A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer ír 100.: Féktelen iramban

2013.06.29. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.


P1040981.JPGJancsi hallotta a dudálást, de a hátsó ülésről, beszorulva a két nagydarab fekete közé, nem látott semmit, és hiába kérdezte Zsófit, a középső visszapillantó használhatatlan volt a felpúpozott cuccok miatt, az oldalsót meg a karneváli tömeg töltötte ki. De amikor a teherautó bevágódott eléjük, leugráltak a katonák, fegyvert fogtak és a Jancsiék autóján kapaszkodó idegenvezetőt puskatussal leütötték, bizonyossá vált, hogy eddig is nekik dudáltak. Pedig nem így indult a Budapest-Bamako rally. Zsófi húszéves volt, most kezdte az egyetemet, és úgy tűnik, minden kalandvágy beleszorult, amit szülei elfojtottak magukban a vasfüggöny mögötti gyerekkorukban. Amikor először vetette fel otthon, hogy apjával végigcsinálná a Bamako túra-kategóriáját, nem vették komolyan. De aztán a lakás kezdett megtelni felszereléssel és még több post-it-tel, amik az elintézendőkre figyelmeztettek, már nem volt visszaút. A Külügyminisztérium az indulás előtt lefújta volna, a mali polgárháború miatt, de ekkor már Jancsi sem adta fel. A végcél Bamako helyett Bissau lett, és indult a futam.

Máskor önmagában is nagy kaland lett volna elautózni Gibraltárig, de most csak bemelegítés volt, legyenek túl rajta, ez nem Európáról szól. A kalandok Afrikában kezdődtek. Jancsi alaposan felkészült, vett háromszáz golyóstollat, száz baseball-sapkát, több karton cigit. Minden hivatalos és nem hivatalos közegnél egy golyóstollal kezdődött a beszélgetés. Zsófi tudott ugyan angolul, de a marokkóiak csak franciául. Jancsit ez nem zavarta, mosoly, mutogatás, ha kell kiabálás és fejrázás, mindent megoldott. A fezi szálloda előtt egy félkegyelmű mindenáron be akart mászni a terepjárójuk alá, neki egy sapkát adott, aminek az annyira örült, hogy egész éjjel vigyázott a kocsira, és másnap a bazárban is testőrükül szegődött. A szilvapálinka elsőre nem tűnt olyan jó ötletnek, csak Afrikában döbbent rá, hogy az alkohol muzulmán országokban tilos. Ezt persze nem vallotta be Zsófinak, sőt amikor a szállodás súgva megkérdezte, hogy nincs-e viszkijük, diadalmasan vigyorgott. Viszki? Gabonapárlat? Ha igazi gyümölcsből is lehet? Hogy ezt hogy sikerült elmagyaráznia, örök rejtély, de a sikert mutatja, hogy ahogy az autó csomagtartójából kezdte kimérni, már a datolyaárus, a köszörűs és a szőnyegárus is sorban állt. Amikor váratlanul mindannyian elfutottak, mert hamarabb látták meg a közeledő rendőrt, Jancsi majdnem mégis megbánta a pálinkát, de ekkor még velük volt a szerencse.

Igazából elég sokáig kitartott. Mauritániában a csapat harmada már lemorzsolódott, leginkább hasmenés miatt. Jancsi és Zsófi az ásványvizet is fertőtlenítette, és csak kenyeret és friss gyümölcsöt vett, különben hazai konzerven éltek. Érdemes volt minőségi GPS-t is venni, leejtették, megázott, de végig bírta. Az egyik német autónak harminc kilométerrel a találkozási pont előtt ürült ki a tankja, és a helybéliek 800 euróért vittek nekik benzint. A csehek Porsche-ja teljesen lerobbant, hazarepültek, és alkatrésszel meg szerelővel jöttek vissza, mégis harmincmillás kocsi, de csak a vázat találták, a többit teveháton elhordták már. Szenegálban aztán nem segített a GPS, mert a szervezők elfelejtették megadni a koordinátákat, a falvak neve viszont se a térképen nem volt rajta, se kitáblázva nem volt. Ekkor futottak össze az oroszokkal, akiknek GPS-ük már nem volt (ellopták, akár csak Zsófi telefonját), de térképük igen. Krasznaja armija. Amin minden rajta volt. Mire elértek Bissau-Guineába, már elfáradtak, de elégedettek voltak. Gyorsan eladják a kocsit, felszállnak a repülőre, és irány haza.

Ekkor vették fel a három stoppost, a segélyszervezetes angol nőt és két helyi segítőjét. Bissauban egy idegenvezető várta őket, aki a szállodát meg az autópiacot intézi. Vígan kapaszkodott az autó oldalára, hiszen benn már nem volt hely. Ekkor jött a dudálás, a katonák és a fegyverek. Az angol nő torkaszakadtából üvöltött portugálul a katonákkal, akik végre megértették, hogy a benn ülő két fekete csak stoppos, akit megvertek, az meg az ő emberük. Jancsi ekkor tudta meg, hogy a hadsereg fogja megvenni a kocsijukat, és gondoskodik róla, hogy a rivális kereskedőket elriassza. Elnézve a koponyahiányos, háromujjú vagy éppen orr nélküli embereket, Bissau-Guineában változatos meggyőzési eszközök lehetnek. Egész éjjel nem aludtak, és nagyon meglepődtek, amikor reggelre még az autó is megvolt. A hadsereg által hozott vevőtől a szervezők hirdette ár felét kapták, de már ennek is örültek. Szinte kitépték a dollárköteget meg a fénymásolt szerződést a foghíjas fekete kezéből, rohantak le a lépcsőn, ki az utcára, el a reptérre. Afrikában lassan kell vezetni, tanították őket. De szaladni féktelen iramban.

Kolbenheyer kommentpolitikája

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr155204151

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.