Anyukámnak a miniszterelnök úr személyesen írt levelet, nekem csak az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, amihez senki sem adta a nevét. Nem csoda.
Újra csak azt tudom mondani, amit már korábban is: a kormány hazudik. A levél hazugságai, sunyi elhallgatásai és olcsó megvesztegetési kísérlete éles ellentétben áll a magánnyugdíj-biztosítómtól kapott levél higgadt őszinteségével.

Az első mondat azt állítja, szabadon dönthetek az állami vagy a magánnyugdíj-rendszer között. Hogy merik szabadnak nevezni azt a választást, hogy vagy az állami kalapba fizetem a 10%-os egyéni járulékomat és a 24%-os munkáltatóit, amiért állami nyugdíjat kapok, vagy pedig a 24%-ot elveszi ugyan az állam, de nem ad cserébe semmit, és csak a 10%-ot fizethetem a magánnyugdíj-pénztárba? Sokan érveltek korábban úgy, hogy az eddigi rendszer azért volt igazságtalan, mert az aktuális nyugdíjakra nem volt elég pénz, hiszen csak az állami rendszer tagjai fizettek teljes nyugdíjjárulékot, a magánnyugdíj-pénztári tagok az egyéni járulékukból 8%-ot a saját számlájukra utalhattak. Ez igaz, de ők ezért lemondtak a leendő állami nyugdíjuk negyedéről, azaz a mostani pénzszűke a jövőbeli kisebb állami kiadás ára volt. De az egész érv elvesztette minden erkölcsi súlyát, hiszen a most felkínált „szabad választás” aljas zsarolás.

A levél második bekezdése szerint az eddigi magánnyugdíj-pénztári megtakarításom az állami rendszerben is „megjelenik az egyéni számlán”. Kár, hogy a levél nem részletezi, hogy ilyen egyéni számla nincs és nem is lesz. A magánnyugdíj-pénztári számlán lévő összeg ugyanis valós tőke volt, ami pont azért nőtt vagy csökkent, mert valódi értékpapírokat vettek belőle. Az állami számla azonban virtuális: felírják, hogy mennyi pénzt fizettem be, majd a pénzt azonnal elköltik. A leendő nyugdíjam nem ebből a nem létező pénzből lesz, hanem az évtizedekkel későbbi, akkor aktuális befizetésekből.

A levél melléklete a gyakori kérdésekre ad választ. A magánnyugdíj-pénztárban maradás valós veszélyeit leírják, csakúgy mint a magánnyugdíj-pénztáramtól kapott levélben. De míg utóbbi az állami rendszer veszélyeire is felhívja a figyelmet, addig az állami levélben erről egy szó sem esik. Tényleg teljesen lényegtelen, hogy a jelenlegi demográfiai trend alapján egyre kevesebb járulékfizetőnek kell eltartania egyre több nyugdíjast? Ráadásul már megszülettek azok a gyerekek, akik húsz-harminc év múlva keresők és járulékfizetők lesznek.

Ezután már csak arról van szó egy oldalon keresztül, mennyi pénzt kaphat vissza kápéban és adómentesen a derék visszalépő. Valóban ez a legfontosabb? A legegyszerűbb, buta kapzsiságra kell játszani? Ha már megszüntetik a rendszert, miért nem utalják át az infláció feletti hozamokat kötelezően az önkéntes nyugdíjpénztári számlákra?

Természetesen a levél nem beszél arról sem, miért kellett megszüntetni a kötelező magánnyugdíj-rendszert. Hiszen ha ezt megtenné, rögtön megdőlne minden egyéb érv. A kormány adót akar csökkenteni a jól keresők és a sokgyerekesek számára. Ehhez kell a nyugdíj-megtakarításunk. A költségvetésből pontosan tudjuk, hogy a magánnyugdíj-pénztáraktól az államhoz kerülő pénz jelentős részét még idén elköltjük folyó kiadásokra. A kormány eltőzsdézett pénzről beszél, meg a nyugdíjak biztonságának védelméről, miközben három-négy év alatt elkölti tizenkét év megtakarításait. Nem idézem többet Catot, már megtettem.