A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (25) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) palesztin (15) politika (214) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (6) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (66) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (151) tudomány (8) tüntetés (6) usa (46) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas CCLXV.: Az Apokalipszis lovasai

2021.11.27. 09:00 kolbenheyer

Niall Fergusontól akkor se lehet elvitatni a tehetséget, ha már többször mérgelődtem a könyvein. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy többször viszont dicsértem. És most nemcsak arra gondolok, hogy az is tehetség, hogy történészként mennyire ráérez a kurrens témákra, milyen gyorsan könyvvé formálja a gondolatait azokról, és milyen gazdaságosan beépíti ebbe a legkülönbözőbb korábbi írásait. Hanem ezúttal úgy írta le őszintén, hogy mi mindent nem tud, hogy közben kifejezetten érdekes maradt a könyvben kibontott összes részlet, de közben az azok értelmezésére nyújtott keret is. Az aktualitás természetes idén mi más lehetne, mint a koronavírus. Egy világjárvány közepén a legpiacképesebb a katasztrófákról és az azokra adott emberi reakciókról írni. A Végzet (Budapest, Scolar, 2021; a brit eredeti: Doom. London, Penguin, 2021) nem csak a legváltozatosabb katasztrófák – háborúk, éhínségek, járványok, balesetek – panoptikuma, hanem egyben valódi és csak látszólagos hasonlóságaik elemzése, az emberi viselkedéssel, különösen a politikával való összjátékuk kiemelése. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a koronavírusjárvány kapcsán a Kínával kapcsolatos álláspontját is átértékeli Ferguson, még ha persze ki nem is mondja, hogy ez történik.

 

A világvége gondolata mindig is foglalkoztatta az emberiséget, szinte minden világvallásnak van valamilyen eszkatologikus tanítása is. Napjainkban azonban mintha erősödne a világvégevárás. Ferguson ezt nem objektív okokkal, hanem inkább a társadalmi és kulturális változásokkal magyarázza. Az élettartam növekedésével elidegenedtünk a személyes haláltól, igyekszünk nem tudomást venni róla, elrejteni. Ehhez képest az egész faj kihalása egyszerre grandiózus és steril esemény. Pedig jobb lenne, ha nem a megfoghatatlan világvégére, hanem „csak” nagy katasztrófákra várnánk, mert azok egész biztos be fognak következni. A probléma persze a katasztrófák előrejelezhetetlensége: az eddigi katasztrófák mindenfajta statisztikai vizsgálata azt mutatja, hogy azok olyan komplex rendszerek megnyilvánulásai, amelyekben ezek az események nem normál eloszlásúak. A Kasszandrák nem azért esélytelenek, mert nem hisznek nekik, hanem azért nem hisznek neki, mert nem tudják a jövőt megjósolni. A katasztrófák csak utólag tűnnek egyértelműnek, „szürke orrszarvúknak”, amelyek létéről és veszélyességéről tudtunk. De amikor bekövetkeznek, inkább „fekete hattyúk”, azaz teljesen váratlanok. Némelyikük pedig „sárkánykirálynak” bizonyul, pusztításuk kiszámíthatatlanul óriási.

 

A katasztrófákat szokás csoportosítani természeti, illetve ember okozta eseményekre. Előbbire példa a járvány, utóbbira a háború. A valóságban azonban többségük a kettő összjátékának eredménye. Az éhínség sosem csak valamilyen természet okozta szűkösség, hanem mindig az élelemelosztás megszervezésének kérdése. A járványok kórokozói természetiek, de terjedésük és ezáltal súlyosságuk már az emberi hálózatok következményei. A népsűrűség, a közlekedés módjai és nagyságrendje és az ezzel kapcsolatos emberi viselkedés az, ami egy járványt világméretűvé növel. Ezért sem szabad a tudomány sikerének illúziójába ringatnunk magunkat. És azért sem, mert a járvány elleni védekezésnek kultúrális tényezői is vannak. Az 1957-es influenzajárványt már mindenki elfelejtette, pedig a mai koronavírushoz hasonló nagyságrendben szedett áldozatokat. A védekezés a spanyolnáthához képest sikeresnek volt tehát mondható. Ugyanakkor az AIDS sokkal több áldozatot szedett, pedig sokkal kevésbé fertőző, de olyan közösségeket – homoszexuális férfiak és drogfogyasztók – sújtott elsősorban, akiket társadalmi tabuk tettek láthatatlanná. A mostani koronavírus-járvány nem a tudomány felkészületlensége, és még csak nem is a felelőtlen politikai vezetők miatt lett ilyen súlyos. Inkább a bürokrácia tehetetlensége és az internettel szintén járványszerűen terjedő emberi ostobaság  a ludas.

 

És ha már koronavírus, akkor Kína. Az egyik lehetséges katasztrófa egy új világháború lenne, ami előrejelezhetetlen. De a második hidegháború Ferguson szerint létező, csak fel – pontosabban el – nem ismert valóság. A koronavírus-járvány sokak szerint az Egyesült Államok további gyengülését és Kína további erősödését eredményezte. Ferguson szerint ez azonban nincs így. Éppen a járvány leplezte le újra a kínai diktatúra hazugságait. Teljesen egyértelművé tette azt is, hogy bármilyen hatalmas technológiai haladást ért el Kína, valódi innovációra a lenézett Nyugat volt csak képes: az új és sokkal hatékonyabb vakcinák mind nyugatiak. És lehet, hogy az amerikai gazdaság gyengül, de a kínai nem kínál alternatívát. A dollár nem akkor fog megszűnni a nemzetközi elszámolás és megtakarítás valutája lenni, ha az Egyesült Államok meggyengül, hanem ha lesz mire leváltani. És nyoma sincs annak, hogy a renminbi át tudná venni ezt a szerepet. A katasztrófák tehát nem előrejelezhetők. Az általános ellenállóképességet érdemes tehát javítani, ami az eddigi katasztrófák tanulmányozása alapján jelenleg a hálózatkutatás (milyen csatornákon, milyen sebességgel, milyen hatások várhatók) és a bürokráciák hatékonyságának növelése lehet. Ami biztosan ellenjavalt, az a totális állami hatalom kiterjesztése, ami megfojtja az innovációt és politikai megrendelésre meghamisítja az információkat.

Szólj hozzá!

Címkék: történelem usa társadalom ferguson járvány Kína

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr9416755220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.