Az alábbi vers remek példa arra, hogy hogyan lehet a témában szépet írni úgy, hogy az mégsem irredenta. Szeretettel ajánlom mindeni figyelmébe!
Juhász Gyula: TrianonNem kell beszélni róla sohasem,De mindig, mindig gondoljunk reá.Mert nem lehet feledni, nem, soha,Amíg magyar lesz és emlékezet,Jog és igazság, becsület, remény,Hogy volt nekünk egy országunk e földön,Melyet magyar erő szerzett vitézül,S magyar szív és ész tartott meg bizony.Egy ezer évnek vére, könnye ésVerejtékes munkája adta megSzent jussunkat e drága hagyatékhoz.És nem lehet feledni, nem, soha,Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,Hol királyokat koronáztak egykor,S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!És nem lehet feledni, nem, soha,Hogy a mienk volt legszebb koszorújaEurópának, a Kárpátok éke,És mienk volt a legszebb kék szalag,Az Adriának gyöngyös pártadísze!És nem lehet feledni, nem, soha,Hogy a mienk volt Nagybánya, aholFerenczy festett, mestereknek álmaNapfényes műveken föltündökölt,S egész világra árasztott derűt.És nem lehet feledni, nem soha,Hogy Váradon egy Ady énekelt,És holnapot hirdettek magyarok.És nem lehet feledni, nem, sohaA bölcsőket és sírokat nekünk,Magyar bölcsőket, magyar sírokat,Dicsőség és gyász örök fészkeit.Mert ki feledné, hogy Verecke útjánJött e hazába a honfoglaló nép,És ki feledné, hogy erdélyi síkonTűnt a dicsőség nem múló egébeAz ifjú és szabad Petőfi Sándor!Õ egymaga a diadalmas élet,Út és igazság csillaga nekünk,Ha õt fogod követni gyászban, árnyban,Balsorsban és kétségben, ó, magyar,A pokol kapuin is győzni fogsz,S a földön föltalálod már a mennyet!S tudnád feledni a szelíd Szalontát,hol Arany Jánost ringatá a dajka?Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,Bírnád feledni Kassa szent halottját?S lehet feledni az aradi őskertTizenhárom magasztos álmodóját,Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?Trianon gyászos napján, magyarok,Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,Rossz csillagok alatt virrasztva járók,Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltanS őszintén, s a nagy, nagy sír fölöttMa fogjatok kezet, s esküdjetekNémán, csupán a szív veréseivelS a jövendő hitével egy nagy esküt,Mely az örök életre kötelez,A munkát és a küzdést hirdeti,És elvisz a boldog föltámadásra.Nem kell beszélni róla sohasem?De mindig, mindig gondoljunk reá!
Annak, aki vette a fáradtságot és végigolvasta ezt a - szerintem - gyönyörű verset, annak egy kis meglepi: Remek játék a http://www.trianon1920.extra.hu/ címről... (Dune II feeling)
Megjegyzés: szándékosan nincs kommentelési lehetőség, akinek véleménye, megjegyzése van, az írja meg nekem.
