A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rukverc (15) rükverc (11) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer ír 129.: Katapult

2014.10.18. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

katapult.jpgA centurio talpa alatt ropogtak a kavicsok. Összehúzta a szemét, de csak pár lépést kellett mennie nappal szemben, és máris befordult a szomszéd kertkapuján. Nyár volt, kánikula ígérkezett, a reggeli langymelegben még mindenki otthon pihegett, legalábbis az úton nem látott senkit. Koránra beszélték meg, nem tudni, meddig tart, amíg összeszerelik. Elment a ház mellett, a hátsó kertrészbe. Lecsatolta a kardját és a falnak támasztotta, szemével büszkén simítva végig, tegnap köszörülték ilyen simára. Nem tudta elég gyakran megköszönni a jó sorsnak, hogy egy hadmérnök veterán lett a szomszédja. Nemrég építette a házat, elvileg a fiának, de az még sokáig valamelyik távoli provinciában szolgál. A centurio hamar összeismerkedett vele, amint kiderült a közös érdeklődés. És tegnap épp kardokat köszörültek, amikor kiderült, hogy katapultot is tud készíteni. A centurio azonnal lecsapott az ötletre. A következő hadjáraton rettenetesen hasznos lehet, ha meg tudja javítani a sérült hajítógépeket, vagy akár maga is össze tud egyet eszkábálni végszükség esetén. Úgyhogy ma reggel azért jött, hogy megtanulja. Elégedetten nézett végig az előkészített szerszámokon, a farudakon, köteleken, szegeken.

A talapzatát hamar összecsavarozták. A hajítókanál előre el volt készítve, a centurio meg is jegyezte magának, hogy ha az törik el a csatamezőn, minden leleményességére szükség lesz, hogy pótolni tudja. Összesodorták a köteleket, átvezették a talapzaton kifúrt lukakon, rögzítették a keresztrudakkal. Beleállították a kötélkötegbe a kanalat, majd tekerni kezdték két oldalról a keresztrudakat, hogy minél feszesebb legyen, ezen múlik a kanál hajítóereje. Eddig viszonylag egyszerű volt, jórészt fizikai munka, az izzadtság patakokban csurgott mindkettőjükről. A hadmérnök a szakállát simogatta, miközben magyarázta a hűtött citromos vizet kortyolgató centurionak, hogyan képzeli a felhúzó és elsütő szerkezetet. Az a katapult lelke. Óvatosan átfúrták a felhúzóhengert, betették a talapzat rúdjai közé, majd átvezették mindkettőn a tengelyt. Nem szorulhatott, de nem is csúszhatott ki. A henger is fából volt, beleverték hát a szögeket, amik beakadnak majd a visszapörgést megakadályozó rúdba. A másik végén hosszú csapokat eresztettek bele, ezeknél fogva lehet majd forgatni, a hozzá rögzített kötelet felcsévélni és így a hajítókanalat hátrahúzva megfeszíteni. Most már csak az elsütést kell megoldani, gondolta a centurio, sűrűn törölgetve a homlokát, és fájdalmasan szopogatva a vízhólyagos hüvelykujját.

A mérnök elégedetten nézte a készülő gépezetet és igyekvő tanítványát is. Rábízta az elsütő szerkezetet és csak a szakállát simogatva mosolygott. A centurio a henger visszapörgését megakadályozó rúd oldalra fordításán dolgozott. Egy kötéllel lehetett megrántani, így kiakadtak a szögek, a henger forogni kezdett, a kanál pedig visszalendült. Kipróbálták. A mérnök háza mögötti mező messzire nyúlt, kis földhányásokkal volt tarkítva, amik kiválóan alkalmasnak bizonyultak a távolság mérésére. Az eredmény csalódást keltett, a lövedék csak néhány halomnyit repült. A mérnök csak mosolygott. A centurio kitörölte szeméből az izzadtságot, lehajolt és a hengert pörgette. A kanál teljesen megfeszült, miért nem lőtt hát elég messze? A henger az oka! A kanalat a hengerhez rögzített kötél húzza hátra, és amikor elengedik, akkor automatikusan visszapörgeti a hengert is. Akármennyire könnyen forog, azért súrlódik. Máshogy kell elsütni. Mi lenne, ha a kanálhoz való rögzítését lehetne eloldani? A mérnök biztatóan mosolygott. A centurio rögzítette a visszapörgést megakadályozó rudacskát, átkötötte a feszítőkötelet, lövedéket helyezett a gépbe, majd meghúzta az új elsütőkötelet, eloldva a feszítést. A lövedék gyönyörű ívben szállt a távolba. – Ábel, ebéd! – hallatszott a kerítésen túlról. – Köszönöm, András bácsi! – kiáltotta a centurio, hóna alá csapta az elkészült katapultot, és az elhajított kavicsokkal pettyezett vakondtúrások mellett hazaszaladt az anyukájához ebédelni.

Kolbenheyer kommentpolitikája

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr116649903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.