Az alábbiakban Corry immár második vendégposztját olvashatják.
A választás a demokrácia ünnepe, de mint minden ünnepet, ezt is le kell valakinek bonyolítania. Számos különféle feladatkörben tevékenykednek emberek a választás során, én az egyik szavazatszámláló bizottságban (SzSzB) végzem a munkámat. Szeretném közelebb hozni mindenkihez, hogy mi is történik egy ilyen választás alkalmával onnét kezdve, hogy elment a polgár és bedobta szavazatát az urnába, egészen a szavazóköri eredményig, amelyeknek összesítése adja a végeredményt és a nagy örömöt a pártok jelöltek egy részénél és a pont fordítottját másoknál. Szeretnék ennek az egész ténykedésnek egy megfogható, megkedvelhető emberi arcot adni, mert nagyon sűrű egy-egy ilyen választási nap és nagyon észnél kell lenni, hiszen ahogy az elején mondtam, ez egy ünnep, ezért kedvesen és ünnepélyesen kell fogadni a választópolgárokat, viszont mindemellett az egész eseményt szigorúan, a törvényes keretek között kell lebonyolítani, néha gyors döntéseket kell hozni.
A bizottság tagjainak egy része állandó tag, a többiek a különféle pártok delegáltjai. Ezekből az emberekből egy csapatot formálni arra az időre, amíg együtt dolgozunk nem kis kihívás, de eddig nekem szerencsém volt ezzel. Sikerült elfogadtatnom, hogy mint bizottság egy hajóban evezünk, célunk a korrek lebonyolítás, aztán majd a kapott eredmény alapján mindenki szomorkodik, vagy örül pártszimpátiája alapján.
Hogyan is lesz valaki SzSzB-tag? Én úgy lettem, hogy felkért az Önkormányzat. Mandátumom most márciustól 2014 márciusáig szól és ugyanúgy 4 éves, mint a pártoké. Idén márciusban esküt tettem a polgármester előtt, és rögtön egy lendülettel elnökké is megválasztott a bizottság többi tagja. De most nézzük, mi minden történik a választás előtt? Kb. egy héttel a választás előtt már telefonon kerestek az Önkormányzattól, megbeszélni a szombatot. Szombaton a SzSzB-elnökök átveszik a szavazóhelyiséget, illetve az összes iratot, szavazólapokat és egyebeket, mindent, ami majd a szavazáshoz kelleni fog.
A szavazás napja
Másnap vasárnap, a nagy napon reggel 5 óra - negyed hat felé már gyülekezik egy csomó álmos ember, és elindulunk a szavazóhelyiség felé. Az elején a szavazóhelyiség környékét ellenőrizzük, kitesszük a szükséges útbaigazító nyilakat, és a kapott tájékoztató anyagokat. Közben ismerkedünk a pártdelegáltakkal, zömük falubeli, de akad máshonnan érkezett is, vele még meg kell ismerkednünk. Kapunk szavazólapmintákat is, a papírja más, és a mérete is kicsit nagyobb, mint az igazi szavazólapnak, ezt azért kapjuk, hogy mindenki megtekinthesse a szavazólapokat a szavazás előtt. Ezeket a lapokat mindig olyan helyre tesszük fel, ahol a szavazópolgár önállóan nem fér hozzá, nehogy valaki bejelölje a kedvenc pártját a lapon. A két karikatúra jellegű tájékoztatót bárhova elhelyezhetjük, azzal nincs ilyen gond.
Lassan 6 óra lesz, jön az első szavazó. Végignézi az urnákat, aláírja az urnaellenőrző lapot a bizottsággal egyetemben, és leszavaz. Mostanság szerencsére a Volánbusz nem 6.00-kor indítja a járatát, ugyanis ez régebben feszültséget is keltett, mert páran le akartak szavazni gyorsan és akkor irány a busz. Ezek után a délelőtt szépen lassan eltelik, viszonylag kevesen jönnek, az egyedüli kivétel a mise ideje, az oda igyekvő emberek még beugranak egyet szavazni, a többiek ugyanezt a miséről jövet teszik. Jelentjük folyamatosan a részvételt, és visszaemlékszünk a 4 évvel ezelőtti választásra, hogy ahhoz képest hányan lehettek. Persze az emlékezet csal, de ez nem is annyira érdekes.
A párdelegáltakkal eddigre megtaláltam a közös hangot, már beilleszkedtek a csapatba, elfogadták a működésünket természetesen azzal a kitétellel, hogy szólnak, ha valami nem tetszik és akkor megvitatjuk. Nem szóltak. A személyazonosság megállapítása falun egy vicces dolog, hiszen mindenki ismer mindenkit, de hát a szabály az szabály. Kiírattuk a falutévén, már egy hónappal előbb, hogy mindenki nézze meg a személyijét, mert az érvényes iratok nélkül nem szavazhat. A bizottság két tagja, akik ellenőrzik az iratokat, szólnak néha, hogy az illető személyije az önkormányzati választáskor már nem lesz jó, lassan menjen el érvényesíttetni.
Lehetőség szerint minden betérőnek megköszönjük a részvételt, most tudtam újra első szavazós emléklapot osztogatni, 2006-ban és utána nem volt, emlékeim szerint. Többen reklamálnak, hogy ők most vannak először szavazni, ami bizonyára így is volt, de az illető már tavaly az Európa Parlamenti választásokon szavazhatott volna, így jár, aki pórul jár. Gyerekek. Ha jól számoltam a 7 tagú bizottságunknak kb. 20 gyermeke van együttvéve, ezért is nagy odafigyelést fordítottunk a szavazásra elhozott csöppségekre. Kaptak pogácsát tőlünk és megkértük anyut, aput, hogy hadd dobja be a kicsi a borítékot. Legtöbbjük így egy élménnyel távozott tőlünk. Délután először érezhető a délutáni szieszta hatása, mi is pihenünk egy keveset, majd elküldjük a mozgóurnázni a lányokat, 7 helyet megcsináltak jó félóra alatt. Már csak a vége maradt, a csattanó, vagyis a számolás. Bezárjuk a szavazóhelyiséget senki se ki se be nem mehet (egyébként mi pont ezért le is maradtunk a bombasztikus OVB-ülés közvetítésről).
A számlálás
A számlálásnak is megvan a kialakult menete, a tollakat elrakjuk, egy marad elöl a jegyzőkönyvvezetőnél, aki a számlálóktól minimum 3 lépésre ül. Ott lehet tollat használni, de ahol számolunk nincs íróeszköz. A szavazatokat addig kell számláni, amíg kétszer ugyanaz az eredmény nem jön ki. Volt nekem még egy kitételem, hogy azt szeretném, hogy mindenki azzal a megelégedéssel jöjjön el a szavazásról, hogy a helyes eredményt kaptuk meg. Megint felesleges volt az óvatoskodásom, mert egy teljes összhangban dolgozó társaság számlálta meg a szavazatokat, nem volt vitatott szavazólap és az eredmény is tökéletes lett. Ezt gépre vitték az Önkormányzatban, nekünk pedig nem maradt más, mint összepakolni a szavazatokat illetve részlegesen eltávolítani a romokat. A szavazatszámláló bizottság ezek után lényegében feloszlik, megköszönöm a munkáját mindenkinek, a pártdelegáltak kapnak még egy jegyzőkönyvmásolatot, hitelesítve. A fideszes és a szoci pártdelegált még recepteket vitatnak meg, de nekem ekkor már más dolgom van.
Még egy felesleges kör a végére, csattanónak: a jegyzőkönyvvezetők és az elnökök még mennek egy kört a területi központba, ahol még egyszer gépre viszik az adatokat, hogy ezt mi a fenéért teszik, azt nem értem, de hát nem mindig a racionalitás a vezérelv sok helyen. Ha pl. a dátumformátum nem egyezik, kijavíttatják, az eredményen nyilván ez nem változtat, meg tök fölösleges is a dolog, de azért mégis megteszik. Idén már a mi jegyzőkönyvvezetőinknek is feltűnt, hogy kétszer küldik el a központba ugyanazt az eredményt.
Ezek után már a mi feladatunk is elvégeztetett, hazamehetek, megnézem a tévét, hallgatom az eredmények magyarázatát még sokáig, mert bármilyen fáradt is vagyok, még nem tudnék elaludni.
