Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve
Kati orrát azonnal megcsapta a forralt bor illata. Nem egészen illett a Szent Erzsébet zöld linóleumos, felmosószer-szagú folyosójára. Nemigen lesz ma így próba, gondolta. Sejtése akkor vált bizonyossággá, amikor kinyílt a könyvtár ajtaja, és Gabi szaladt ki rajta két kancsóval a kezében. „Felteszek teavizet is, mert sokan vezetnek!” – kiáltotta oda Katinak mosolyogva, és már ott sem volt. Kati belépett a könyvtárba. A lányok nagyon szorgalmasak voltak, megterítettek az asztalon, lilahagymás zsíroskenyeret kentek és egy rezsón forralt bort csináltak. A fiúk még csak most kezdtek szállingózni, általában munkából jöttek, zakóban-nyakkendőben, de máris pakolták a székeket, de leginkább a dvd-lejátszó körül csoportosultak és osztották az észt Misinek, aki próbálta beállítani a képet és a hangot. A „lányok” és a „fiúk” jó negyvenes-ötvenes családanyák és -apák voltak, akiknek a gyerekei a Szent Erzsébetbe jártak, és Kati pörgős szoknyája mellett tanultak néptáncolni.
Tavaly aztán Zsuzska, amúgy az iskola titkárnője, kitalálta, hogy lepjék meg a szülők Katit azzal, hogy a szokásos év végi gálaműsorra betanulnak egy táncot. Megkérték Zolit, Kati volt tanítványát és ifjú segédjét, hogy segítsen – ami már csak azért sem volt nehéz, mert ő Zsuzska fia volt, és édesanyjának sosem mondott nemet. A bemutató óriási siker lett, Kati a könnyekig meghatódott, és maga ajánlotta fel, hogy szervez a szülőkből is egy tánccsoportot. Azóta kedd esténként táncoltak. Múlt héten volt az idei karácsonyi gálaműsor, újra óriási siker volt a szatmári, fel is vették az egész műsort. Ma pedig próba helyett megnézik a dvd-t és ünneplik magukat egy kicsit. Lassan mindenki megérkezett. A forralt bornak hála a hangulat is emelkedett, a táncosok kivörösödött képpel próbálták túlkiabálni egymást. Kati nagy nehezen csendet teremtett, megköszönte a lányok kedvességét, majd megkérte Misit, hogy indítsa el a lejátszót.
Mindenki ott tolongott az apró tévéképernyő előtt, és hangosan kommentálta a látottakat. „Balra! Mondtam, Dezső, hogy balra kellett volna fordulni!” „Odanézz, mi vagyunk középen!” „Miért én izzadok a legjobban?” Pista, hol a kalapod?” „Ott gurul!” És így tovább. Kati elégedetten nézte a filmet, a felnőtt csapat meglepően egy ütemben és lelkesen táncolt. Büszke volt rájuk és magára. De valami zavarta. Egy darabig nem jött rá, mi nem stimmel a képen. A lányok szoknyája és pántlikája rendben. A fiúkon csizma, mellény és kalap. Az ing! Kérte őket, hogy ne tűrjék be a bő parasztinget a nadrágba, de néhányan persze rutinból megtették. A fiúk egy részén szabadon lobogott az ing, mások betűrve táncoltak. „Legközelebb senki se tűrje be az inget!” – szólt rájuk, mire Karesz hangosan felröhögött, a felesége, Gyöngyi pedig elvörösödött. „Ígérem, nem tűröm be, akkor jobban takar!” – mondta Karesz, és már a könnyei potyogtak a nevetéstől.
Szélles vállaival előrébb fúrta magát, majd rámutatott a képernyőre: „Ezt nézzétek!” Mindenki meresztette a szemét, mit kéne látni a táncoló Kareszon, de egyelőre nem tűnt fel semmi. Aztán a kamera ráfókuszált, és láthatóvá vált valami fehérség Karesz fekete nadrágja elején. „Lecsúszott a slicced!” – csapott a homlokára Misi. „És kilátszik a betűrt ingem.” – folytatta Karesz. Gyöngyi egyre vörösebb lett. „Itt még nem tudom,” – mondta Karesz – „de figyeljétek, mi lesz!” Önfeledt, ragyogó arccal táncolt, lengette a karjait, csapkodta a csizmaszárat, nem hiába állította Kati az első sorba, hiszen ő volt az egyik legjobb. Aztán ahogy Gyöngyi megfordult körülötte, látszott, hogy odasúg neki valamit, Karesz pedig elvéti a ritmust, balra lép jobb helyett, közben kétségbeesetten néz le a nadrágjára, és a látványtól még jobban kétségbe esik. Mindenki röhögött, de Karesz túlharsogta őket: „Most nézzétek!” A következő figuránál a lányok léptek előre, és a kendőjüket lengetve táncoltak a fiúk előtt. Karesz egy merész oldalsasszéval teljesen behúzódott Gyöngyi mögé, megragadta a cipzárt, és hirtelen mozdulattal felrántotta. Pontosan abban a pillanatban, amikor a prímás elhúzta a tust, a lányok dobbantottak egy utolsót, és a taps előtti másodpercnyi csendbe hasított bele a cipzár sercegése.
