Vége a 2002 óta tartó MSZP-SZDSZ kormányzásnak, de annyira, hogy a Fidesz akármikor alkotmányozhat is, ha úgy tartja kedvük. Az elmúlt nyolc évben sok minden volt prioritás a kormány számára, a kisebbségek, hátrányos helyzetűek látszólag azonban folyamatosan. A kérdés az, van-e mire büszkének lennie az MSZP-SZDSZ kormánynak a polgárjogok tekintetében - velünk élt-e Martin Luther King az utóbbi években?
Természetesen nem élt velünk King, de erről majd később.
Az elmúlt évek kormányai mindig is szívűkön viselték a kisebbségek helyzetét, látványosan beszéltek antifasiszta-antirasszista-stb. elkötelezettségükről, mégsem történt igazán sok lépés, hogy jogaikat valóban érvényesíthessék ezek a csoportok. Bármilyen fájdalmas is, de az elmúlt 8 évben nem az őszödi rétor volt a legjobban beszélő politikus. Aki a legigazabb, legfontosabb beszédet tartott, az Szetey Gábor volt, egy államtitkár. A Művész moziban elmondott beszéde önmagában többet tett a kirekesztettek (az ő esetében: a melegek) jogaiért, mint a többi politikus összesen.
Szetey elérte, hogy bevezessék a Bejegyzett Élettársi Kapcsolatot (BÉK), bár Semjén Zsolt azonnal elkezdte fúrni. Könnyen lehet, hogy a Fidesz-kormány nem fogja tiszteletben tartani a melegek jogait (ebben az Alkotmánybíróság eddig is kézséges volt) és nem biztosítja számukra az együttélés jogát - ez pedig súlyos visszalépés lenne a jogegyenlőségből. A BÉK kilobbizása tehát egy MSZP-s politikushoz köthető, ez pedig súlyos vereséget jelentett az SZDSZ-nek. A magát egyértelműen jogvédő pártként definiáló formáció nyilvánvaló vereséget szenvedett egy olyan területen, ahol már jóval korábban kellett volna eredményt elérniük.
A polgárjogi mozgalom tekintetében még egy igazi sikert ért el az MSZP-SZDSZ-koalíció. Eltörölte a kötelező sorkatonaságot, így sok hozzánk hasonló fiatal fiúnak nem emiatt kellett izgalommal várnia az egyetemi felvételit. Sikerült eltörölni egy feudális, tekintélyen alapuló rendszert. Ez mindenképpen komoly előrelépés volt.
Ennél sokkal többet azonban nem sikerült tennie a magát olyan nagyon szociálisnak és jogegyenlőség-pártinak valló kormánynak. A cigányok helyzetén nem sikerült érdemben javítani. A Magyar Bálint által elindított és egyértelműen jónak tűnő oktatási integrációs programot Hiller "Haver" István leállította, ez pedig komoly lépés lett volna az oktatási esélyegyenlőség felé. A rendőrség válogatott eszközökkel szivatja a telepi cigányságot. Olyan dolgokért bírságolják meg őket, amelyekért más, nem cigányra valószínűleg rá sem néznének. Kopott bicikligumiért, közterületi (egyes cigánytelepeken a közterület csak akkor közterület, ha bírságolni kell - egyébként nincs rendes út, közvilágítás, csatorna stb.) alkoholfogyasztásért. Az ilyen kis bírságok összeadódhatnak, amelyeket aztán nem tudnak befizetni, egy egyszerű bírság vége pedig adott esetben a börtön lehet. Ezek után természetes, hogy sok cigány van a börtököben. A TASZ Hétesen forgatott filmjéből és munkatársaitól rengeteg hasonló történetet lehet meghallgatni például arról, hogy néhány tízmilliós szocpolos büncselekményért jóval többet lehet kapni, mint gyilkosságért.
Azonban nem csak a romák jogait nem sikerül a napi gyakorlatban érvényesíteni. Közintézmények tömegei a mai napig nem oldották meg az akadálymentesítést, így sok kerekesszékes csak segítséggel tudja hivatali ügyeit elintézni. Nem szavazhattak idén sem azok, akiket gondnokság alá vettek, így körülbelül 60 ezer ember nem tudta kifejezni véleményét a kormányról és nem kormányról. Az értelmi fogyatékosokat még mindig tömegintézményekben tartják fogva úgy, hogy jogaiktól megfosztják őket. A drogosokat az államszervezet a remek törvényeknek megfelelően még mindig bűnözőknek tekinti, így rendszeresek a drága és eredménytelen diszkórazziák. Az állampolgárok pénzéből a rendőrség testüreg motozásra és jogfosztásra költ el rengeteg pénzt, holott teljesen nyilvánvaló, hogy az elterelés, megelőzés és ártalomcsökkentés sokkal hatékonyabb módszer a drogok elleni fellépésben, mint a büntetés és ezzel együtt jogfosztás.
Nyilvánvalóan nem sikerült végigvenni az összes problémát a fentiekben. Az azonban jól látható, hogy a kormány nem sok mindent tett a kirekesztettek, alullévők életének javításáért, jogaik biztosításáért. Kormányzása végén megtette azt a szívességet a hazai szélsőjobbnak, hogy egy képviselőt küldhet a parlamentbe. A szocialisták nem léptették vissza jelöltjüket a fideszes Daher Pierre javára, így Molnár Oszkár ismét képviselő lett. Az MSZP antifasiszta, demokrata elkötelezettsége itt mutatkozott meg újra remekül.
Visszatérve: Martin Luther King nem élt közöttünk az elmúlt nyolc évben, azonban már láthatóak olyan civil kezdeményezések, amelyek az első állomásai lehetnek például a romák joggal való ellátásának vagy a közösségszervezésnek.
És akkor majd végre mindenkinek lehet egy álma.