Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.
Kedves Lakótársak! Azzal a kéréssel fordulunk Önökhöz, hogy engedjék meg, hogy a padlástérből egy nyolc-tíz négyzetméteres darabot beépítsünk, a lakásunkat kibővítsük egy kis szobával. Mint tudják, itt a harmadik emeleten csak a mi lakásunk van, mellettünk van a padlástér. Három gyerekünk közül a legnagyobb lány, már tizenkét éves, nagyon szeretne egy külön szobát, de nincs több helyiség a lakásunkban. A padlásteret senki sem használja, de a nagyobbik része meg is maradna, mi csak a lakásunk felőli sarkát szeretnénk. Természetesen megvizsgáltatnánk a fafödémet favédelmi szakértővel és statikussal, a szobát pedig építész tervezné és a kivitelezést is ő felügyelné. Az önkormányzatnál már érdeklődtünk, ha csak a tetősíkban lesz ablak, akkor lakásbővítésre nem kell előre építési engedély, csak utólag használatbavételi. Megértésüket köszönjük, és ha megengedik, felkeresnénk minden kedves Lakótársat, hogy megtudjuk a véleményét.
Igen? Ja, gyere, a padlás, ugye? Nem egészen értem ezt a dolgot, most arra kértek engedélyt, hogy majd egyszer beépítsétek? Akkor menjünk át a hídon, ha odaérünk, én nem szeretem ezeket az előzetes dolgokat. Miért, mennyi a szakvélemény? Száz rugó? Aha, értem, nem akarod potyára kifizetni. Na, de akkor itt van ez a régi szakvélemény, a ház nem bír el egy betonkoszorút meg teljes betonfödémet. Nem értek hozzá, nem tudom, hogy ez a fafödém elbír-e még egy szobát. De ez nem fog menni szerintem. Mi direkt úgy vettük a lakást, hogy nincs senki fölöttünk. Nem tudnátok megoldani a hangszigetelést úgy, ahogy nekünk kell. Hosszú távon akár mi is megvennénk a padlásteret, és akkor magunk fölött építkeznénk, de egy másik lakást nem szeretnénk. Nem, még egy szobát sem, bocs. Más megoldás nincs? Nagyobb kéró, hm?
Persze, jöjjenek csak beljebb. Jancsiii, gyere, tudod, a kedves szomszédok! Igen, hát olvastuk a levelet, de hát nem is tudjuk, igazából a lakás nem is a miénk, tudják, hanem hát a fiunké, igazából vele kellene megbeszélni. Hát, lehet, hogy hallgat ránk. Szerintem először el kellene menni az önkormányzatra, engedélyért … Mi az, hogy nem kell építési engedély?! A szemközti házban sem engedték a padlást! Miért? Hát a patak, tudják, ami itt folyik alattunk, és ’52-ben, vagy ’53-ban volt, Jancsi? Szóval, amikor be kellett injekciózni a szomszéd házat, innen az alagsorból, az Artúr lakásából, Isten nyugosztalja. És azóta ideépült az az irodaház is, az teljesen alánk terelte a patakot. Attól tartok, meg fog süllyedni a ház, jobb az ilyet nem bolygatni. Persze a kislánynak most kellene a szoba, de nem lehetne esetleg máshol, úgy értem, egy kényelmesebb, nagyobb lakás, és akkor nincs a kellemetlenség az építkezéssel. Mert azért a lépcsőház is tiszta kosz lenne, meg a zaj, ugye, de kérdezze meg a fiunkat, ha ő igent mond, mi nem ellenkezünk, de hát tudják, milyen az ifjabb Jancsi …
Parancsolsz egy pohár vöröset? Barikkolt cabernet-sauvignon, elég nyers. Hoppá, ez üres, csak a pofám volt nagy! Ja, igen a padlás. A többieket kérdezted már? És mik a reakciók, so far? Őszintén szólva, amíg be nem léptél ide, meg sem fordult a fejemben. De most, hogy belegondolok, nem lenne ellenemre keresni pár millát. Mert, ha be lehet építeni, akkor azt mondom, legyen nyílt verseny. Te is teszel egy ajánlatot, én is. Tudod, fel kell mérni a lehetőségeket, upsides, downsides. Az a peched, hogy ebben a házban legalább két közepesen tőkeerős csávó lakik, és az egyik én vagyok. Szeretem őszintén megmondani a dolgokat, semmi értelme, hogy itt kerülgessük a témát. Én megértem, hogy neked tanárként az élére kellett tenned a pénzt, hogy éppen erre meglegyen. De én tudok faktorálni a pénzemmel, rádígérek, megveszem a padlásteret, beépíttetem, aztán eladom. Ebben az utcában az simán harmincöt guriga. Arra nem gondoltatok, hogy elköltöztök? Néhány utcával arrébb már jóval olcsóbb a négyzetméter. Szerintem lenne vevő a lakásotokra …
Helló! De hát én mondtam, hogy tőlem beépíthetitek! A jegyzőkönyv? Igen, aláírtam. Miért, más volt benne? Ja, nem olvastam el …
Kolbenheyer ír 57.: Társasház
2011.11.05. 07:00 kolbenheyer
1 komment
Címkék: kolbenheyer ír
A bejegyzés trackback címe:
https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr923219346
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
flea 2011.11.07. 08:32:13
Hát ez konkrétan az elkeserítően jó kategória. :)
(Én laktam olyan házban, ahol 50+ albetét volt...)
(Én laktam olyan házban, ahol 50+ albetét volt...)