Tímeának

Ma kezdődik a romák sérelmére elkövetett sorozatgyilkosság pere a Pest Megyei Bíróságon. A rendszerváltás utáni Magyarország egyik legsúlyosabb bűncselekmény-sorozata ért véget két éve Kislétán. Akkor egy anya halt meg, lánya teljes életére maradandó sérüléseket szerzett - mindezt úgy, hogy a magyar állam képtelen volt megvédeni polgárait a rasszista őrjöngés hosszú hónapjai alatt. Ráadásul néhány napja megszűnt a Magyar Köztársaság joghatósága Gyöngyöspatán, ahol masírozó senkik napokon keresztül félemlíthettek meg magyar állampolgárokat - közben Orbán Viktor szerint igenis a rendőrség tette a dolgát, ami elég jól jelzi, hogy a mostani vezetés mit is gondol roma állampolgárairól.

Úgy tűnik, hogy valamilyen rejtélyes okból nem sikerült vagy nem akarta bizonyítani a vádhatóság a rasszista indítékot ("közösség tagja ellen elkövetett bűncselekmény" a jogban), ami, ha igaz, tragédiához vezet. (Tévedés - a szerk., a poszt írásakor téves információhoz jutottam.)Nem olyan régen egy botra írt mondat is elég volt e tényállás megállapításához, most hat halott is kevés lehet. (A bíróság abban azokban esetekben nyilvánvalóan rosszul ítélkezett, ráadásul úgy, hogy a kisebbségek védelmére hozott szabályt ellenük alkalmazta.)

 A per tehát ma kezdődik, amelynek végén, ha nem születik példás büntetés, kimondva a rasszista indítékot, akkor az egész nem ér semmit. Ugyanis az ítéletnek kettős üzenete lesz. Egyrészt a bíróságon keresztül kell az államnak, a társadalomnak üzennie a szélsőségeseknek, hogy ebben az országban még csak hasonlót sem lehet tenni, másrészt a romáknak, hogy az állam megvédi őket minden esetben. Ha nem így lesz, az állam teljesen lemond a romákról, miközben többségük helyzete már így is kilátástalan. Az oktatási szegregáció lassan visszafordíthatatlan mértéket ölt, ezzel párosul települési és munkaerő-piaci kiszorulásuk is. Így pedig a kör bezárul, a reménytelenség, kilátástalanság újratermelődik. És lássuk be: az állam által fenntartott intézmények, így az iskola, a rendőrség, a szociális osztály, a bíróság stb. hathatós segítségével történik mindez. 

Minden ijesztő tendencia mellett az a rémálom is lehet, hogy valósággá vált, hogy nemcsak, hogy a hatóságok megfigyelték a gyilkos-csoport néhány tagját, hanem az akkor még NBH-nak hívott titkosszolgálattal néhányan kapcsolatba is kerültek. Ha ez bebizonyosodik - és ha így van, be kell, hogy bizonyosodjon -, az akkori vezetőknek biztosan felelősséget kell vállalniuk. Ha nem így történik, az egész jogállam csak mese volt.

Nem elég tehát önmagában példásan szigorú ítéletet hozni. Fel kell tárni annak a társadalmi okait is, hogy miért juthattak egyesekre arra a döntésre, hogy szabadon vadászhatnak emberekre. Ha ezek nem következnek be, véglegesen kiderül: az állam és annak nem cigány többsége lemond több százezer magyar cigányról.

Akkor pedig jön a halál.