Mi hazafiak vagyunk! Ugyan nem hivatkozunk folyamatosan magyarságunkra, még csak nem is említjük minden második mondatunkban, hogy a Haza mindenekelőtt. Nem a Haza jár folyamatosan a fejünkben. Nem gondoljuk, hogy attól leszünk magyarabbak, hogy mások kevésbé azok. Attól még, hogy konzervatívok, szocialisták, vagy éppen liberálisok vagyunk, még lehetünk hazafiak.
Hazafiak vagyunk. Hazafiak vagyunk, mert hiszünk a szabadságban és a piacgazdaságban, az egyetlen olyan gazdasági rendszerben, ahol a szabad szellem bátran kiélheti kreatív energiáit. Abban a rendszerben, amelyik az elmúlt 150 év sok nyomorúsága mellett, karöltve a demokráciával sokszorosára növelte a várható élettartamot, amely megszüntette az éhséget, visszaszorította a járványokat, amely Nyugat-Európában soha nem látott békét és szabadságot hozott el. Hazafiak vagyunk, mert azt gondoljuk, Magyarországnak is szabadságra van szüksége. Olyanra, ahol senkit nem fenyeget fizikai erőszak, ahol bárki megélheti egészen különleges és szokatlan identitását is. Mert csak akkor lesz boldog és sikeres ez az ország, ha mindenki kiteljesítheti vágyait.
Hazafiak vagyunk. Hazafiak vagyunk, mert azt gondoljuk: a jogegyenlőség mindenkinek jár, ahogy az esélyegyenlőség is. Többen közülünk komolyan gondolják azt is, hogy a szegényeknek jár a segítség, ami akár állami is lehet. Hiszen aki itt él, annak jár a boldogsághoz és a boldoguláshoz való jog. Komolyan gondoljuk, hogy csak akkor lehetünk hazafiak, ha nem kizárni akarjuk egymást ebből a nemzetből, hanem ha segítünk a bajban levőknek. Akkor vagyunk hazafiak, ha megpróbáljuk segíteni az országot - mindenki tudása és lehetősége szerint. Ahogy azt is gondoljuk, hogy a határon túl élő magyaroknak minden segítség jár ahhoz, hogy identitásukat szabadon, békében megélhessék.
Hazafiak vagyunk. Hazafiak vagyunk, hiszen sokan közülünk imádják Budapestet. Budapest Magyarország, a haza központja. Boldogsággal gondolunk a Dunapartra, a Várra. A nyári evezések idején ott vagyunk a Tiszán, a Hernádon, vagy a Rábán. Júliusi estéken szívesen sétálunk a Balaton partján. Emlékezetünknek fontos részei ezek, ahogy szeretjük a Quimbyt, Bartókot, a Bëlgát, az Irie Maffiát, a Rotfrontot. Büszkék vagyunk, ha nyer a vízilabda-csapat, ha sikeres a Fesztiválzenekar, ha valamelyik magyar zenész bárhol a világon sikert ér el. Ahogy arra is büszkék vagyunk, ha egy magyar író könyvét lefordítják valamelyik idegennyelvre, vagy egy tudós új szabadalmat jelent be. De nem azért, mert ezek a mi egyéni sikereink lennének. Ezekhez pont személyesen semmi közünk. Azonban a közös nyelv, emlékezet, ismerősség miatt fontosak nekünk. Ezekben pont az a szép, hogy közösen lehet örülni egy magyar sikerének, függetlenül identitásától.
Hazafiak vagyunk. Hazafiak vagyunk, mert nem válogatunk honfitársaink identitásai között, együtt akarjuk velük elérni, hogy ennek az országnak jobb legyen. Senkit nem zárunk ki, de nem is verjük a mellünket a magyarságunkra. Ezt ugyanis szavakkal nem lehet bizonyítani. Dolgozni, tanulni kell, és ezáltal bővíteni a közös értékeket, közös biztonságot, és folyamatosan vigyázni kell a közös szabadságra - és így bárki bebizonyíthatja, hogy valóban tesz az országért. Az erőszak, a kirekesztés és a jogfosztás nem hazafias cselekedet aki ilyet tesz, az nem hazafi.
Mi hazafiak vagyunk.
