A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (13) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (85) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (27) európa (6) evolúció (9) fantasy (8) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (18) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (7) holokauszt (11) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jézus (10) jobbik (73) jog (7) kádár (7) katolikus egyház (6) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (232) kommunizmus (14) közélet (9) közgazdaságtan (21) krimi (16) külpolitika (20) kultúra (24) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (12) mongol (18) mszp (62) náci (50) nacionalizmus (9) németország (10) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) obama (21) oktatás (10) orbán (55) oroszország (7) összeesküvés (6) palesztin (15) politika (208) pszichológia (8) rasszizmus (19) regény (26) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (6) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (58) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (139) tüntetés (6) usa (43) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (10) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (47) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Demokrácia - avagy mit is féltünk és mitől?

2010.10.29. 16:00 szlalomsör

Vége a szabadságnak? Vagy szó sincs semmiféle átbillenésről? Van-e még demokrácia az országban, és egyáltalán, mitől függ ennek a megítélése? Definíciós kérdés, vagy gyakorlati?

Az elmúlt napokban e blogon is több írás jelent meg a kormánypárt legújabb alkotmány-módosítási szándékával kapcsolatban. Volt köztük hirtelen felindulásból elkövetett, és még jelen helyzetben is a korrekció lehetőségében feltétlenül bízó is. A következőkben egy, szándék szerint e kettő között elhelyezkedő vélemény következik – mely ennek ellenére nem titkoltam calam gondolataihoz áll közelebb.

Az elején a kiindulópontról: hazánkban valószínűleg sem az Alkotmány, sem annak törvényeken keresztüli lecsapódása, sem a mindenkori kormányok és ellenzékek nem tökéletesek. Ezek, és bizonyos lépések elemzésekor számos hibát elkövethetünk, ragaszkodhatunk túlságosan korábbi állításainkhoz, előítéleteinkhez vagy körülhatárolható definíciókhoz, és épp ellenkezőleg, a túlzott relativizálással elveszíthetünk igenis létező, objektív határokat is.

Calam szabadság végét vizionáló írására reagálva Andor – nagyon helyesen – leírta, hogy a demokrácia elsősorban nem az intézményeire vonatkozó törvény- és papírkötegek tartalmaitól függ. Állítása szerint továbbá azon tények, melyek szerint a demokrácia definíciója szempontjából fontos területeken (sajtó, választás, stb.) nem szűnt meg a szabadság, azt is jelentik, hogy a korrekcióra van lehetőség, tehát „akkora baj nincs”.

Ezek önmagukban igaz állítások, mert kisebb-nagyobb szépséghibákkal (nevezzük az egyszerűség kedvéért így a jelöltindítás feltételeinek szigorítását) valóban pipát tehetünk a definíció elemi mellé a megfelelő sorba, és ezzel párhuzamosan, nem is lett formálisan felszámolva a demokrácia, tehát amennyiben calam írását így értelmezi Andor, akkor helyes a kritika.

Azonban.

Megítélésem szerint ugyanakkor az, ha a kérdésből szimplán definíciós problémát kreálunk, azzal elveszíthetjük azt a szempontot, amely a demokrácia gyakorlati megközelítését jelenti, vagyis azt, hogy a szereplők szempontjából hogyan módosul a lehetőségek és kényszerek halmaza. Véleményem szerint Andor e tekintetben követ el hibát, a következőkben részletesebben erről.

Az alkotmánymódosítás kommunikálásában, az azt követő kormánypárt felől érkező hírekben egy dolog volt, amit Andor figyelmen kívül hagyott véleményem szerint. Azt, hogy a cél tudatosan van álcaként, cover-story-ként kezelve. Ha valakinek – megalapozottan vagy sem – nem tetszik, hogy embertársai kirívóan magas végkielégítéseket tesznek zsebre, megvannak a lehetőségei ennek orvoslására, hiszen demokrácia van. Fel lehet vetni a parlamentben és az érintett magánszférában is, lehet róla vitatkozni, az érintettekkel és a társadalom egészével is – hiszen véleményszabadság is van. Sőt, minden érintett megkérdezése nélkül is lehet törvényt alkotni róla, elfogadva ellenállásukat.

Mindezek mellett egy dolgot lehet még. Tudni, hogy a visszamenőleges hatályt az AB nem fogadja el. A minimális jogi tudástárat feltételezve elfogadhatjuk, hogy ennek jelen helyzetben is tudatában voltak Orbán Viktorék. Ez pedig felveti azt a kérdést, hogy mik is voltak valódi céljaik?

1, Már odaadott, és valószínűleg kisebb-nagyobb részben már el is költött pénzek visszaszedése? Ez a logika nagyon súlyosan demokrácia-ellenes felfogást sejtetne, visszamenőleges hatállyal a jogbiztonság esetében nem lehet büntetést kiszabni, vagy jutalmat visszavonni.

2, A jövőben megakadályozni „irreális kifizetéseket”? Ennek mint az előbb írtam, van más módja is, mint az alkotmányba ütköző.

3, Megmutatni, hogy akármit megtehetnek a jogrendszerrel?

***

Az első lehetőség a közvetlen út a diktatúra és a szabadság vége felé.

A második az események lezajlásának módja miatt teljes mértékben kizárható.

A harmadik pedig azért borzasztóan veszélyes, mert bár – és itt értek egyet Andorral – nem számolja fel közvetlen módon a demokrácia intézményeit, de felszín alatt ellehetetleníti annak gyakorlati működését. Felelősség nélkül megmutathatják, hogy bármit megtehetnek, mert legfeljebb az ezt korlátozó szabályokat is módosítják.

Az alkotmánymódosítás melletti azzal való érvelés, hogy így tudjuk megakadályozni, hogy egy bizonyos kör bizonyos mennyiségű juttatást „zsebeljen be” egyfelől éppen azt mutatja, hogy mostanra a kormány álláspontja szerint nincs különbség az Alkotmány és a törvények között, az egyiket alátámasztó érvek mentén ugyanúgy lehet az Alaptörvényt is módosítani. Fontos különbség, hogy az előbbiek esetében a mindenkori kormányoknak ténylegesen van korrekciós lehetősége – ahogy azt Andor is jelezte –, az utóbbiakra vonatkozóan viszont minden valószínűség szerint addig kell várnunk, amíg valaki kétharmados többséggel győzi le Orbán Viktorékat.

A veszély másik forrása pedig nyilvánvalóan az – és itt szorosan kötődik az előző rész zárásához –, hogy az említett érvelés kiválóan alkalmas a vita elvi alapokról (féltsük-e az Alkotmányt, mi a szerepe, mikor változtatjuk, stb.) arra a szintre terelni, amit az „átlagember” is megért. Mert az már nem jogi hablaty csupán, hogy X vagy Y kapjon-e annyi pénzt egyszerre, amennyit ők 1-2-3-több év alatt összesen. És amíg a Fidesznek ez nyilvánvalóan célja és eszköze, addig világos módon nem beszélhetünk a demokrácia valós működéséről, hiszen a felszín alatt egészen más (és a legtöbb ember számára nem látható) folyamatok lépésről lépésre gyengítik és számolják fel azt.

***

A fentiekkel azt kívántam megmutatni, hogy amennyiben definícióinkat nem önmagukért valóként értelmezzük, akkor a demokrácia megléte és határa sem egy egyszerű check-list. Andor azzal zárja írását, hogy sajnálja, hogy a Fidesz védésére sikerült rávennie őt calam bejegyzésének. Az enyém calam idézésével, fog, illetve azzal az üzenettel, hogy vannak olyan objektív korlátok, ami után semminek nem szabad rávennie minket arra, hogy megvédjünk egy ilyen szándékot mutató szereplőt.

„Nincs más hátra, az elmúlt húsz évben megszerzett szabadságáért újra küzdelembe kell szállni.”

Egy LMP-hez közeli Facebook-indítvány, melyet alapvetően én is támogatok: "El a kezekkel a jogállamtól!".

3 komment · 1 trackback

Címkék: fidesz szabadság demokrácia

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr142405970

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Szentesíthető-e az eszköz? 2010.10.29. 18:59:35

 Korábban már foglalkoztunk a magyar közéletet néhány napja tematizáló, az AB jogköreit szűkítő Lázárféle javaslatról. Megvizsgáltuk, hogy kommunikációs szempontból hatalmas baklövés; megállapítottuk, hogy a Fidesz saját maga adja meg az MSzP-nek ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

döncike1 2010.10.29. 22:09:50

"2010.05.29 12:53
Én, Orbán Viktor esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek. Az alkotmányt a többi jogszabállyal együtt megtartom és megtartatom. A tudomásomra jutott titkot megőrzöm. A miniszterelnöki tisztségemből eredő feladataimat a Magyar Köztársaság fejlődésének előmozdítása és az alkotmány érvényesülése érdekében lelkiismeretesen teljesítem. Isten engem úgy segéljen."
Csak egy kérdés, a miniszterelnök nem éppen most szegi meg esküjét?

ralf 2010.10.29. 23:19:17

Ez mind igaz. De az összes hozzászóló csak a demokrácia külső jeleiről beszélt. De nézzük csak meg a lelkeket, az emberek (a politikus is ember!) egész felfogásának nem sok köze van a demokráciához. Demokrácia akkor van, és azért van, mert a megfelelő törvények fenntartják, nem azért, mert a többségben bármiféle igény megfogalmazódna iránta. Ez az egész dolog rákfenéje.

Vidéki 2010.10.30. 22:45:55

"A jövőben megakadályozni „irreális kifizetéseket”".

Valóban ennek már régóta meg voltak a törvényes akadályai, mégis a közelmultig azt tapasztaltuk, hogy a BKV személyzeti igazgatója nem érezte kockázatos lépésnek, a maga számára kiutalt kb százmilliós végkielégítést és ezzel párhuzamos nyugdíjas kénti visszafoglalkoztatását.

Ennek nem az volt az oka, hogy demokráciánkban teoretikusan nem voltak meg az eszközök ilyen jelenségek visszaszorítására.

Nem közömbös azonban hogy intézményeink milyen sebességgel működnek.

A természetben, amelynek részei vagyunk igen fontos paraméter az idő. Ha egy döntés időigénye tart a végtelen felé, hatékonysága tart a nulla felé.

Ha intellektuális bűnözők azt tapasztalják, hogy a jogszolgáltatás bő évtizedig elhúzódhat és jól fizetett prókátoraik képesek megoldani a szerecsenmosdatás problémáját, akkor sokan érezhetik úgy, hogy az intellektuális bűnözés kockázata az elérhető haszonhoz képest csekély. Ez sokakat arra ösztönöz, hogy vállalják a csekély kockázatot.