A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas LXXXVI.: Haza a magasban

2011.10.15. 07:00 kolbenheyer

Az Európa Kiadó Áttekintések című új sorozata egész ígéretesnek tűnik: Ian Buruma A modern Japán című könyve (Budapest, Európa, 2006; az angol eredeti: Inventig Japan, London, Weidenfeld & Nicolson, 2003) már a második Pipes Kommunizmus-a után, amit élvezettel olvastam, és örömmel ismertetek. Az egyetlen súlyos hiba a cím jellegtelenre gyalulása, hiszen itt egyáltalán nem egyszerű történelmi ismeretterjesztésről van szó, hanem éppen arról, kik, mikor és hogyan „találták ki” Japánt. Ez pedig több szinten is érdekes. Mennyire ősiek és mennyire japánok az „ősi japán értékek”, milyen volt a japán kolonializmus, és milyen a háború utáni Japán önképe? De talán még ennél is érdekesebb, hogy ezek bemutatásával a könyv általánosabban mutat rá, hogy mekkora kamu arra hivatkozni, hogy a Távol-Kelet egész más világ, ami számunkra érthetetlen, és nincs párhuzam az európai, főleg a magyar történelemmel. Elképesztő mértékben van, és éppen a távoli szem rátekintése árulja el ezt leginkább, mert csak az látja meg, hogy mennyi minden „kitalált”, nem pedig készen kapott evidens örökség. Lássuk.

Az 1868-as Meidzsi-reaturáció volt az egyik legnagyobb szabású nemzetteremtés a világtörténelemben. Tökéletesen új politikai rendszer, társadalom- és gazdaságszerkezet és kultúra jött létre. Japán addig épp úgy a kínai civilizáció befogadó peremvidéke volt, mint Korea, Vietnám vagy Mongólia, ám ekkor váratlanul és látványosan szakított ezzel, és európai minták után nyúlt. Bár a nyitást Perry sorhajókapitány amerikai hajói kényszerítették ki, a japán reformerek nem a demokratikus, szabadszellemű USA-t, hanem a konzervatívabb európai országokat választották mintául. Az alkotmány, és ezzel a császári hatalom kiterjedése például német mintára született meg. Szó sincs tehát arról, hogy valamilyen ősi japán hagyományt újítottak volna fel: importáltak egy rossz modellt, ami aztán nagyon súlyos politikai következményekhez vezetett. A kultúra „japánosítása”, azaz a Kínával való szembefordulás, sőt a kínaiak alsóbbrendűvé sorolása mind az európaiak majmolásból született: még a korabeli rajzok japán önképe is megváltozott, a majomszerű, sárga kínaiakhoz képest a japánok elkezdték magukat magas, fehérbőrű népnek látni. Hogy hol a párhuzam? Szerintem ott, hogy a 19. század végén megjelenő, és ma is másodvirágzó ősmagyar-kultusz ugyanilyen mesterséges identitás, aminek semmi köze a régiekhez, csupán a mai zavart önképhez.

Miért lépett be a világháborúba Japán Németország oldalán, amikor itt még nyilvánvalóbb volt a háború értelmetlensége és megnyerhetetlensége. Mert az, hogy Németország legyőzze a Szovjetuniót a kortársak számára könnyen elképzelhető volt, de még nekünk is megy, ha kicsit erőltetjük. De hogy Japán legyőzze az USA-t, arra soha semmilyen esély nem volt, és ezt minden japán vezető pontosan tudta. Akkor? A rossz politikai modell működésképtelensége vezetett nem is a rossz döntésekhez, hanem a jó döntések elmaradásához. A hadsereg Kínát se nagyon tudta tartani, de az amerikai vas- és olajszállítmányok elmaradása után végképp nem. Ezért követelt nyersanyagpótló hódítást. A haditengerészet tudta, hogy nem tudja legyőzni az USA-t, de nem volt hajlandó kimondani. A két hadi minisztérium közvetlenül a császárnak volt csak felelős, aki nem merte korlátozni őket, hiszen szerepe a japán nemzeti nagyság, a kokutai védelmezése volt. Ezért aztán lerohanták Dél-Kelet-Ázsiát, amihez ki kellett iktatni az amerikai flottát: egyenes út Pearl Harbortól Hirosimáig. Vessünk egy pillantást kis hazánkra: minden vezető politikus tudta az 1930-40-es években, hogy Magyarország nem képes visszaszerezni az elcsatolt területeket, és hogy a német szövetség ára túl nagy. Mégsem vállalta senki, hogy visszafogja a katonákat, a nemzeti hős szerepében tetszelgő lovastengerész meg sodródott az árral.

A háború után szerencsére óriási változás állt be. Az USA képes volt, mert képes akart lenni Japán átalakítására. Igen, mondhatjuk, hogy a japán demokrácia sosem lett igazi angolszász típusú, de a különbség óriási a korábbi császári-katonai kormányzathoz képest. És a gazdaság sem valódi szabad versenyes, de megint csak hol van már a katonai-állami tervezés? De Buruma szerint legalább két hibát elkövetett MacArthur tábornok. Egyrészt hiba volt a császár kiemelése a felelősségre vonás alól: minden japán évtizedekig azt hallotta, hogy minden a császár parancsára és nevében történik, és valóban ő volt az egyetlen, aki megakadályozhatta volna tízmilliók halálát. Így a számonkérés akaratlanul is kirakatperré silányult, néhány véletlenszerűen kiválasztott tábornok és bürokrata megbüntetésévé. Másrészt hiba volt a pacifista alkotmány bevezetése. Japán a mai napig nem tanulta meg, hogyan kell felelősen kezelni a fegyveres erőket, és a pacifizmus pajzsa mögé bújva, Hirosimát emlegetve, elkerülheti a szembenézést a japán hadsereg szörnyű rémtetteivel. Ismerős ez is, nem? Horthy  nem felelős, sőt. A magyar nép meg pláne nem. Tulajdonképpen senki sem. Minden csak úgy történt. Hát nem.

Kolbenheyer kommentpolitikája
 

1 komment

Címkék: nemzet történelem japán kolbenheyer olvas buruma

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr83192834

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fűzfavirág 2011.10.15. 18:07:26

Kár, hogy ez a valóban színvonalas sorozat érdeklődés hiányában kimúlt. Te is most vettél észre egy öt éves könyvet... Más meg még most se. Így megy ez, hogy klasszikust idézzek.