Nem lehet könnyű manapság titkosszolgának lenni. Nehéz idők járnak, itt van ez a válság, ki tudja mi lesz a világgal. Ha nem lenne elég a gazdasági krízis, akkor még a gonosz szervezett bűnözői csoportok is nehezítik az NBH életét, be akarnak nyomulni a legfelsőbb állami vezetői pozíciókba. Mondta ezt Laborc Sándor, az NBH főigazgatója. Ha a főtitkosszolga elmondhat egy ilyen életbölcsességet, akkor nyugodtan kijelenthetjük: ahhoz, hogy élhessünk ennünk is kell. Ennél semmiképpen sem bonyolultabb Laborc kijelentése.

A fenti laborci mondat arra késztetett, hogy nézzek bele a titkosszolgálat idei évkönyvébe, ahol ijesztő statisztikákat találtam. Ahhoz ugyanis, hogy valaki a nemzetbiztonság hivatalos állományába tartozzon nem szükséges egyéb, mint egy darab érettségi, és egy államilag elismert alapfokú nyelvvizsga. Persze vannak komolyabb pozíciók ahova jogsi, diploma és középfokú nyelvvizsga kell. Úgy tűnik nem is iparkodnak, hogy minél több diplomás embert vegyenek fel, amit az NBH Évkönyv 2008 című kiadványból tudhatunk. Ugyanis a felvételizők 27,5%-a rendelkezett középfokúnál nem magasabb, általános iskolainál magasabb végzettséggel (diplomával 71,4%), de a felvettek között már 51,3% a csak érettségivel rendelkezők aránya. Természetesen ezek az adatok nem igazán mondanak sokat, mert nem lelhető fel a Nemzetbiztonság honlapján érdemi információ arról, hogy hova és milyen képzettséggel kerestek embereket, tehát könnyen lehet, hogy valóban elegendő ennyi diplomás. Ennél sokkal érdekesebb, hogy a felvételizők és felvettek adatait szisztematikusan máshogyan adják meg. Ezt a honlapjukon található Évkönyvekből tudhatjuk, amelyet 1999 óta raknak föl az internetre. Néhol azt adják meg, hogy a már felvettek milyen továbbképzésre jártak, néhol csak a jelentkezők számát. Előfordult olyan is, hogy egy teljesen leolvashatatlan grafikont helyeztek el, van, hogy nagyon szép diagramm található a jelentésben, ám korábbról nem ismert szempontokat vonnak be az elemzésbe (férfi-női arány). A jelentések ezen részeiből az viszont nyilvánvalóvá válhat az olvasó számára, hogy a túljelentkezés hatalmas, néha 10-15-szörös (pl.: 2006, 2007, stb.). Elmondható tehát a jelentések ezen részéről, hogy valamilyen okból nagyon ködösen vannak megfogalmazva, egyáltalán nem összehasonlíthatóak az egyes évek.

Az Évkönyvben amúgy sok mindenről van szó, pontosabban semmiről, mert az egész egy kerületi lap szintjén íródott, ami legalábbis úgy néz ki, mintha a napi sajtó alapján írták volna. Olvasás közben az volt a benyomásom, hogy az információkat ők is az Indexről szednék, akárcsak a nem-titkosszolgák.

A jelentés szerint a terrorfenyegetettség nem nőtt, de a biztonság kedvéért hosszan írnak a Hamaszról, Al-Kaidáról. Sok szép definíciót adnak mindenféle dologról, valamint leírják, hogy mi a Hamasz, meg az Al-Kaida, amiknek Magyarországhoz semmi közük, veszélyt nem jelentenek ránk. Fontosnak tartják még azt is megemlíteni, hogy ugyan Magyarországon is élnek muszlimok, de ők békések, nem úgy mint nyugaton. Szerencsére az NBH-nál is képesek szofisztikált, heterogenizált gondolkodásra, és nem egy masszív konglomerátumként láttatják az iszlám közösséget.

A jelentésben még hosszú oldalakon szó van a különböző magyarországi szélsőséges csoportokról, ez a rész is összefoglaló jellegű, szép kinyilatkoztatásokon kívül az NBH céljairól nem sok mindent találunk benne. Az eddigi rész inkább csak kínos volt, és megmagyarázza miért tűnnek olyan töketlennek a titkosszolgálatok emberei. Hiszen emlékszünk milyen ügyekben kellett eljárniuk: az UD körül kellett magyarázkodniuk, feljelenteniük, nem feljelenteniük. Aztán ami ugyan két évvel ezelőtt történt, de hát a munka fárasztó, a miniszter házát megnéző újságírók vegzálását ki kell pihenni.

Ezek azonban még mindig nem felháborítóak. Az igazán ciki, gáz és tehetségtelen részei az Évkönyvnek a statisztika része. 

Három esetetet tartunk elképzelhetőnek: vagy tényleg  általános iskolát sem végzett tehetségtelen emberek ülnek az NBH-ban akik nem tudnak grafikonokat szerkeszteni, vagy pedig valamilyen nem az elvárásoknak megfelelő teljesítményt (amiről nem is tudjuk pontosan, hogy micsoda) próbálnak meg elfedni, vagy egész egyszerűen nem akarnak tájékoztatást adni munkájukról.  Nehezen tudom eldönteni melyik a rosszabb, amellett, hogy szinte biztosra vették az Évkönyv összeállításánál, hogy senki se fog belenézni, és bőven elég, ha alsós szinten összevágott híreket próbálnak meg évjelentésként eladni.

Illetve van még egy lehetőség, és akkor megnyugodtam. Lehet, hogy azért rajzolták ennyire mókásra a grafikonokat, hogy segítsék Farkasházy Tivadar és a Hócipő munkáját, abban, hogy négy millió forint közpénzből humorosan mutassák be a nemzetbiztonságot.

Ez utóbbi esetben rendben van minden a világban.