A pápa nemrég Afrikában járt, és újra úgy nyilatkozott, hogy az AIDS terjedésének megakadályozására az óvszer nem megfelelő eszköz, a betegséget csak a szeretet állíthatja meg. Itthon nem volt ennek nagy visszhangja, de Nyugat-Európában kiverte a biztosítékot: a pápa akadályozza az AIDS terjedése elleni erőfeszítéseket, ezzel pedig közvetve sok ember haláláért felelős – hangzik a vád. Ráadásul ez a kérdés része két nagyobb problémahalmaznak: az egyház álláspontja a szexualitás és a túlnépesedés témájában is merevnek, túlhaladottnak tűnik. Az eredeti vádat viszonylag egyszerű hatástalanítani, de a tágabb kérdéskörökben igenis vitatható az egyház állásfoglalása. A vád azért hamis, mert a pápa természetesen nem arra szólított fel, hogy az afrikaiak óvszer nélkül éljenek szabados nemi életet, és ilyen módon fertőzzék meg egymást. Hanem arra, hogy ne éljenek szabados nemi életet, csak életük egyetlen párjával szeretkezzenek, ezzel meg is szüntetve a fertőzésveszélyt. Ezt jelenti, hogy az AIDS-t a szeretet állíthatja meg. De attól még, hogy a pápa ezt szeretné, miért ellenzi az óvszerhasználat reklámozását? Természetesen azért, mert attól tart, hogy ez a szexuális szabadosság további terjedését eredményezné. Valljuk be, nem ok nélkül: az óvszer-reklámok tényleg arról szólnak, hogy bármikor megeshet a dolog.

A mai nyugati társadalmakban a szexuális erkölcs egyéni meggyőződés kérdése: az emberek szabadon dönthetnek arról, hány szexuális partnerrel lépnek kapcsolatba, és arról hogy milyen jellegű ez a kapcsolat. Az teljesen természetes, hogy a pápa ezt helyteleníti, és továbbra is síkra száll a monogám házasság mellett. Ebből azonban még nem kellene annak következnie, hogy az óvszert is egy az egyben elveti. Az elutasítás oka az, hogy az egyház szerint a szex célja a gyereknemzés, a gyerekáldás viszont Isten joga, azt megakadályozni bűn. Szerintem mindkét állítás igaz, de az értelmezése hamisan merev. A szex célja biológiailag valóban a gyereknemzés. Csakhogy az ember evolúciója úgy alakult (vagy úgy lett teremtve), hogy a gyerek biztonságos felneveléséhez hosszan együtt maradó, szerető szülőpáros kell. A szülők közti bizalmi viszony egyik fontos építőeleme az egymásnak nyújtott szexuális öröm. A szex célja tehát valóban a gyereknemzés, de nem pusztán annak az egyetlen „sikeres” aktusnak ez a célja, hanem távlatosan az összes szeretkezésnek. Ha a pápa arra szólít fel, hogy ne szakítsuk el a nemi örömöt a párkapcsolattól, ez szerintem erkölcsileg és gyakorlatilag is helyes álláspont. De a szex funkciójának redukálását tévedésnek tartom.

Az egyház ellenzi a születésszabályozás minden művi eszközét, csak a naptármódszert fogadja el. Számomra már ez is logikátlan, hiszen ha önmegtartóztatással befolyásolhatjuk a gyerekáldást, akkor máshogy miért nem. (A abortusz ellenzése egész más kérdés, erre most nem térek ki.) Biológiailag az a természetes, ha egy gyereknek van testvére, a pszichés fejlődése szempontjából ez nyilvánvalóan előnyösebb. De a rengeteg gyerek túlnépesedéshez vezet a szegény országokban. Ez volna Isten parancsa? Ha a „hajtsátok uralmatok alá a Földet” parancs sem azt jelenti, hogy mindent elpusztítsunk, akkor a „szaporodjatok és sokasodjatok”-at sem úgy kell érteni, hogy mindenáron. Ha a pápa az önkéntes gyerektelenség, sőt a tudatos egykézés ellen lép fel, megint csak helyesen cselekszik szerintem. De a családtervezés ellenzése számomra túlzás.

Az óvszer kitűnő eszköze a tudatos családtervezésnek, akár egy férfi és egy nő gondtalan együttlétéről, akár egy szegény ország demográfiai problémáiról van szó. Nem mellesleg, ha elterjed a használata, megakadályozza a nemi fertőzéseket is. Természetesen sokakat könnyelművé is tesz, de ez a kísértés az ára az előnyeinek. Remélem a pápa is felismeri ezt, és az egyház újra tanúbizonyságát adja kétezer éves megújulási képességének.