A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas XLIX.: A múlt árnyéka

2010.05.15. 07:00 kolbenheyer

Aki szereti az alternatív történelmi regényeket, az imádni fogja ezt: 1964. április 14-én, hat nappal Hitler 75. születésnapja előtt Berlinben a rendőrség egy öregember hullájára bukkan. Xaver März SS-Sturmbannführer kideríti, hogy az illető Joseph Bühler, az NSDAP egyik legrégibb tagja még a müncheni sörpuccs idejéből, aki a Lengyel Főkormányzóság államtitkáraként ment nyugdíjba. De mi köze van az öngyilkosságnak álcázott gyilkosságnak Reinhard Heydrich-hez, az SS parancsnokához, illetve Joseph P. Kennedy amerikai elnök küszöbön álló látogatásához? Így kezdődik Robert Harris Fatherland című regénye (Haza, Hutchinson, London, 1992; magyar fordítása: Führer-nap, Aranyhíd,  Budapest, 1993, a német viszont igazi csemege: Vaterland, Heyne, München, 1996). Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, és el szeretné olvasni, az ne olvassa tovább ezt a posztot, mert akaratlanul is lelövök néhány poént. Az igazi rajongóknak pedig jó szívvel ajánlom az író többi regényét is, a némileg történelmibb Enigma-t és Archangel-t, a római időkben játszódó Pompei-t és Imperium-ot, valamint a politikai thriller The Ghost-ot. De most térjünk vissza a Fatherland-hez, és nézzük meg, milyen is az alternatív történelem, milyenek egy diktatúra mindennapjai és mi is a múlt árnyéka.

Az alternatív történelem lényege, hogy egy jelentős esemény máshogy alakul, és onnan minden megváltozik. Esetünkben a Wehrmacht 1942-ben győzni tud a keleti fronton, és ezzel az USA beavatkozása előtt megnyeri az európai háborút. Ezzel ugyebár minden megváltozott volna. Biztos? Harris regénye éppen abban zseniális, hogy az alternatív történelem nagyon is ismerős, és ezáltal válik hihetővé. Ugyanis a Távol-Keleten az USA győz, és a világháború végén hidegháború alakul ki a két szuperhatalom között, amit az atompatt (és Hitler V-3 rakétája) tart fenn. A győztes Németország létrehozza az Európai Uniót. A Harmadik Birodalom bürokratikusan szervezett szocialista állam, amely nem fél ugyan erőszakot alkalmazni, de alapvetően a propagandával, a neveléssel, a mindent átfogó szervezetekkel és a népjóléti programokkal tartja fenn a hatalmát. Aztán az eredeti vezetők kiöregedésével megkezdődik az enyhülés, éppen 1964-ben (a mi világunkban ekkor bukik meg Hruscsov a kubai erőpróba után). Borsódzik az ember háta, mennyire ugyanaz lehet az egészen más. A könyv azonban mégsem azt sugallja, hogy minden mindegy, igenis lehet változtatni a sorson, … de itt abbahagyom, mert tényleg nem akarok mindent elárulni. (Nem kell félni, nincs hollywoodi szirup sem.)

A közép-európai olvasónak külön érdekes lesz a diktatúra leírása. Általában a diktatúra atmoszférájának megteremtése megy a legnehezebben az amerikai szerzőknek: sokszor értelmetlenül brutális lesz, ugyanakkor pedig érthetetlenül amerikai. Harris Németországa azonban olyan, amilyenre mi is emlékezhetünk: katonai és technikai szempontból versenyképes az USA-val, de az életszínvonal minden egyenlőség dacára érzékelhetően alacsonyabb. A terror pedig egész máshogy van jelen. Mindenki tag valamiben: ifjúsági szervezet, nőszervezet, szakmai szervezet, párt, félkatonai szervezet stb. Mindenki tudja, hogy a hírek nem igazak, de nincs lehetőség a külső kontrollra. Mindenki tudja, hogy a múltat átírták, de senki sem beszél róla. Aki kiáll a sorból, az ostoba, saját sorsát rontja. Senkit sem érdekel, elhisz-e bármit is komolyan az ember, de úgy kell tennie. A legszűklátókörűbb kispolgári erkölcs uralja a közízlést, a művészet a politikát szolgálja: grandiózus szocreál (Berlin leírása Speer tervei alapján hátborzongató: gigászi sugárút monumentális diadalívvel és a világ legnagyobb épületével, a 180.000 főt befogadó Nagycsarnokkal!). De a legszörnyűbb a gyerekek lelkében okozott kár: ők igenis hisznek, hisznek az eszmében, az erőszakban, a Führerben.

A könyv kriminek indul. Van egy nyomozó, akinek az a feladata, hogy kiderítse: ki a hulla, ki a gyilkos, és mi az indíték. A krimi nagyon hálás műfaj, hiszen a legalapvetőbb kérdésekre, a ki-re és a miért-re keresi a választ. Mert egy idő után rájövünk, hogy a tizennégy öreg náci hullája nem önmagában érdekes, hanem a mögöttük tornyosuló, megszámlálhatatlan tetem miatt. Mert természetesen, ha a Harmadik Birodalom nyer, akkor valami nagyon máshogy történt volna: nem maradt volna félbe a holokauszt. Ennek a rettenete lassan kúszik be az olvasó elméjébe. Hiszen a propaganda jól működött: a holokausztról senki sem tud, senki sem hiszi el. Emlékhelyek persze vannak: a 30-as évek sztálini terrorjának emlékére. És van egy luk a közös emlékezetben: valahová eltűntek a zsidók. A regény ennek a története: hogyan áll össze néhány megsárgult dokumentumból a világtörténelem egyik legnagyobb rettenete. Harris hibátlanul fűzi bele fikciójába a valós dokumentumokat (a német kiadásban a pontos hivatkozások is megvannak). Előkerül Heydrich meghívója a wannseei konferenciára, Göring utasítása, a londoni német követ jelentése Kennedy amerikai követtel folytatott antiszemita beszélgetéséről, az auschwitzi gázkamra-ajtót megrendelő levél, auschwitzi menetrendek, és persze maga a wannsee-i jegyzőkönyv. De egyetértek a főszereplővel: a leghátborzongatóbb az az utasítás, melyben elrendelik, hogy az áldozatok hajából nemezzokni készüljön a tengerészek számára.

Kolbenheyer kommentpolitikája
 

3 komment

Címkék: történelem náci kolbenheyer olvas robert harris

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr961850909

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Boli – Ch.T. is, meg hát! 2010.05.18. 20:28:42

Jó tipp! Egy bizonyos t.o.r... oldalon már meg is találtam... :) Elolvasom! Köszi!

Dwebin, Agyhalott Balliberális Szervezett Bűnöző 2010.05.20. 12:23:42

A könyv jó, ámde:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Führer-nap

kolbenheyer 2010.05.20. 21:20:37

@Dwebin, Agyhalott Balliberális Szervezett Bűnöző:
Köszönöm, javítottam. (A wiki szócikk borzalmas ...)