Mára már nem tudjuk, hiszen törvényben vagy rendeletben sincs rendezve, miként emlékezzünk az öt évvel ezelőtt történt tévéostromra. Pedig a fülkeforradalmat követő új húsvéti „mozgó” (hiszen a húsvét a hold alapján kerül kiszámításra) alkotmány tetőzte be az összefogást!
Egyáltalán a jelenlegi összefogás rendszere a Bastille híján az MTV székháznak tulajdoníthatja-e a genezisét? Ma sincs kormányzati döntés arról, hogy az épület büféjét ablaktörésen keresztül néphatalmilag megnyitó fiatalok egy új gazdasági rendszer (neokapitalizmus?) megalapítói-e? A Kert Attilával (az MTV akkori hírigazgatója) tárgyaló „magánszemély” definiálása még problematikusabb, mikor egy tv-szerkesztőtől megkérdezve, mit mondjon a kamerába, a magát munkába visszahelyező munkatárs azt válaszolta: „Nem tudom, te vagy a tüntető.” Mire az öregúr: „Én nem tüntetek.”
Úgy tűnik, a kormánypártok zavarát az okozhatja, hogy „nincsenek rá szavaik”. Horányi Özséb is ugyanezt gondolta a katolikus egyházról, hogy miért nem tudja megszólítani a fiatalokat.
Ha az esemény jelenlegi megítélése problematikus is, érdemes megnézni vajon mi segítette elő a megtörténtét? A magától értetődőnek tűnő ok-okozati összefüggés alapján a szeptember 17-én kitudódó öszödi beszéd hozta létre az „egyéjszakás forradalmat”?
A nol.hu témába vágó videójában Révész Máriusz mégis komoly történészeket megszégyenítő posztmodern szkepszist villantott fel: „hogy az eseményeknek idáig el kellett-e jutnia, az egyébként az én meglátásom szerint nem evidencia.”
Francois Furet terjedelmes esszéjében, az Egy illúzió múltjá-ban úgy fogalmazott: az első világháború különlegességét az adja, hogy messze túlnőtt saját okain. Ma már úgy tűnik, az öszödi beszéd is hasonló sorsú epizód. Ezt támasztja alá, hogy a Wikileaks iratokból kiderülő orbáni hazugságok senkit sem hoztak igazán lázba az ATV és a Klub rádió legnagyobb meglepetésére. Vagyis lőttek már le Ferenc Ferdinánd előtt is trónörököst, hazudtak már Gyurcsány előtt is politikusok, de az adott gazdasági-társadalmi kontextus mindkét esetben lehetővé tette a senki számára előre nem látható eszkalációt.
Ám ha a pillangó-effektus helyett a túlzott racionalizációt választjuk, akkor visszanézve úgy látszik, hogy a pubertás kori Magyarország durcássága saját hétköznapi hibáit (pl: hazugság) nem nézte el a „szüleinek” (értsd: politikusai), de felnőttként mégis csak illúziótlan koravénné vált.
Anno Ady Endre versbe szedve kérte az antant hatalmak megértését: „Üdvözlet a győzőnek! Ne tapossatok rajta nagyon, Ne tiporjatok rajta nagyon, Vér-vesztes, szegény, szép szivünkön, Ki, íme, száguldani akar.”
2010. április 12-től viszont az orbáni jelszó szerint: “Magyarország győzött!” Vagyis győztek utólag a TV székház ostromlók is? Meg kellene őket személyesen keresni, hogy átadjuk az üdvözletet a győzőknek!
És mit látunk ma? Kifuckadást! Nem sikerült az öszödi beszéd lefolyójában körkörösen eltűnnie Gyurcsány Ferencnek. A parlamenti szószéken kifakadt az őt ért sukorói gyanúsítás miatt. A jelenlegi kormány padsoraiban erre a kiakadás hangjai törtek elő. Mindkét fél teljesen elhitte a spontán színházi közvetítést, mintha csak megfeleltették és átélték volna az általuk választott „erkölcsi jó” szerepét. És sajnos nem csak paritásos alapon maradt a két oldal reakcióinak különbsége, egy angol szócska fonetikus alakja a nézőknek: FAK!