kérdésre vonatkozott a „lehet” válasza.
A vita utolsó témája az volt, hogy ki hogyan látja Magyarország hosszabb távú jövőjét, azt, hogy miben van Magyarország versenyelőnye, illetve, hogy lesz-e most nagy változás, megváltozik-e az élet.
Bokros elmondta, hogy nem a politikai osztály dolga ezt megmondani, nem kell kitalálni, hogy mik legyenek a húzóágazatok: nem azon kellene annyit tökölni, hogy hogyan osszuk szét a tortát, hanem azon, hogy nőjön végre az a torta.
Lendvai szerint a politikusok dolga észrevenni, hogy milyen ágazatokat érdemes különösen támogatni. Magyarország versenyelőnyét a kiépült infrastruktúrában, szociális rendszerben és energiatermelésben, a fejlett infotechnológiában, gyógyszeriparban látta.
Schiffer is úgy vélte, hogy szükség van ágazati politikára, és az energiaforrások jobb kihasználásában látta a fejlődés lehetőségét. A magyar politika jövőképét illetően elmondta, hogy létfontosságú lenne végre megállapodni abban a jelenlévő pártoknak, hogy egymást demokratának tartsák, és ki kéne alakítaniuk egy együttműködésekre képes politikai közösséget.
Navracsics megint nem mondott semmit, pontosabban annyit, hogy az ország akkor sikeres, ha a nemzete sikeres, úgyhogy a Fideszre kell szavazni.
Én a vitában nyújtott teljesíményeket a következőképpen értékelem: Navracsics nem mondott semmit, Lendvai is csak nagyon keveset, az előbbi borzasztóan idegesítően tette mindezt, az utóbbi csak nagyon idegesítően. Schiffer és Bokros érdemben tudtak megnyilvánulni, Schiffer egy kis botlásától eltekintve mindketten végig tisztességesen, a kérdésekre válaszolva vitatkoztak. Bokros a konzervatív-liberális gazdaságpolitikában hívőket, Schiffer pedig a Solt Ottíliát követő szociálliberálisokat célozta meg. Véleményem szerint mindketten egy értelmes programot vázoltak, amelyekről lehet vitatkozni, és el lehet dönteni, hogy közel áll-e valamelyik az értékrendünkhöz. Örülök, hogy ott voltam, számomra Bokros és Schiffer szereplése visszaadta azt a hitet, hogy Magyarországon jelentheti még a politizálás szó azt, amit jelentenie kéne.
