A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Miért ne legyél katolikus?

2012.01.09. 07:00 kolbenheyer

Ez egy Fülke- poszt

− Te miért lettél katolikus?
 
  Bonyolult. Majd egyszer elmesélem.

Katolikus vagyok, a saját választásomból. Ahhoz szoktam, és a barátaim is ahhoz szoktak, hogy a dolgokat meg kell magyarázni. Márpedig első nekifutásra könnyebbnek látszik megmagyarázni, miért ne legyen az ember katolikus. A katolikus egyház elriasztó intézmény, álláspontja néhány kérdésben olyannyira kártékony, hogy elég könnyű megérteni az antiklerikális indulatokat. A papi nőtlenség, a női papság, a fogamzásgátlás és a homoszexualitás az a négy téma, amit nyugodtan nevezhetnék az egyház halálos bűneinek is, hiszen az ezekben elfoglalt álláspontja nem csak saját népszerűségét ássa alá, de emberi életeket nyomorít meg.

A papi nőtlenség nem biblikus előírás, a protestáns és a görögkeleti egyházak nem is ragaszkodnak hozzá. Történeti képződmény, ami kifejezetten az egyház szervezetei egységét volt hivatott erősíteni: egyben tartani a gyarapodó vagyont, és kizárni a vérségi lojalitásokat. Egyik oknak sincs már relevanciája. Van viszont az emberi érzelmeknek és vágyaknak. És most nem is azt emelném ki, ami pedig jogos kifogás, hogy miért olyan emberek a lelki vezetők, akiknek nincs tapasztalata az egyik legelemibb emberi kapcsolatról. Hanem azt, hogy miért olyan emberek a lelki vezetők, akik meg vannak sújtva az egyik legnagyobb lelki nyomorral. Meggyőződésem, hogy akit választásra kényszerítenek a párválasztás és a hivatás között, az beteg ember. Mérhetetlen emberi szenvedés a következmény, no meg kontraszelekció és paphiány.

A női papság elutasítását alá lehet ugyan támasztani a Bibliával, de elég esetlegesnek tűnik, hogy az Ószövetség rengeteg szabálya közül éppen melyiket alkalmazzuk, és melyiket nem. Megint mindkét oldal vesztes. Az egyház nélkülözi a női nézőpontot, azt a rengeteg tehetséget, amit a papnők hozhatnának az egyházba. És a nők megmaradnak örök másodrendűnek. Főleg a női szerzetesség megléte mellett nehéz épkézláb érvet hozni a női papság ellen: ha lemondhatnak a családról, és vállalhatják a hivatás minden nehézségét, miért nem tekintjük őket egyenrangúnak, olyannak, akik kiszolgáltathatják a szentségeket (ha ennél pl. az adott férfi jelleme nem akadály, hiszen csak közvetítője az isteni kegyelemnek).

A fogamzásgátlás elutasítása végképp ellentmond a józan észnek. Az elfogadott módszerek (naptárnézegetés) éppúgy magukban hordozzák az emberi beavatkozást az isteni tervbe, mint az elutasítottak (óvszer, tabletta), éppen csak feltűnő pontatlanságukkal tűnnek ki. De miért szabad önállóan döntenünk a párválasztásról (vagy az arról való lemondásról), a karrierről, sőt az életvitelünkről, ha a gyermekeinkről nem? Nem avatkozunk-e bele folytonosan az isteni tervbe? Vajon nem éppen a mi döntéseink révén valósul meg az isteni terv? Nem látom, hogyan másként lehetne. Ezt az egyházi előírást ráadásul alig valaki tartja be, hacsak nem maga a Jóisten tette sokkal terméktelenebbé a mai nőket.

A homoszexualitást szintén az Ószövetség nevezi bűnnek, többek között a húsos és tejes ételek együttfogyasztásával együtt. Igen, gúnyolódom, mert a kereszténység egyik nagy erénye éppen az, hogy meri értelmezni a Szentírást, hiszen tudja, vallja, hogy az különböző korokban élt emberek gyarló kísérlete az isteni sugallat megértésére. Ha a cordon bleu fogyasztását abszurd bűnnek tartani, miért nem az, ha két azonos nemű ember szereti egymást. A szexualitás erkölcsi kérdés. Erkölcsi kérdés, ha valaki visszaél a szexualitással járó érzelmi kötelékekkel. De maga az orientáció, az, hogy kit szeretünk, nem erkölcsi kérdés. A szeretet szent, akárki is a tárgya.

Sokan érvelnek úgy, és nehéz nem igazat adni nekik, hogy a fenti négy álláspont közös eredője a szexualitás és a nő generális elutasítása. Nehéz nem igazat adni, hiszen az egyház elutasítja magát a vitát is. Mintha nem tanulta volna meg a történelem leckéjét, hogy a tekintélyelv állandó alkalmazása magát a tekintélyt koptatja el. Hát ezért ne legyél katolikus.

Folytatása következik szerdán.

Kolbenheyer kommentpolitikája

16 komment

Címkék: kereszténység katolikus egyház

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr263519510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

flea 2012.01.10. 10:37:01

"Az elfogadott módszerek (naptárnézegetés) éppúgy magukban hordozzák az emberi beavatkozást az isteni tervbe, mint az elutasítottak (óvszer, tabletta), éppen csak feltűnő pontatlanságukkal tűnnek ki."

Kedves kolbenheyer, ezen a ponton nem végezted el a házi feladatot.

A katolikusoknál "elfogadott módszer" egyrészt nem pusztán a naptár nézegetéséből áll, hanem ezenkívül még több mindenből. Megfelelő felkészültség esetén (nem vitatom, ez nagyságrendekkel több elszánást és odafigyelést jelent, mint pl. egy tabletta, és a pár komoly együttműködését is) jobb a pontossága, mint egyik-másik amúgy elterjedt módszernek, ráadásul mellékhatások nélkül.

Akinél pedig ez nem működik (ennek lehetnek különféle elháríthatatlan, főleg biológiai okai), azoknál nem tiltják a tablettát. Ad absurdum akár még egy szerzetesnőnek is engedélyezik, lásd:
leticianover.blog.hu/2010/07/15/94_angela_kerese

Ha jól tudom, az elképzelés eleve nem az, hogy ne legyen "emberi beavatkozás az isteni tervbe" (mi nem az?), hanem hogy "olyan napokon" csak akkor szeretkezz, ha kifejezetten azt akarod, de legalábbis elfogadod, hogy abból gyerek is lehet.

(Ezzel együtt tény, hogy ezt az előírást alig valaki tartja be, és a társadalom széles rétegei számára teljesen érthetetlen és elfogadhatatlan.)

kolbenheyer 2012.01.10. 10:44:57

@flea:
Ebben az esetben tévedtem.
A lényeget azonban még mindig nem értem. Mi az értelme annak, hogy csak olyan napon fogadom el a gyerekáldást, amikor kififikázom, hogy valószínűleg nem lesz? Másképp megfogalmazva: ha nem abszolút parancs az elfogadás, akkor a módszerek közti különbségtételnek csak gyakorlati okát tudom elfogadni. Olyat meg nem tudok.

flea 2012.01.10. 11:33:48

@kolbenheyer: nem vagyok biztos benne, hogy én értem, de ha igen, akkor az az elképzelés, hogy
- szabad azért szeretkezni, hogy abból gyerek legyen;
- szabad azért szeretkezni, hogy a feleknek jól essen;
- nem szabad a két dolgot (élvezet vs. gyerekáldás) más módon elkülöníteni, mint ahogyan a természet már magától is elkülöníti.

kolbenheyer 2012.01.10. 12:02:41

@flea: Igen, eddig értem. Csak azt nem, hogy ha a naptárból nézem k, hogy mikor nem lesz a gyerek, az miért nem elkülönítés? Ha nincs fizikai tárgy (óvszer, pesszárium, tabletta) akkor kijátszhatom azt a teremtett/genetikailag kódolt kombót, hogy az örömszerzésbe van ágyazva az ivaros szaporodás? Ez nem kicsit arra emlékeztet, amikor az Egri csillagokban a törökök piálás előtt üvöltöznek, hogy a lelkük megijedjen és ne vegye észre az alkoholt.

flea 2012.01.10. 13:39:21

@kolbenheyer: lehet, hogy ez az elkülönítős megfogalmazásom akkor nem felel meg a katolikus megközelítésnek. Nekifutok másképpen.

Ha jól értem, az a mondás, hogy ha naptárazol-hőmérőzöl-stb, akkor természetes módon használsz egy meglevő örömforrást, míg ha mondjuk óvszerezel, akkor mesterségesen beavatkozva több élvezetet "facsarsz ki" belőle, mint ami természetesen jönne.

Valami olyan hasonlat is rémlik, hogy a termékeny napokon óvszert használva szexelni olyan, mint az evésre vonatkoztatva a bulimia: egy természetes örömforrást (a kaja finom; szeretkezni jó) a természetes határain túl használsz ki (szeretkezünk, vagy lesz gyerek, vagy nem, ha épp nem akarunk, akkor szüneteltetjük; finomakat eszünk, jóllakunk, ha nem vagyunk éhesek, nem tömjük/hánytatjuk magunkat).

Lényeg, hogy oda akarok kilyukadni, hogy nekem úgy rémlik, hogy ez a téma logikailag koherensen van levezetve, tehát ha nem ért egyet vele valaki, akkor azzal nem ért egyet, amiből kiindulnak, ahonnan megközelítik. Viszont ha azt nem vitatod, akkor logikailag már nem lehet belekötni.

kolbenheyer 2012.01.10. 13:47:38

@flea: Tényleg nem kötözködni szeretnék veled, de te ezt koherens levezetésnek látod? Szerintem a "természetesség" határa önkényesen van meghúzva. Ha már az evős példát hoztad: a bulimia már betegség, de mondjuk a chips-evés az "természetes örömforrás". Lehet így elkülöníteni, de ezt önkényesnek tartom, más szóval megállapodás szerintinek, és én máshogy állapodnék meg.
Amúgy meg egy barátom ezt a linket küldte, nagyon tanulságos: a fogamzásgátló felfedezője hithű katolikus
www.gladwell.com/2000/2000_03_10_a_rock.htm

flea 2012.01.10. 20:11:14

@kolbenheyer: no para, akár kötözködj is nyugodtan, ha indokoltnak látod. :)

Nem hiszem, hogy élesen meg van húzva a természetesség határa, és a bulimia mondjuk 100%-ig el van utasítva, de a chips-kóla diéta meg már 100%-ig elfogadott. Elmosódott határ az, gondolom, hogy úgy is értelmezik. Azt is valószínűnek tartom, hogy attól függően, hogy konkrétan kivel beszélsz, egyesek súlyosabbnak, mások enyhébbnek fogják megítélni ugyanazt a dolgot, ha szélsőséges eltérések (pl. két katolikus pap között) nem lesznek is.

Ez a fekete-fehér világkép, hogy valami vagy bűn, vagy nem, és ha nem, akkor szabad, ha igen, akkor meg szigorúan életveszélyes és tilos, már az óvodás kor végefelé minden eresztékében recseg-ropog. Katolikuséknál éppúgy, mint bárhol máshol.

Linket elolvasom majd, izgalmas téma.

őszibogyó 2012.01.15. 00:43:58

Női papsághoz, kis nemteológiai kiegészítés: ha már a papok is lehetnének nők, az egyház a mai állás szerint átalakulna nőegyletnek... :P
Abban egyébként igazad van, hogy a női értékeket hagyni kell hatni, de szerintem jelen esetben annyira katasztrofálisan el van nőiesedve a rendszer (valószínűleg azért, mert ezt a típusú vezetést a nők jobban veszik), hogy inkább azon kéne gondolkodni, mit tud adni az Egyház a férfiaknak. Ők és az általuk hozott látásmód sokkal jobban hiányoznak a közösségekből. (Ne a családközösségeket nézd most, ahol értelemszerűen 50-50% az arány:)

És nő létemre, gyerekek között dolgozóként is azt mondom, hogy egy férfi teljesen máshogy vezet, mint egy nő, mást jelenít meg, és a két vezetési típus nem mindig felcserélhető. Szerintem a papság tipikusan ilyen, a pap egy archetipikus atyát is megjelenít. (Más kérdés, hogy hogyan sikerül neki.) Ráadásul szörnyen apa(kép)-hiányos társadalomban élünk, hülyeség lenne kigolyózni innen is a férfiakat.

(A feministák kövezhetnek:)

Ami pedig a teológiát illeti: a pap ugyebár "Krisztus személyében" cselekszik a misében - furcsa lenne ebben a szerepben egy nőt látni.

(A női papság és a cölibátus egyébként nem egy súlycsoport: a cölibátus fegyelmi kérdés, tehát egy aktuálisan érvényes rendelkezés, amit tetszőlegesen meg lehet változtatni. Érvek vannak pro, kontra. A női papság teológiai kérdés, abban nem lesz és nem is lehet változás.)

őszibogyó 2012.01.15. 01:30:20

És persze a fogamzásgátlás.

Szerintem úgy érdemes megközelíteni a tcst-t, mint egy ajánlást. "Ha fontos nektek, hogy növekedjetek a házastársi egységben és az Isten szeretetében, ez segíthet." Kell hozzá némi bizalom, és jó ebbe a bizalomba belesimulni. De ezt nem mindenki így éli meg, éppen ezért nem várható el a gyakorlása széles körben.

Önmagában, mint fogamzásgátlási módszer, nem sokban különbözik a többitől (azt leszámítva, hogy ingyen van, nem egészségkárosító, a hatékonysága megegyezhet a tablettáéval). A többlete abban áll, hogy 1. van, hogy egymásra figyelést, türelmet kíván 2. a ritmus biztosít egy kis készülődést, az pedig egy kis ünnepjelleget a dolognak 3. paradox módon tökéletes békét és megnyugvást hoz ("mi a franc történhetne, itt lógatom a lábam az Isten tenyerén":)

(És a házastársak megtehetik, hogy más módszer mellett döntenek, ha valamilyen okból nem alkalmazható a tcst. Ebben az is benne lehet, hogy tartanak tőle. Fene sem kívánja, hogy bárki szorongjon.)

Mint őszinte ajánlás, szerintem tökjó, de túlzásnak tartom általános elvárásként kommunikálni. Szóval aki bűn-nembűn, szabad-nemszabadra hegyezi ki a dolgot, valószínűleg egyáltalán nem érti, miről is szólna ez...

kolbenheyer 2012.01.15. 09:52:40

@őszibogyó:
A fogamzásgátlás esetében elfogadom, amit írsz, bár úgy érzem, nem én hegyezem ki bűn-nembűn kérdéssé, hanem az egyház.
A cölibátus szerintem sem teológiai kérdés, de épp a mostani pápának köszönhetően mégsem vitatható.
A női papság tőlem lehet teológiai, de a teológia változó tudomány, miért ez ne változhatna. Az elnőiesedés sok más pályát is érint, erre nem az a megoldás, hogy kitiltjuk a nőket (mondjuk az óvodából is, nem?). Igen, egy férfi máshogy vezet, de én meg férfiként azt látom, hogy egy nő is vezethet. Vezessen.

őszibogyó 2012.01.15. 14:47:04

@kolbenheyer:
Bocs, természetesen nem rád értettem, hanem a jó vagy kevésbé jószándékú "kinyilatkoztatókra".

Cölibátus: részben igazad van, hogy a mostani pápa alatt tutira nem lesz változás, de ezt nem húznám en block az Egyház nyakába... amúgy én azt látom, hogy nagyon fej-fej mellett vannak a pro-kontra érvek, és bár vonzó útnak tűnik, nem biztos, hogy tényleg megoldást hozna a nősülési lehetőség. Úgy tudom, a statisztikák azt mutatják, hogy a papi életút választása a házasodási kedvvel van egyenes arányban: ahol a házasság intézménye válságban van, válságban van a papság is, és a prot. lelkészek száma is csökken, pedig azok nősülhetnek, sőt még nők is lehetnek. Szóval ez inkább egy általános elköteleződési probléma lehet. De egy iszonyúan szerteágazó vita, kár lenne belekezdeni.
(És érdemes megkérdezni egy gör. kat papnét, hogy mi a véleménye a papcsaládi életről.)

Női vezetés: igen, vezessen, mert szükség van rá, de ne legyen pap. Az az atyaszimbólum, amit a pap kellene hogy hordozzon, nő által nem kifejezhető. Voltam nevelő gyerekotthonban, és mindennapi tapasztalatom volt, hogy a nevelés apai aspektusait, ha fejreállok, sem bírom megadni, és nincs eszköz, amivel pótolhatnék egy apai vállveregetést. Szóval ez a szerepkör nem csereszabatos.
A nők így is csinálhatják a karitatív programokat, szervezhetik a közösséget, stb. Mondjuk olyat támogatnék, hogy pl. a püspöki karban vagy döntéshozó testületekben legyenek női delegáltak, de ehhez nem kell őket felszentelni.

folyt.köv. (nem baj, hogy ennyit írok? :)

őszibogyó 2012.01.15. 15:09:31

Nőellenesség:

Alapvetően minden egyházi kérdésben szétválasztanám a kérdést, hogy mit mond MOST a tanítás, és mi a gyakorlat. És legtöbbször azt találom, hogy a tanítás magja igazából rendben van, inkább a lelkülettel és az interpretációval szoktak gondok lenni. (Ami persze épp elég gond.)

Tanítás szintjén szerintem nagyjából rendben vannak a dolgok. Az Egyház Máriában és a Menyasszonyban, az Anyaszentegyházban szimbolikusan szakrális szintre emeli a női értékeket. Ami a történelmi nem-nő-párti véleményeket illeti (merháta zasszony voltazoka mindennek) ez lehet a korabeli kultúra beszűrődése is, de ebben nem vagyok szakértő.

Részemről a problémát abban látom, hogy a nőként való megjelenéssel, a női szexualitással nem tudnak sokan mit kezdeni, de én ezt alapvetően a cölebsz papság érthető önvédelmi reflexeként kezelem, amit megpróbálok tiszteletben tartani. Mint fiatal nő, figyelek arra, hogy soha ne képviseljem úgy a nőiességem, hogy zavarba hozzak egy cölebsz férfit, és ez szerintem elvárható. (Persze vannak beteges megnyilvánulások is, ez tény, de nem ez az átlag, ill. ha találkozom vele, inkább tartom sajnálatosnak, mint rám nézve sértőnek.)

Nekem alapjában véve az a bajom, hogy úgy érzem, sok az egyházi vagy szimpla mezei "nagyonkatolikus" emberek közt a frusztrált, szorongós, és ezért sokszor félelem/bűnközpontú vagy szorongáskeltő a kommunikáció is, ami nagy baj. De hogy itt mi az ok, mi az okozat, azt lehetetlen meghatározni, bár sajnos érzékelhető egy kontraszelekciós folyamat.

Ha valamibe beavatkozhatnék, hát itt próbálnám kezdeményezni a változást.

(Bocs, most már igyekszem leállni, mielőtt teljesen szétkommentelem a blogod. Csak ezek a kérdések engem is nyomasztanak, és örülök, hogy lehet róla beszélgetni.)

kolbenheyer 2012.01.15. 15:27:01

@őszibogyó:
Örülök, ha van eszmecsere.
A cölibátust nem praktikus oldalról közelítem meg, elsősorban nem a paphiány miatt változtatnám. Hanem, mert látok szenvedő és láttam kiugrott papot. Számomra ez nem mennyiségi kérdés. Nem kötelező nősülni, ha valaki cölibátusban akar élni, ám legyen. De a tiltás embertelen.
A női és férfi vezetés nem csereszabatos. Éppen ezért a férfi vezetés sem pótolja a hiányzó nőit. Ezért számomra nem meggyőző az érved. A teológiai részéhez pedig: az atyafigura számomra metaforikus. Istent nem kötöm nemhez. A nyelvi és képzőművészeti ábrázolása számomra kortünet.
A nőellenességet csak mint az előző kérdések (plusz fogamzásgátlás) summáját hoztam fel. Természetesen nem tartom hivatalos álláspontnak, sőt, de a fennálló helyzet nagyon arra hajaz.

őszibogyó 2012.01.15. 16:35:38

@kolbenheyer:

Hm... Isten nem nemhez kötött, de szerintem a mi képünk róla eléggé az. Annyira, hogy előfordul, hogy oviskorú kisgyerek egy személynek gondolja az apjával (és érdekes módon sosem az anyjával). Mint ahogy az is ismert jelenség, hogy az apakapcsolat jellemzői nagyon erősen befolyásolják az istenképet is (pl. autoriter apa ~ hideg, könyörtelen Isten).
Lehet hogy ettől függetlenül "kortünet", csak akkor is pár ezer éves, és annyira bennünk van, hogy nem lehet csak úgy tudatosan felülírni:)

A szenvedő papok kérdésében egyetértünk, csak én azt látom, hogy a házasodási lehetőség önmagában nem megoldás. (Ettől még persze akár lehetne is engedélyezni, én ezt nem tartom annyira vízválasztó kérdésnek, mint amekkora hangsúlyt kap.) Házasságban szenvedőt meg elváltat is ugyanannyit ismerek, és az a véleményem, hogy egy jó házasságban ugyanannyi munka van, mint egy jó papi életben. A gondot inkább abban látom, hogy túl vannak terhelve és magukra vannak hagyva. Egyébként pedig az egy plébánia-egy pap rendszer a jelenlegi formájában alig pár évtizede létezik, ez tényleg nem túl működőképes, de nem is szükségszerű, hogy ilyen legyen.
Nem szólnék egy rossz szót sem, ha engedélyeznék, éljen a pro-choice:), de nem is ujjonganék, mert önmagában nem hozna megoldást. Ugyanúgy, ahogy a válás vagy akármi lehetővé tétele sem oldotta meg a problémákat önmagukban, bár ez elég sánta párhuzam.

Vezetés: igen, vezessen a nő, ez vitán felül áll, csak nem értem, miért kéne ehhez papnak lennie.

Ami a fogamzásgátlás módját illeti, az egyik oldalról pont a nő érdekeit védi, biztosítja neki a méltóságot. Az a nő, aki úgy van melletted, mint az élet potenciális forrása... azért máshogy nézel rá, nem? (és mondjuk a termékeny napok teljes ragyogásában, ami kapásból nincs, ha tablettát szed.) Nyilván, ha valaki nem így érzi, hanem esetleg retteg a terhességtől, válasszon más nem-abortív módszert, megteheti.

Amúgy vannak "nőellenes" megnyilvánulások, ez tény. De mint fentebb is írtam, ez nekem sokkal inkább tűnik az egyes ember személyes frusztrációjának, mint valami általános katolikus létformából levezethető jelenségnek. (Volt, hogy úgy beszólt valaki, hogy utána negyedórát bőgtem, de mégis azt gondolom, hogy az a pap egy szerencsétlen, beteg roncs volt, és nem azt, hogy na kérem, ez így megy itt nálunk, katolikuséknál...)

kolbenheyer 2012.01.15. 18:27:36

@őszibogyó:
Úgy tűnik, leginkább egy nagyon elvi válasszal kellene kezdenem. Az ellenvetéseid ugyanis mind ugyanarra futnak ki: ez nem old meg mindent. De én nem is innen nézem. Szerintem mindig a tiltást kell indokolni, méghozzá nagyon alaposan. Amit nem lehet megindokolni, azt tilos tiltani, a tiltás ugyanis önmagában károsít. Attól, hogy a egyház engedélyezné, amit hiányolok, mindaz megvalósulhat, amit te az érveidben fontosnak tartasz. Csak közben nem tesz tönkre másokat.

Az apakép azonosítása Istennel számomra elborzasztó. Elég baj az, ha ennyire belénk égett. Ki vele!

Vezessen a nő, de ne legyen pap? Neveljen, de ne legyen tanár? Ápoljon, de ne legyen orvos? Egy ennyire hierarchikus szervezetben?

Szerintem a családtervezés nem rettegés a gyerekáldástól. És nem csak a tabletta az alternatíva.

őszibogyó 2012.01.15. 18:59:14

@kolbenheyer:

Apakép: egyrészt nem egy az egyben azonosításról van szó, hanem, mivel Isten megismerése közvetlenül bajos, illetve lassú folyamat, a meglevő ismereteink közül hajlamosak vagyunk valamiért az apára jellemzőket alkalmazni az Istenre is. A pszichoanalitikusok tudnak bővebb részletekkel szolgálni.

Ha egy feministának elborzasztó, azt megértem, azt nem egészen, hogy neked miért:) De persze ahogy tetszik.

Női vezetés: nono, én csak a papságot vettem ki a körből. Minden egyéb maradhat, sőt, szükséges, főleg, ha nem hullanak ki a férfiak mellőle. Amúgy meg mellé, nekem is van tanári vágzettségem:)

És hahó, szövegértés:) azt mondtam, hogy szerintem önmagában elegendő felmentés lehet a tcst alól, ha valaki nem plusz örömforrásként tekint rá, hanem fél tőle, PONT AZÉRT, mert a családtervezésnek nem szabad a félelemről szólnia. De lehet, hogy túl bonyolult voltam.
És nem kizárólagos ellentétbe állítottam a tablettával. De nem magyarázom tovább a bizonyítványt.