Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

–    Papa, szerintem hülyeség, hogy a papoknak nem lehet feleségük!
–    De, tudod, csak a katolikus papoknak nem lehet. Az evangélikusoknak lehet.
–    Akkor én evangélikus leszek!
–    De csak a papoknak nem lehet. Te pap akarsz lenni?
–    Nem.
–    Ja persze, mérnök.
–    Nem! Tanár.
–    Miért?
–    Mert a mérnökök nem pihenhetnek nyáron.

*

Papa, látni fogunk üstököst! A Kalimédit! … De ti már nem fogjátok látni, mert kilenc … vagy nyolcvankilenc év múlva jön.

*

Boldizsár: – Mostanában kisebbek a banánok!
Ármin: – Nem, mi vagyunk nagyobbak, és gyorsabban megesszük!

*

Esti Üdvözlégy után: – De Mama, nem értem! A méheknek nincs gyümölcse, csak méze!

*

–    Kár, hogy nekünk nincs ükapánk!
–    Mindenkinek van ükapja. Csak meghaltak.
–    Igen, olyanok az ükapák, hogy mindig meghalnak előre.

*

–    Ki kell fújnom az orrom!
–    Hát fújd!
–    De mivel fújjam, mikor egy ütés taplónyi zsebkendőm sincs?

*

Mama, itt vakar, csikizd meg!

*

–    Mama, ez a pulcsi Boldié.
–    Igen Ármin, de a tiéd volt.
–    Igen, amikor Boldi voltam.

*

Mama, nekünk is kéne kuplung, hogy amikor rossz kedvünk van, átváltsunk jókedvre!

*

Csörög a telefon, Anna szalad és felveszi. De addigra bekapcsolt az üzenetrögzítő. Zavartan hallgatja, majd: – Mama, a mobilod telefonál. A te hangodon azt mondja, hogy a te telefonod!

*

Anna egy madzagon húzza maga után a motorját: – Játsszuk azt, hogy kóbor kutya!
–    Jó, és hazavisszük, mi leszünk a gazdái? – kérdezem. Zavartan hallgat.
–    A kóbor kutya, tudod, azt jelenti, hogy nincs gazdája.
–    Akkor legyen inkább tacskó!

*

–    Na és ki a Jézuska mamája?
–    Mária. És a papája József.
–    Meg a Jóisten.
–    Én azt hittem, a Jóisten néni!

*

–    Gondolkodtál már, hogy mit kérsz karácsonyra?
–    Igen, egy játéklavórocskát.
–    Hm. Milyen az a játéklavór?
–    Hát ilyen vízcseppes, megszáradt vízcseppes.

*

–    Papa, hol van Mama szemüvege?
–    Nézd, itt! – mutatom a napszemüveget.
–    De nem azt keresi! Hanem azt, amelyik lát!

*

Anna a garbója nyakát lehúzva andalog az utcán, fejét a sötétedő égnek fordítva.
–    Mit csinálsz, Anna?
–    Mutatom nyakamat csillagoknak.

Kolbenheyer kommentpolitikája