Szép gesztus volt a Heti Válasz Online főszerkesztőjétől, hogy külön cikkben, részletekbe menően követte meg Ranschburg Jenőt, akinek halálhírét eredetileg a következő felcímmel közölték: "Váratlan halálhír: Meghalt Gyurcsány bizalmasa".
Aki ezt a felcímet írta, bizonyára alapos fejmosásban részesült, már csak a "halálhír - meghalt" szóismétlés miatt is. A felcím hamar eltűnt, és itt a bocsánatkérés is.
Csakhogy a főszerkesztő nem fogalmaz tisztességesen.
A főszerkesztő két fő érvet hoz elő portálja védelmére. Először is azt, hogy na és, ha csúnyát mondtak volna Ranschburgról, nem baj az, ha igazuk volt, de még csak nem is mondtak csúnyát. Pedig az, hogy a "Gyurcsány bizalmasa" meghatározás pejoratív, legalábbis az ő olvasói körükben, magától értetődik. Egy bukott miniszterelnök bizalmasa - itt nem az a baj, hogy ezt a halálhírrel összekötötték, hanem hogy úgy tettek, mintha a Gyurcsánynál bő emberöltővel idősebb gyermekpszichológus legnevezetesebb tulajdonsága az lett volna, hogy a bukott miniszterelnök a bizalmába fogadta. Ezzel Ranschburg tudományos és emberi értékeit a magyarországi napi politika minősíthetetlen szintjére alacsonyította.
A másik érv az, hogy de a csúnya ATV, egészen pontosan a csúnya Gyurcsány Ferenc, Gréczy Zsolt és Dési János is beszélt Ranschburg politikai elkötelezettségéről. Na ugye a különbség az, hogy Gyurcsány számára valószínűleg nem pejoratív, ha Ranschburg a bizalmasa volt, és az ATV célközönsége sem hemzseg a Gyurcsány-utálóktól.
Amellett, hogy a fenti két érv hamis, két érdekes tulajdonsága van a cikknek. Az egyik, hogy a főszerkesztő a felcím erkölcsi problémáját abban látja, hogy Ranschburg halálhírét és politikai vonzalmát együtt, címként jelenítette meg. Ez persze teljesen értelmetlen. Miért lenne ilyen általános szabály? "Meghalt Ronald Reagan, a hidegháború utolsó republikánus elnöke" - ebben mi a pejoratív? Azonban az a fiktív halálhír, hogy "Meghalt Orbán Viktor egykori gimnáziumi KISZ-titkár", kissé pejoratív lenne, nemde? A felcím pejoratív jellege abban volt, hogy Ranschburg nem politikus volt, hanem tudós. A főszerkesztőnek meg nem csőlátású politikusnak kellene lennie, hanem újságírónak.
A cikk másik érdekes tulajdonsága, hogy a főszerkesztő, eh, írjuk ki a nevét, Somogyi Marcell, egyetlen jó szót nem írt Ranschburg Jenőről. Egyszerűen nem bírta összeszedni magát annyira, hogy egy számtalan eredményt elért, hihetetlenül népszerű tudósról, akinek emlékét lapja megsértette, akár csak annyi pontosítást leírjon, hogy "gyermekpszichológus".
Ha valakit érdekel a manipulált média: így kell tehát bocsánatot kérni úgy, hogy közben az ember rossz színben tünteti fel azt, akit megsértett, és még a politikai ellenfeleinek is bevisz egyet, miközben a felületes olvasó számára erkölcsileg helyes színben tűnik fel. A Népszabadság se csinálhatta volna szebben.