Gyűlölöm az MSZP-t, mélyen megvetem, és viszolygok tőle. Mégis a baloldali összefogás listájára és a baloldali összefogás mszp-s jelöltjére fogok szavazni. Meggyőződésem, hogy hosszútávon az a baloldal és az ország egyetlen esélye, ha az MSZP egyszer örökre eltűnik a magyar politikából. Az mszp-sek ugyanis nemcsak távlati programjukat, értékeiket és az ország érdekét képesek könnyedén feláldozni, de gyakorlatilag bármit gondolkodás nélkül odadobnának, hogy elkerüljék a népszerűségvesztést és természetesen elsősorban az ezzel járó képviselői, bizottsági, felügyelőbizottsági helyek és üzleti pozíciók elvesztését. És mindezen a fiatalítás sem segít, az MSZP ugyanis hermetikusan lezárt alternatív univerzumként termeli ki a Szekeres Imre és Puch László klónok újabb és újabb generációit. Április 6-án mégis a Mesterházy Attila vezette listára és az MSZP jellegtelen, párttitkár kinézetű jelöltjére fogok szavazni.

Négy évvel ezelőtt szerencsére nem kellett meghoznom ezt a döntést. Volt ugyanis második forduló, és kerületemben az MSZP visszalépett az igen rokonszenves lmp-s jelölt javára. Ráadásul a választások eredménye jóformán borítékolható volt, és noha nem kívántam a Fidesz győzelmét, kíváncsi voltam és bizakodó. Tudtam, hogy nagyon kényelmetlenül fogom magam érezni a nemzetieskedő-ájtatoskodó lózungokat hallgatva, tudtam, hogy idióta senkik fognak parádézni a nyilvánosságban, sejtettem, hogy nézhetetlenné válik a köztévé, sejtettem, hogy nehezebbek lesznek a másként gondolkodók vagy éppen a melegek mindennapjai. De elegem volt belőle, hogy szégyelljem magam baloldaliként, és bíztam benne, hogy nagyobb bajt azért nem csinál a Fidesz, viszont az MSZP töketlenkedése után végre gatyába rázza a gazdaságot, sőt – mivel Orbán úgyis mindent be tud adni a híveinek – talán néhány égető strukturális reformhoz is hozzálátnak.

Ma már mindenki láthatja, mi történt ehelyett. Az alkotmányos rend, a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontása, a versenyképesség zuhanása, az oktatás visszavezetése a középkorba, a kultúra feldúlása és hűbérbe adása, a civilek és a teljes szociális szféra kivéreztetése, a hajléktalanság kriminalizálása, leplezetlen dölyf, erőfitogtatás, a szocialistákat is lepipáló, pofátlan, nyílt korrupció. Debreczeni József (általam is hagymázasnak vélt) rémképei visszatekintve óvatos figyelmeztetésnek tűnnek. Mindezek miatt ennek a kormánynak mennie kell.

Igen, nekik menniük kell, de miért lenne jobb a másik oldal? Ha rájuk szavazunk, nem azt az MSZP-Fidesz váltógazdaságot betonozzuk be, amelyben a győzelemhez nem kell értékelhető alternatívát felmutatni? Ahol elegendő csupán sátánként lefesteni a másik oldalt? De igen. Jelenleg ugyanakkor nincs olyan erő, ami készen állna arra, hogy meghaladja ezt, az ország pedig nem bír ki újabb négy év Fidesz ámokfutást, ami alatt esetleg összeszedhetné magát egy ígéretesebb párt. Ráadásul – ha nem is a jó és a gonosz összecsapásáról van szó – különbség azért mégis van a két nagy tömb között. A baloldal nyolc éven át rosszul kormányzott, hazudott, akkor is ugyanúgy átszőtt mindent a korrupció mint most, a 2006-os rendőri erőszak és a történtek későbbi kezelése pedig megkérdőjelezte a demokrácia melletti elkötelezettségüket is, és ellehetetlenítette a párbeszédet a jobboldallal. A Fidesz azonban alapjaiban roppantotta meg a jogállamot és a társadalom legkülönbözőbb alrendszereit, melyek össze is fognak omlani, ha hagyjuk, hogy befejezzék, amit elkezdtek.

Korántsem gondolom tehát a jelenlegi baloldalt ideális választásnak. De igenis van különbség a két tömb között, és ha van különbség, akár csak egészen kicsi is, akkor választás is van. Akkor lehet dönteni. És kell is dönteni! A választás ugyanis nem szimpátiaszavazás, hanem választás. Döntés az alternatívák (esetleg két rossz alternatíva) között. És aki ezt elmulasztja, és nem szavaz, az az MSZP-re vagy a Fideszre szavaz. Aki bojkottnak hiszi a nem szavazását, csak áltatja magát, és valójában az MSZP-re vagy a Fideszre szavaz. Aki a Kétfarkú Kutyapártot választja vagy más álmegoldást, az az MSZP-re vagy a Fideszre szavaz.

Rendben, lehet, hogy a két nagy tömb közül érdemes csak választani, és hogy jelen pillanatban jobb választás a baloldal, mint a Fidesz. De mit számít ez, ha (egy amúgy is végtelenül szűk mozgásterű kormányban) az MSZP megint behúzza a reform-kéziféket, a koalíciós partnerek megint egymásnak esnek, és továbbra sem történik semmi?

Ez komoly veszély, és könnyen szavazókedvét szegi az embernek. Most azonban éppen a Fidesz példátlan dúlása jelenthet garanciát arra, hogy van értelme szavazni. A jogállam helyreállítása, a Pedagógus Kar, a KLIK, az MMA, a tankönyvmonopólium megszüntetése, a trafikmutyi, a földpanamák és még egy sor visszaélés revíziója ugyanis biztosan nem járna népszerűségvesztéssel, így valószínűleg sor is kerülne rá. És ha csak ennyi történik, akkor máris egy jobb országban élhetünk, és akár előrehozott választások is következhetnek, ahogyan ezt többen is pedzegették ellenzéki oldalon. Ráadásul a Bajnai-kormány alatt már láthattuk, hogy különleges helyzetben az MSZP is képes lehet fegyelemre és önmérsékletre. Az összefogásban részt vevő progresszív erők persze korántsem fognak akkora zsarolási potenciállal rendelkezni egy ellenzéki győzelem esetén, mint Bajnai 2010-ben, tehát illúzióim nincsenek. De hogy van-e értelme és haszna a kormányváltásnak, az nem lehet kérdés. Ehhez pedig el kell menni szavazni, és arra az erőre kell behúzni az x-et, amelyiknek esélye van leváltani a Fideszt!

Egy boldogabb országban megtehetnénk, hogy egy világnézetünkhöz igen közel álló, stílusában megnyerő, a kormányzásra teljesen esélytelen törpepártra adjuk a szavazatunkat választásról választásra. Vagy hogy egyáltalán ne mocskoljuk be a kezünket egyik pártra adott szavazattal sem. Mert tudnánk, hogy a választásnak nincs komoly tétje. Hogy a nagyok némi ideológiai máztól eltekintve nem különböznek: józanul, a szükséges szakértelemmel felvértezve folytatják egymás munkáját, és ciklusról ciklusra építik az országot. A mai Magyarország azonban nem ilyen hely. Éppen ezért senki nem engedheti meg ezt a luxust magának!

Ezért fogok – befogott orral, öklendezésemet vissza-visszanyelve – a közös baloldali listára és a baloldal mszp-s jelöltjére szavazni!