Kezdjük a könyv számomra legszívmelengetőbb konklúziójával: a bölcsészettudomány igenis fontos. Scott Montgomery és Daniel Chirot The Shape of the New: Four Big Ideas and How They Made the Modern World (A modernitás körvonalai: négy hatalmas elmélet, melyek világunkat alakították; New Jersey, Princeton University Press, 2015) című könyvükben azzal kísérelik meg igazolni ezt a tételt, hogy bemutatják, milyen óriási hatást gyakorolt mai világunkra négy (valójában öt) nagy gondolkodó, vagy talán inkább fő művük. Adam Smith A nemzetek gazdagsága című könyvében nem egyszerűen a közgazdaságtan alapjait tette le, hanem általában is megfogalmazta az egyéni szabadság erkölcsi dimenzióit. Karl Marx A tőké-ben az emberi társadalmak, és konkrétan a kapitalista rendszer kizsákmányoló jellegét próbálta tudományosan megragadni, de egyben örökre meghatározta, hogyan gondolkodjunk az egyenlőségről. Charles Darwin A fajok eredeté-ben a biológia számára dolgozott ki máig érvényes új paradigmát, az evolúcióét, ez azonban nem csak a többi természettudomány szemléletét változtatta meg, hanem átalakította a teljes világképet, a társadalmi-politikai következményekről nem is szólva. Végül Thomas Jefferson és Alexander Hamilton publicisztikái határozták meg nagyban a születőfélben lévő Egyesült Államok politikai berendezkedését, ám sajátos módon az amerikai ideológiai-politikai törésvonal máig leírható az ő elveikkel. És ez még csak a könyv első, igaz hosszabb és alaposabb fele. A másodikban a szerzők azt járják körül, hogy milyen befolyásos ellenmozgalmakat indítottak el ezek az elméletek, és hogyan kapcsolódnak tagadásuk tárgyaihoz. 

A könyv legnagyobb erénye az alapossággal párosuló olvasmányosság: a szerzők nagyon precízen, de egyben közérthetően vezetik végig az olvasót a klasszikusok nagy művein, azok keletkezés- és hatástörténetén. Az alapkoncepció szerint nyilván az utóbbi a fontosabb: mit értett meg és mit értett félre az utókor belőlük. És valóban nagyon izgalmas megtudni, hogy Adam Smith korántsem volt a szabad piac farkastörvényeinek prófétája. Éppen ellenkezőleg, az állam feladatának a munkavállalók érdekvédelmét tartotta a munkaadói csoportok monopolérdekeinek kiszolgálása helyett. Az is érdekes, hogy miként vált Jefferson általánosan elfogadott alapító atyává, míg Hamilton elfeledett mumussá, jóllehet kettőjük vitája az állam feladatköreiről és kompetenciáiról máig tart. Jefferson minimális szövetségi államot és nagyfokú tagállami önállóságot hirdető elvei a hagyományos déli, most éppen republikánus politika alaptézisei, míg Hamilton erős, a progressziót a helyi akaratokkal szemben is megvalósító államának gondolata a hagyományos északi, most éppen demokrata politikáé. A szabad verseny és a demokrácia összekapcsolódó gondolatok, és valóban mindkettő a felvilágosodás öröksége és mai világunk meghatározói.

Máshogy érdekes a másik két fejezet. Darwin látszólag kilóg, hiszen semmi köze a politikához. Ráadásul, ha már világot átalakító tudóst kell említeni, akkor joggal pályázhatott volna erre a szerepre Newton, Freud vagy Einstein is. Montgomery és Chirot azonban meggyőznek, hogy miért Darwinra esett a választásuk: az evolúció elmélete – félreértve ugyan, de – megtermékenyítette a társadalomtudományokat az eugenikától a fajelméletig, és nem véletlen, hogy napjainkig a legélesebben elutasított tudományos elmélet az ortodox vallásos közegekben. A tudomány szerepének felértékelődése és a vallás visszaszorulása a magánéletbe mind az evolúcióelmélet következménye. Máshogy lóg ki azonban Marx. Smith, Darwin, Jefferson és Hamilton esetén lehet arról beszélni, hogy félreértelmezésük ellenszenves, sőt káros politikák és ideológiák alátámasztására szolgált, de az biztos, hogy ők maguk ezeket elutasították volna. Marx viszont tényleg azt a forradalmat hirdette, aminek negatív következményeit a mai napig nyögi a világ jelentős része. Ő az egyetlen, akit az olvasó nem fog megkedvelni a könyv leírása alapján.

Miért fontos mindez? Mert a könyv alapkoncepciója nem egyszerűen az, hogy bemutassa a négy nagy elméletet. Hanem az is, hogy bizonyítsa, ezek a felvilágosodás alapgondolatai, és együtt, ellenük irányulnak a 20. és 21. század ellenmozgalmai: a fasizmus, a keresztény fundamentalizmus és az iszlám szalafizmus. És itt bicsaklik meg a könyv. Az, hogy a három ellenmozgalom bemutatása rövidebb, mint a négy nagy elméleté, rendben van, sőt igazi bölcsész-fricska. Hát kérem, ezek mögött bizony nincsenek olyan kidolgozott gondolatok, komoly művek, mint előbbiek mögött. De az már egyáltalán nem világos, mi ellen is lázadnak. Pontosabban addig rendben van, hogy a Smith–Jefferson–Hamilton féle gazdasági-politikai rendszer ellen, sőt utóbbi kettő a darwini tudományos szemlélet ellen is. De az antimarxizmusuk más jellegű, hiszen az már maga is ellenmozgalom a felvilágosodás gazdasági és politikai szabadságfogalmával szemben. Azaz itt a részek külön-külön sokkal többet adnak, mint az egész. Ettől még az elméletek világot átalakító hatalmát (nesze neked, Marx) gyönyörűen igazolják. Ahogy a bölcsészettudományok hasznát is.