Tíz napot töltöttem Angliában, rég nem gondolkodtam ennyit azon, hogy érdemes lenne megpróbálni néhány évet külföldön élni. Ott mindenki nyugodtan vállalja az összes identitását, és legalábbis látszólag senki nem ítéli meg a tőle eltérő embereket látványosan. Itthon nem kell messzebb mennie senkinek a megítéléshez, mint a sarki pizzázó. Londonban a metrón annyiféle embert láttam feszültség és konfliktus nélkül, hogy elképzelhetetlen volt, hogy ezután igazán jól érezhessem magam Budapesten. Az első adandó alkalommal fel is löktek a teljesen üres Körúton, pedig volt hely elég mindenkinek. Ettől persze még nekem is nyilvánvaló, hogy máshol sem tökéletes minden, de Hollandiában, Angliában élő barátaink szerint az biztosan igaz, hogy azok toleránsabb társadalmak.
Ami valójában gondolkodásra késztettett az az itthoni lehetőségek hiányán kívül a megítélés. Folyamatosan megítélnek mindenkit Budapesten, a töprengésnek egyáltalán nincs helye, aki picit is más, az már legalábbis fura, de inkább gyanús. Úgy pedig elég nehéz élni, hogy megnéznek, ha piercinget hordasz, ha túl hosszú/túl rövid a hajad. Úgy se könnyú Magyarországon élni, ha valaki vállalni akarja, hogy meleg - legjobb esetben csak megnézik, rosszabb esetben bántalmazzák is. Ha valaki a Kazinczy utcán kívül kipában megy sétálni, biztos, hogy azonnal a figyelem középpontjába kerül. Hollandiában, Anglia városias részein ezek nem számítanak. Ugyanis csak az a lényeg, hogy valaki jó ember-e, teljesít-e a munkájában, barátai bízhatnak-e benne, részt vesz-e a családi életben. Ezek pedig nem függnek sem a vallástól, sem a nemi identitástól, de még csak attól sem, ha valaki valamilyen életmód-szerinti szubkultúrához tartozik.
Péntek délelőtt elindultam a Bánki-tó fesztiválra, amit sok szempontból nem szeretek: messze vannak a helyszínek egymástól, mindig kevés a WC, viszont tele van ismerősökkel barátokkal. A hangulat pedig évről évre úgy alakul, mintha ismét Londonban lennék. Bárki bátran vállalhatja az összes identitását. Senkit nem fognak megítélni, ha meleg, zsidó vagy kutyás. Egy olyan Magyarországon, ahol mindenki bátran vállalhatja az identitását, nem csak, hogy mindenki boldogabb, de a gazdasági fejlődéshez szükséges kreatív energiák is felszabadulhatnak, hiszen nem azt kell kitalálni napról napra, hogyan rejtsék el az identitásukat a fürkésző tekintetek elől..
Ma viszont minden abba az irányba mutat, hogy egyre nehezebb a nem konzervatív mainstream által elvárt módon élőknek léteznie ebben az országban. Bár a Budapest Pride-on rengetegen vettek részt, még így is csak hatalmas rendőri biztosítással lehetett megtartani, ráadásul az elvonulók biztonságát a rendőrség már nem garantálta. Bánkon ez elképzelhetetlen, nem volt szükség különösebb intézkedésekre, mindenki biztonságban érezhette magát, még a részeg Együtt-PM aktivisták is.
A szabadság érzése aztán este, a Rotfront koncerten teljesedett ki. Világos volt, hogy itt csak az egyéni teljesítmény számít és nem az, hova sorolható. Jó volt újra átélni, hogy szeretem ezt az országot, ahol, ha csak egy hétvégére is, de mindenki boldogan lehetett az, ami, és nem kellet magából semmit elrejtenie - csak egy ilyen Magyarország lehet igazán sikeres.