Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

Szeptember 1. Kicsit aggódva néztem körül, de egyben reménykedve is. A sok ismeretlen arc azt jelentette, hogy kezdhetem elölről, de egyben azt is, hogy most sikerülhet. A padtársam, Matyi, használhatónak tűnt, rögtön el is mondtam neki a tervet, és megtettem helyettesemnek. Tetszett neki.

Szeptember 3. A kezdet bíztató. Miután Matyival ketten léptünk oda egy-egy fiúhoz, sorban beálltak. Sőt, a növekedés gyorsult, hólabda-effektus, mondta otthon apu. Csak a rangokban vagyok bizonytalan. Nem kellett volna Matyit rögtön hadseregtábornokká tenni, mert így mindenki azt várja, legalábbis ezredes lesz.

Szeptember 10. Akadályba ütköztünk. Van egy másik csapat. A Kovi is elkezdett szervezkedni. Úgy derült ki, hogy ma be akartam léptetni a Horányit meg a Méhest, hadnagyi rangot ajánlottam nekik, de ők csak kiröhögtek, hogy a Kovinál már századosok, és elfutottak.

Október 12. Megindult a versengés a lányokért. Már csak ők nincsenek beszervezve. Nem lesz egyszerű, mert elsőre rögtön igent mondanak, de nem jönnek el gyűlésre (vécére meg büfébe mennek szünetekben, meg a hatodikosokkal spanolni), és nem csinálnak semmit. Főleg a Lázár Nórit szeretném beléptetni. Azért mert csak.

Október 27. Osztályfőnöki órán Zsuzsa néni arról prédikált, hogy szörnyű a klikkesedés, és ő nem fogja engedni, hogy két csoportra essen szét az osztály. Valóban nem ez történt, de nem rajta múlott. A Wéber Lili kitalálta, hogy ő semleges, és azóta a lányok még inkább kibújnak a csapatból, és körülötte gyülekeznek.

November 5. Az őszi szünetre megbeszéltünk egy döntő csatát a két csapat között. Kidolgoztam a haditervet. Matyi vezeti a főerőket, akik szemben rohamoznak. Volfárt Jancsié a légierő, felmásznak a fákra, és onnan dobálnak, ide lányokat osztottam be, hátha néhányan azért eljönnek, de ha nem, akkor sincs nagy baj. Én vezetem a stratégiai tartalékot: megkerüljük a vonalaikat, és hátba kapjuk őket. Sajnos egész nap zuhogott, és a szüleim nem engedtek ki a Ligetbe.

November 11. A szünet utáni első napon Kovi váratlanul mindenkit lefokozott, csupa őrmester meg tizedes van a csapatában. Azt mondta, hogy azért, mert kikaptak fociban a hatodikosoktól. Kíváncsian várom, mi lesz.

November 17. El kell ismernem, hogy a Kovi zseniális. Gonosz, de zseniális. Miután mindenkit lefokozott, iszonyúan igyekeztek az emberei, és lett is előmeneteli lehetőség. Sorban csábítják át az enyémeket!

November 21. Kovi még zseniálisabb és még gonoszabb. Megalapította az ejtőernyős hadosztályt, kinevezte a Wéber Lilit vezérőrnagyként az élére, beléptette a lányokat, és ők azóta az ejtőernyők selyemanyagáról beszélgetnek.

December 2. Közeleg a vég. Már csak a Matyi meg a Volfárt Jancsi tartanak ki mellettem, bár ki tudja, meddig.

December 10. Megkeresett a Kovi. Azt ajánlotta, egyesítsük a csapatainkat. Fontoljam meg, mondta, hogy megvárom-e, amíg egyedül maradok, és kénytelen leszek utolsóként beállni hozzá, vagy mondjuk ki most az egyesítést, amíg még van csapatom. Ő lenne a hadügyminiszter, én meg a vezérkari főnök, alárendeltje tehát, de nem megalázóan. Gondolkodás időt kértem, de este megírtam neki facebookon, hogy rendben.

December 11. Árulás! Bejelentettem az egyesítést, és erre Kovi közölte, hogy én vagyok a vezérkari főnök, ő a hadügyminiszter, de van két helyettese is, a Horányi és a Méhes, akik szintén feletteseim. Teljes kudarc, a tervem füstbe ment.

December 20. Már teljesen letettem a tervről. Csak az vigasztal, hogy novemberben elkezdtünk szerepjátékozni, és mindig én leszek a mesélő. Ma olyat alakítottam, hogy még a Lázár Nóri is csillogó szemmel nézett rám.

December 22. Itt az év vége! Karácsonyi buli az osztályban. Sajnos a Lázár Nóri a Kovival táncolt egész este. A végén odajöttek, hogy adjam össze őket, aki jó mesélő, az jó pap is. Nagyon büszke vagyok magamra, mert nem csak a féltékenységemet nem mutattam, hanem feltámasztottam a tervet is. Félrevontam a Kovit, és megmondtam neki, hogy összeadom őket, de csak, ha lemond a javamra a miniszterségről, plusz kémkedni fog nekem a Nórira, és rajta keresztül a lányokra!

Kolbenheyer kommentpolitikája